Fejlesztő: Split Second Games; Kiadó: Yogscast Games; Platform: PC
Már jó ideje mindent kisajtoltak a toronyvédelmi játékokból, de felbukkant a PC-s horizonton a Hexguardian, ami néhány újdonsága és ismerős tulajdonságai révén addiktív szórakozást nyújt.
Az utóbbi időben kevés Tower Defense játék készült és sajnálatosan azok többnyire felejthetően sikerültek: olyannyira, hogy pontos idejét sem tudom, mikor játszottam utoljára ilyen jellegű címmel. A középkori fantasy világban játszódó Hexguardian szinte a semmiből pottyant steames könyvtárunkba, s története nincs neki, viszont feladatunk szempontjából hozza a szokásos metodikát. A különböző utakon, pontosabban földön, vízen és levegőben ellenséges hordák igyekeznek a térkép középső részén lévő várba masírozni, s a mi feladatunk az útvonaluk mellé védelmi tornyokat építeni, melyekkel bizonyos hatótávolság keretein belül meghiúsíthatjuk előrehaladásukat. Ezek a létesítmények alapvetően megszokottnak mondható képességekkel rendelkeznek, vagyis vannak köztük olyanok, amik csak egyetlen célpont kiiktatásán szorgoskodnak, de akadnak zónára ható építmények is. A defenzíva teljesen automatizált, de szükséges esetén akár mi is kiválaszthatjuk az alanyt.
Az elhullajtott ellenségek révén pénzt kapunk, s így akár 4. szintig felspécizhetjük a tornyokat, de olyan valutához is hozzájutunk, amivel az addig láthatatlan, egyébként hatszög alakú területet felfedhetjük. Ennek apropóján egyrészt hosszabb ideig tart, míg a betolakodók eljutnak a végállomásig, másrészt ily módon pénzcsináló tornyokat is elfoglalhatunk. Ezek az épületek bizonyos időközönként, a játék egyedi időzónája alapján óránként tejelnek és sok kicsi sokra megy-elven alapulva érdemes minél több ilyennel rendelkeznünk. Továbbá az sem elhanyagolandó, hogy szerencsés esetben az egerünk kattintásával bekasszírozhatjuk a vagyonunkat gyarapító kincsesládákat.
A Hexgaurdian stílusából adódóan rendkívül anyagias játék és érdemes megfelelően pozicionálnunk, plusz mindemellett még rougelite is. Vagyis minden egyes körben (vagy nap múlásával) új talentumot választhatunk magunknak. Ekként erősíthetjük – valamint ezzel egyidejűleg drágíthatjuk – a tornyainkat, de közben nemeziseink is sokkal strapabíróbbá válnak. Sőt, egyes objektumaink védelmi egységeit akár képesek eltenni láb alól – akik persze rövid idő után maguktól reinkarnálódnak. Egyébként a „sztori” összesen 5 különböző évszakban zajlik, valamennyiszer véletlenszerűen kialakított pályákon és három nehézségi fokozat közül mazsolázhatunk: sok múlik azon, hogy a kiválasztott küldetésen meddig vergődünk, ugyanis a játék végeztével beruházhatunk újabb tornyokra vagy varázslatokra (lassítás, savas eső stb.), amiket bizonyos időközönként rázúdíthatunk az egységekre.
Nem egyszerű játék a Hexguardian, de röpke egy óra alatt elsajátíthatjuk a lényegét. A felemelkedésünk egészen gördülékeny mindamellett, hogy kihívásokban is bővelkedik. Mindig pont annyit tudunk előremozdulni, hogy érdekessé váljon, legfeljebb csak az újrakezdések lehetnek olykor unalmasan bosszantóak. De mivel a pályák és útirányok mindig találomra teljesen újra generálodnak, mindig tartogat valamilyen meglepetést.
Legutóbb ezt teszteltük:
