Fejlesztő: Codemasters; Kiadó: Electronic Arts; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S
Gyakran felmerül az “egy lépést előre, egyet meg hátra” vélemény a sportjátékoknál, de az F1 24 esetében ez most hatványozottan igaz.
Ahogy elindítottam a játékot, meg is érkezett az unalomig ismert főcím a húsz főszereplővel. Azért végignéztem, hátha másabb lesz (de nem volt az). A főmenübe lépve aztán – persze szigorúan néhány végeláthatatlanul hosszú licensz szerződés elfogadása után – elém tárult a szokásos választék. Szórakozottan a karrierre nyomtam és konstatáltam az F1 24 egyik nagy változását: immár a valódi versenyzőkkel is lehet indulni, nem csak egy nulláról létrehozott noname szereplővel. Sőt! Az F1 mezőny mellett az F2 legényei is rendelkezésre állnak, ahogy jó néhány korábbi legenda is (mondjuk hogy Pastor Maldonado mit keres közöttük az kérdéses, részemről betudom annak, hogy a fejlesztőknek van érzéke a morbid humorhoz).
Nigel Mansellre esett a választásom, mert hajdanán a hőskorban ő volt az egyik kedvencem. Meglehetősen jó formában ábrázolja a játék a brit bulldogot, talán olyanban is, amilyennek sohasem láthattuk, de nincs ezzel baj. Legalább felismerhetőek a versenyzők (legalábbis a mostani húszas mezőny, de azért Hakkinen és Villeneuve talán picit húzza majd a szája szélét), nem úgy mint a kétkerekű rivális játékfeldolgozásában. Az mondjuk fura volt kissé, mikor az ügynök szinte mikromenedzselte az átvezetőkben a “vörösötös” minden mozdulatát, de ezt tudjuk be a játékkezdés kötelező tutorial jellegének. A dolog viszont folytatódott a verseny alatt is, mert hiába nyertem toronymagasan az időmérőt és a versenyt is, az éterben felénk csicsergő mérnök is úgy kommunikált velem mint egy nyeretlen kétévessel, amit valószínűleg Mansellel sem fordulhatott volna elő és nem csak azért mert akkoriban még nem volt rádiókapcsolat.
Gondolkodtam egy darabig, hogyan is kezdjem a cikket és elnézést ha valakinek ez a leíró stílus nem jött annyira be, de mindenképp kerülni akartam a szokásos, évenként jelentkező sportjátékoknál megszokott mantrát (amilyen tavaly is volt), miszerint nehéz látni a korábbiakhoz képest a változást az F1 24-ben. Pedig éppenséggel pontosan ez a helyzet. Papíron sincs túl sok újdonság (az egyiket, a megújított karrier módot már fentebb vázoltam), akadtak is olyan sajtóorgánumok, amik egyenesen a Monaco grand prix innovációjához és izgalmához hasonlították az új részt (idén a piros zászló ellenére is megtörtént az, hogy az első tíz a rajtrács elrendezésének megfelelően gurult be a célvonalon a verseny végén változatlan sorrendben – ami új rekord, mert a sportág több mint hetven éves fennállása óta nem fordult elő).
Ehhez képest ahol meg van különbség, ott sajnos nem jó irányba sikerült mozdulni. A másik változás ugyanis a kezelhetőséget érintette, amely a beharangozók szerint minden eddiginél élethűbb alapokra került. Sajnos azonban a valóság egészen más, amelyet egészen jól le lehet mérni a megjelenés utáni reakciókból. A sajtó ugyan még viszonylag kesztyűs kézzel bánt a játékkal, de a rajongók meglehetősen erélyesen adtak hangot a nemtetszésüknek. Az új vezetési modell ugyanis sokkal sokkal egyszerűbb. Az első gumik hihetetlen tapadást adnak, a kerékvetők nagyon is megengedőek, így a játék sokkal könnyebb lett és az ígéretekkel ellentétben pont kevésbé realisztikus. Az árkádosabb hangulat persze lehet hogy lesz akinek elnyeri a tetszését, a többség viszont inkább üdvözölné, ha a valódihoz hasonló, inkább szimulátoros élményt kaphatna.
Lehet kicsit túlságosan is szigorúnak tűnik ez az ítélet, de annak mentén mégsem, hogy hiába van több szinten skálázható nehézség az F1 24-ben, ha az alapok olyan szinten eldeformálják a kezelést, aminek a végeredménye most elégedetlenséget szül. Csak hogy egy példával érzékeltessem a dolgot: az játszhatóság olyan szinten könnyült így, hogy amíg az F1 23 szinte minden pályán hozta azt a kihívást, amit a való életben (vagyis a nagyon profik kb. hasonló köröket tudtak futni, mint a valóságban az igazi versenyzők), addig most a monacói pályán akár öt másodperccel is lehet jobbat futni. Ez nagyon sok. Az eddig megjelent patchek sokat javítottak és jónak tűnik az irány, de ezzel együtt is kissé érthetetlen, hogy megjelenésre mindez miért nem volt rendben, vagy mit szerettek volna a változással elérni (többen a a fejlesztés lelkét jelentő és a kezelhetőségért hosszú évek óta felelős szakember, David Greco távozását sejtik a háttérben).
Sajnos tehát felemás szórakozás lett a Formula 1 idei feldolgozása. A nap végén az F1 24 profi munka és rengeteg tartalommal bír (minden elvárható, licenszelt dolog a helyén van a pályáktól kezdve a mezőnyön át az extrákig), de valamelyest mindenkinek a saját vérmérséklete határozza meg, hogy élvezni tudja-e. A koca játékosoknak eleve azt tudom tanácsolni, hogy ha nem lényegesek az idei csapat festések, akkor lehet jobban járnak valamelyik korábbi résszel. Akár a tavalyival, mert abban van sztori mód (idén meg nincs), s talán akcióban olcsóbban be is lehet szerezni. A lelkes rajongóknak viszont meg azt kell eldönteni, hogy az árkádosabb, könnyebb játékmenet szimpatikus-e a számukra. Idővel (és további foltozásokkal) persze a hardcore réteg panaszkodása is meghallgatásra talál, ám addig még egész biztosan lefolyik még jelentős mennyiségű víz a Dunán.
Legutóbb ezt teszteltük:
