Fejlesztő, Kiadó: Aggro Crab; Platform: PC, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
Cuki kis kalandnak néz ki az Another Crab’s Treasure, de a Disney hangulat egy kőkemény nehézségű játékot takar. Belekezdeni így csak saját felelősségre szabad!
Sokáig hezitáltam az Another Crab’s Treasure tesztje előtt, hogy bevállaljam-e egyáltalán. A platformjátékokat imádom, viszont aki hasonlóképpen érez irántuk és a képeket vizslatva azt tervezné, hogy a gyerkőccel belevágnának a kis rák nagy kalandjának, azt ki kell ábrándítsam. A játék egy kőkemény solulslike, a készítőknek pedig nem titkoltan a From Software közismerten szupernehéz játékai jelentették a fő ihletőforrást. A körítést viszont (nagyon helyesen) nem az unalomig ismert sötét, démoni világba építették fel, hanem egy gyermeki mesébe. Az ötlet üdítő színfolt, csak épp a tájékozatlanok számára megtévesztő lehet.
A történet főszereplője Kril, a kis rákocska. Akár a Kis hableány is beugorhatna a rajzfilmes grafikai stílus láttán, de a sztori itt egészen más fordulatot vesz. Hősünk gondtalan henyélésének ugyanis egy minden hájjal megkent cápa vet véget, amikor elkezdi követelni a be nem fizetett adóhátralékot. Krilnek azonban fogalma sincs az egész ügymenetről, aminek az lesz a vége, hogy az igencsak proaktívan ténykedő behajtó elviszi az állatka legféltettebb kincsét: a házát. Természetesen a dolgot nem lehet annyiban hagyni, így a fő feladat az otthon visszaszerzése lesz.
De hogy addig se flangáljon szegény kis rák “csupaszon”, hamar találhatunk pótlékot a tengerfenéken. S mi is van itt gazdagon? Hát szemét. Úgyhogy a pótpáncélok java része különféle italos dobozok, kupakok és egyéb olyan tárgyak lesznek, amelyeknek a természetben nem szabadna előfordulnia. Közben persze jópofa közjátékok fogják színesíteni utunkat, így aki a humort kedveli, nem fog unatkozni. Részemről az egyetlen problémát az jelentette, hogy csak a fő átvezetők vannak szinkronizálva, a szövegek többsége alatt pedig az ős-nintendós, klasszikus, hangutánzó bugyogás hallható. Nyilván költség vonzata van ennek a megoldásnak, hiszen kis indie stúdió lévén minden bizonnyal nem volt akkora a büdzsé, mégis azt kell mondjam, hogy ez kissé visszavett a hangulatból, mert a mesés környezet ordítana a teljes szinkronért, pláne hogy amikor van, akkor kiváló.
Na de essen szó most már a gameplayről is, vagyis hogy mennyire soulslike az élmény? Nagyon is! Olyanoknak, akik “be vannak oltva” a műfaj ellen, kellemetlen perceket fog szerezni az Another Crab’s Treasure már az első perceiben is. Itt bizony a szokásos hárítás, vetődés, támadás kombók játszanak, amelyeket szigorúan be kell tanulnunk minden ellenfél típusnál. Kész szerencse, hogy a fejlesztők azért (talán épp a téma miatt) gondoltak az ügyetlenekre is, így az alap, igen komoly nehézségi szintet többféleképpen enyhíthetjük. Megnövelhető a védelmünk, vagy éppen ellenkezőleg gyengíthetők az ellenfelek, sőt a játék sebességét is lassabbra lehet szabni. A legérdekesebb megoldás azonban kétségtelenül az, hogy egy hatalmas pisztolyt csatolhatunk Kril hátára, amivel minden ellenfélt egy lövéssel jobb létre szenderít (igen a bossokat is!). Ez a megoldás nagyon vicces és ugyan a kihívást szinte teljesen nullára írja, de lesznek akik pont emiatt fogják élvezni a kalandot.
Ellenben sajnos néhány negatívumról is be kell számolni és ezek egy része a külcsínhez kapcsolható. Az animációk például nem annyira részletesek, ami például azoknak lesz különösen fájó, akik az eredeti nehézségen szeretnének nekifutni a történetnek (nehéz így kiszámolni, mire is készül az ellen). A látvány is felemás, mert vannak szekciók amelyek elég részletesek, míg más helyek egész egyszerűen végtelenül puritánok. Sajnos a tereptárgyak közelről nézve is sokszor csúnyácskák, eltünésük pedig a régi idők memória spórolós megoldásait idézik. De ugyanakkor az irányítás sem tökéletes, kezdve a kamerakezeléstől, az ütések detektálásán át egészen a pályatervezés gyengeségéig.
Sajnos a végére jó pár negatívumot sikerült összegereblyézni, de mindez nem jelenti azt, hogy az Another Crab’s Treasure rossz játék lenne, csak hogy nem való mindenkinek. Kissé paradox módon a soulslike szerelmesei fogják inkább élvezni, de ha valakit megfog a sztori, de nem akar szenvedni, akkor a könnyítések beállítása után megtalálhatja a módját, hogy élvezni tudja a stuffot. Viszont akármilyen elánnal is áll neki bárki, a minőség oltárán sajnos a fentiek fényében áldoznia kell, vagyis szemet kell hunyni a hiányosságok felett. Ez viszont már ízlés dolga, így a lenti pontszám is nyugodtan formázható igény szerint egy-egy ponttal fel vagy le, annak mentén, hogy mennyire hajlandó valaki némi rugalmasságra.
Legutóbb ezt teszteltük:
