It Ends With Us – Velünk véget ér (It Ends With Us), készült Colleen Hoover könyve alapján, rendezte: Justin Baldoni, szereplők: Brandon Sklenar, Blake Lively, Justin Baldoni, Jenny Slate, Hasan Minhaj, amerikai romantikus dráma, 130 perc, 2024, korhatár: 16 év
Egy rosszul csillogó történet
Az idei év egyik legmegosztóbb filmjéről mindenki eldöntheti maga, hogy végül egy hosszú hajápolási termékreklám lett-e vagy a családon belüli erőszakról szóló, nagy tömegek által is fogyasztható romantikus mozi. Sajnos a mi véleményünk alapján nem lett meggyőző, de mégis érdemes beszélni róla, mert a felnőtt rajongók mellett kiskamaszok ezrei forgatják a film alapjául szolgáló könyveket.
A film történetének főszereplője Lily Bloom (Blake Lively), aki az apja elvesztése után, életének egy törékeny pillanatában találkozik a megnyerő külsejű orvossal, Ryle Kincaiddel (Justin Baldoni). A kettejük intenzíven induló, ártatlan flörtje azonban megszakad, de rövid idő múlva újra találkoznak, hiszen kiderül, hogy Lily új legjobb barátnője a férfi húga is egyben. Miközben ezután már egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk, nézőként a múltba való visszatekintésekkel megismerhetjük Lily gyerekkorával és első szerelmével is, az otthon nélküli Atlas Corrigannal (Brandon Sklenar), aki egy véletlen folytán természetesen a jelenben is belép majd az életükbe. Ettől pedig Ryle féltékenysége egyre veszélyesebbé válik.
Colleen Hoover könyveinek népszerűsége töretlen, sőt egyenesen az égbe tart, mióta bő 2 éve a TikTok újra felfedezte magának az írót, aki jellemzően romantikus lektűrökkel dolgozik, gyakran explicit tartalommal. A film alapjául szolgáló könyv először 2016-ban jelent meg Amerikában, majd 2022-ben kapott egy folytatást és egy előzménykötetet is. A történetről az író azt nyilatkozta, hogy az édesanyja életére reflektálva egy bántalmazó kapcsolatról mesél. A probléma viszont épp itt van: mivel sajnos kevés az ilyen történet, mindegyik sokkal nagyobb súllyal esik latba, még egy ilyen romantikusnak beharangozott nyári kalandokban is, mint ez.
Justin Baldoni már a Két lépés távolsággal is megmutatta, hogy tud azért rendezni, és ez a film is egyben van. Rengeteg a kézikamerás felvétel, ahogy a közeli is, és ettől végig intim marad, főleg akkor, amikor arcokat látunk. Ugyanis annyi képernyőidőt szán cipőkre, ruhákra, gyűrűkre, és mindenféle más csillogó kiegészítőkre, mintha az Amerikai pszichót dolgozná fel, ám ott karakterépítő/elidegenítő céllal bírtak ezek a státuszszimbólumok, míg itt nincs ilyen funkciójuk. Blake Lively nem csak az arca, de az egyik producere is a filmnek, a kettejük között lévő (vagy a belőlük kiáradó?) kémia magával ragadó a vásznon, viszont szinte biztosan sejthető, hogy a való életben ennek az ellenkezője lehet az igaz.
A reklámkörút alatt egyetlen közös kép sem készült róluk, sőt arról is érkeztek hírek, hogy két eltérő verzióját vágták végül össze a történetnek (Blake Lively a férje Deadpool-filmjéből kölcsönzött vágót, sőt Ryan Reynolds állítólag jelenetet is írt neki – tette ráadásul mindezt az írósztrájk alatt). Valószínűleg már eredetileg is máshova került a film fókusza kettejüknél, mert egyrészről hallhatunk interjúkat arról, hogy Blake Lively a saját gardróbjából öltözködött a szerephez, és inkább nyári romantikus filmként pozicionálta azt, míg Justin Baldoni a párkapcsolati erőszakról beszélt inkább. Összességében mégsem derül ki a végtermékből, hogy Blake Lively producerként miért akarta ezt a könyvet megfilmesíteni, ahogy az sem, hogy Justin Baldoni mit gondolt a könyvben megmutatott kapcsolatról.
Mert hiába a szép emberek, a szép helyszínek, a gyönyörű ruhák és a vegytiszta gazdagság, a film jobbára azért tartja a székében a nézőt, amit előzetesen hallott róla, mert egész egyszerűen unalmasan kezdődik. Az sem segít sokat, hogy később előkerül Jenny Slate és Hasan Minhaj kettőse, akiknek a megjelenésére a legkevésbé itt számítottunk volna. Az igazi konfliktus végül sokáig nem is érkezik el, a történet pedig gyakran iránytalanul döcög előre. Mégsem olyan rossz film ez, mint amennyire káros, és az sem feltétlenül saját hibájából. Hiszen arról nem tehet, hogy nem dúskálunk a bántalmazást feldolgozó történetekben, de így, hogy ritkán beszélnek erről ilyen felkapott módon a nagyközönségnek, ez a film nagyon is hibás abban, hogy a féligazságaival és leegyszerűsített megoldásaival rossz üzenetet közvetít.
Szerelemféltés: családon belüli erőszakkal foglalkozó szervezetek nagyon régóta próbálják ezt a szót kiírtani a köztudatból, mert ezzel a kifejezéssel a bántalmazás romantikus felhangot kap, ez a film pedig sajnos pont ilyenre sikerült. Vannak témák, amiknek nem áll rosszul a valóságtól való elrugaszkodás. Ez nem az. Mostanában lett tíz éve, hogy kijött Péterfy-Novák Éva: Egyasszony című könyve. Azt ajánljuk inkább.
