Fejlesztő: Studio Cut to Bits; Kiadó: Aniplex Inc.; Platform: PC
Egy eleve különös világba kalauzol el a Venture to the Vile, amely még inkább megváltozik külső, gonosz behatásra. Rajtunk áll csak, hogy meg tudjuk-e menteni a kicsiny városkát.
Az utóbbi években se szeri, se száma az antropomorf karaktereket felvonultató játékoknak, s főleg az indie szcénában. A Venture to the Vile is illik ebbe a kalapba, de meglehetősen különös módon. Ebben a játékban ugyanis olyan ember karakterek szerepelnek, akik állat maszkokat vesznek fel. A hatás meglehetősen különös, mert nem a humor dominál a történetben, így vizuálisan egy nagyon egyedi íz és hangulat teríti be a játékosokat.
Főszereplőnk Rainybrook városában tengeti életét és a bevezetőben a gyerekkorát ismerhetjük meg, egészen pontosan Ellához fűződő barátságát. Aztán ugrunk az időben és azt láthatjuk, hogy egy különös entitás támadja meg a festői kis városkát, amelynek következtében többen is eltűnnek. Természetesen(?) a rend visszaállítása a mi nyakunkba szakad, már csak azért is, mert a gyerekkori jó barátnak is nyoma vész, így megvan a kellő motiváció is.
Alapjában egy 2.5D-s metroidvaniaval van dolgunk, de egy különös csavarral. Minden egyes helyszínnek mélysége is van, vagyis ha valamit látunk a háttérben kicsit messzebb, akkor jó esély van rá, hogy oda tudunk menni az itt-ott fellelhető átjárók segítségével. A layerek közti mozgás egyedi ízt és több komplexitást ad a Venture to the Vile-nek, ami egyébként sem egy egyszerűen bekategorizálható alkotás. Platforming részek és a harcok egyaránt jellemzik, de közben legalább ennyire kalandjáték is sok beszélgetéssel és egy nagy, gazdagon berendezett nyílt világgal.
Fegyverünk egy kard lesz, ami tulajdonképpen az egyik karunkból nő ki, s amit a várost letámadó gonosszal való találkozásunk során kapunk meg. A játék során, ahogy leküzdjük a földöntúli ellenfeleket, tulajdonképpen mi magunk is kissé átalakulunk. Alapvetően profitálunk a dologból, mert erősebbé válunk és új képességeket kapunk, de mindennek ára van és a folyamat szép lassan minket is felemészt. A döntés tehát rajtunk is áll, hogy a háromfajta befejezés közül melyiket húzzuk be, mint ahogy az is, hogy milyen mélységig merülünk el a történetben, hiszen a fősordor mellett rengeteg mellékküldetés is akad, amelyek megtöbbszörözhetik, s akár 20 órára is kitolhatják a játékidőt.
A Venture to the Vile különlegessége felől kétségünk sem lehet és különösen megsüvegelendő, hogy egy maroknyi, kb. tíz főt számláló indie csapat hozta össze (olyan veteránokkal a fedélzeten, akik a GTA, Assassin’s Creed, Far Cry vagy BioShock sorozatokon is dolgoztak). Mégis vegyes érzéseim voltak, amelyek azonban részben személyes dolgokra vezethetőek vissza. Egyrészt a teszt (jobb híján) Steam Decken zajlott, amelyet a készítők sem feltétlenül ajánlanak, mert futni fut ugyan, de nincs rá optimalizálva. Sajnos ez meg is látszott, mert a képernyő scroll folyamatosan akadozott és akadt néhány fagyásom is. A másik gondom a tájékozódás volt, a layerek miatti ugrálások okán nehezebben memorizálható a terep és könnyű eltévedni, szóval jó lett volna valamiféle térkép.
Félig-meddig tehát egyéni okokból volt kissé negatívabb az élmény részemről, de igyekeztem ezt nem belevonni a pontszámba. Akinek tehát van egy jobb PC-je (jelen pillanatban csak arra van, de később jönnek majd a konzolos portok) és szereti az elvontabb játékokat, az bátran belevághat. A fent felsorolt egyedibb ötleteket megfejelve még napszakváltások és dinamikus időjárás is implementálva lett, ami tovább fokozza a hangulatot és kihat a játékra is (éjjel például más ellenfeleket kaphatunk). Innentől pedig tényleg rajtunk áll, hogy miként ugrunk neki a kalandnak, ha pedig a nehézség okozna gondot, azt is többféleképpen lehet egyszerűsíteni.
Legutóbb ezt teszteltük:
