Fejlesztő: Empty Head Games; Kiadó: Dear Villagers; Platform: PC, Switch, Xbox One & Series X|S, PS4|5
A sötét fantasy világában játszódó Saviorless fordulatos története szerint a főszereplőt irányítva kísérhetjük végig kalandjait a megváltóvá válás útján. Két különböző befejezése révén rajtunk a sor, hogy kibogozzunk valamennyi szálat.
Helyszínünk a Mosolygó-szigetek (Smiling Islands), a megváltók nem éppen mókás, de különös birodalma, ahol egy titokzatos személy intelmeinek köszönhetően hősünk elindul a messiássá válás útján. Ám a Saviorless sztorija valójában három különböző karakter cselekményeire összpontosul. Antar elhatározása szerint minden adott, hogy ő legyen a következő kiválasztott, azonban maszkos avatárjával karöltve meg kell küzdenie a bukott megváltókkal; továbbá segítségére igyekszik egy látszólag kegyetlen és irányításmániás vadász, aki a tőle telhető módon nyújt támogatást.
A 2D-s platformer játékmenete igencsak fordulatos, ugyanis sosem tudhatjuk, hogy a soron lévő pályán éppen melyik szereplőt fogjuk irányítani, és bizonyos szempontból a fő protagonistát leszámítva egyikük motivációja sem teljesen egyenes. Az elérő közreműködőkből adódóan nem szimpla ügyességi játék a Saviorless, ugyanis sava-borsát az egyszerű, de nagyon ötletes logikai feladványok adják, ugyanakkor bőven találunk benne akcióval teli jeleneteket is attól függően, hogy éppen mely egyént kontrolláljuk. Eme változatosság mivoltából pedig soha nem válik unalmassá a kubai alkotók bemutatkozó címe (ahonnan eddig nem sok játék érkezett), miközben a helyszínek rendkívül változatosnak bizonyultak, s mindemellett még elképesztően egyediek is. Bátran merem állítani, hogy a tesztalanyukban bejárható – egyébként kézzel rajzolt – területekhez hasonló placcokon másutt még nem lófrálhattunk, de még mozgóképen sem láthattunk.
Egyfajta szürreális utazásban vehetünk részt, amit a legaprólékosabb odafigyeléssel álmodtak meg, s atmoszférája hangyányit emlékeztet a Végtelen történetére. A Saviorless viszont jóval kegyetlenebb világba kalauzol minket, mint például a Petersen-féle klasszikus mozi apropóján sokszor átélhettünk. Olyannyira, hogy egyes csavarok után itt-ott rendesen fröcsköl a paradicsomlé és ha kedve úgy szottyan, akkor bizony kíméletlenül megleckézteti egyik vagy másik résztvevőt. A lineáris játékmenet nagyjából 3 órán keresztül tart és gyakoriak a benne lévő mentési pontok, tehát jelen esetben nem különösebben beszélhetünk nehéz játékról, s az arra szolgáló menüben akár újra átélhetjük a korábban teljesített fejezeteket is. Szükségünk lesz rá, ha kíváncsiak vagyunk az igazi végkifejletre, amit jellemzően falak vagy ládák mögé rejtett tárgyak felvételének sokaságával érhetünk el, de az eredeti befejezés is szinte letaglózó élményt nyújt.
Rövidség ide vagy oda, a Saviorless igazán különleges játék, hiszen magával ragadó, rajzfilmes látványvilága szemet gyönyörködtető, míg letisztult irányítása ellenére tele van bitang kreatív ötletekkel. Ugyan messze még az esztendő vége, de azt hiszem, debütáló alkotásként ennél jobb indie címet az idei felhozatalban keresve sem fogunk találni.
Legutóbb ezt teszteltük:
