Fejlesztő: Nintendo EPD, Mages; Kiadó: Nintendo; Platform: Nintendo Switch
Itt az első PEGI18-as Nintendo játék, ami egy hátborzongató vizuális novella, az Emio – The Smiling Man: Famicom Detective Clubnak ott a helye a polcodon!
A 90-es években, amikor a vizuális novellák, a point and click kalandjátékok a hardverlimitációk miatt fénykorukat élték én valamiért ódzkodva tekintettem a hasonló cuccokat rajongásig szerető haverokra. Majd egy komolyabb körrel az első Clock Towerrel és rabbá váltam, ami a mai napig nem ereszt. És bár a limitációk megszűntek, a grafika és a játékosok kiszolgálása soha nem látott magasságokban van, valahogy még mindig jobban élvezem a vizuálisan akár szerényebb, de egy jó történetet elmesélő, gondolkodásra ösztönző vizuális novellában való elmerülést, mint a csilivilli AAA lövöldéket. A Nintendo is korán kezdte és már 1988-ban megindította a Famicom Detective Club szériát, de 2024-ben jött el a cég első PEGI18-as játéka, a sorozat legújabb epizódjával, Emio – The Smiling Man: Famicom Detective Club címen.
Az Emio – The Smiling Man: Famicom Detective Club egy sötét, fordulatos thriller, amelyben egy középiskolás diák, Eisuke Sasaki tragikus meggyilkolásának ügyét kell megoldanunk. A fiú holttestét egy papírzacskóval a fején találják meg, amelyre egy mosolygó arcot rajzoltak. A történet középpontjában egy városi legenda áll, amely egy 18 évvel ezelőtti megoldatlan gyilkosságsorozatra emlékeztet. A mendemonda szerint Emio, a Mosolygó Férfi, örök mosolyt ajándékozott áldozatainak, akiket később ugyanilyen, mosolygós arcot ábrázoló papírzacskóval a fejükön találtak meg. Az Utsugi nyomozóiroda segédnyomozójának bőrébe bújva a játékosnak kell felderítenie a rejtélyt. A történet végéről pedig annyit, hogy párhuzamosan több szálon fut és utána áll össze a teljes kép, amely nemcsak a cselekményt helyezi új megvilágításba, hanem a szánk is garantáltan tátva marad majd.
Vizuális novellaként az Emio – The Smiling Man: Famicom Detective Club játékmenetről olyan túlságosan sok izgalmas érdemi információt nem tudok megosztani. A stílusból fakadóan ugye erősen szövegcentrikus az egész anyag, így nagy többségben szövegeket fogunk olvasgatni, amikből összegezve és abból egy konzekvenciát leszűrve, majd a megfelelő következő szöveges lépést (válasz, kérdés, következtetés, amit éppen a szituáció megkövetel) megtéve tudunk az adott problémából továbblépni, gördítve egyet az ügy előrehaladásán. Kis felüdülést hozhat, hogy mindemellett különböző helyszíneken kell nyomokat gyűjtenünk, de általában az ilyen esetekben is lesz legalább egy tanú, akit ki kell hallgatnunk. A megszerzett nyomok és információk alapján pedig összerakjuk a történetet és megoldjuk a rejtélyt.
Az Emio – The Smiling Man: Famicom Detective Clubban karakterek és helyszínek kidolgozottsága lenyűgöző, az animékbe illő vizuális stílus tökéletesen illeszkedik a játék sötét, misztikus hangulatához. A színek és árnyékok használata fokozza a feszültséget és a rejtélyességet, ami elengedhetetlen egy ilyen típusú thriller esetében. Az audió megvalósítás szintén magas színvonalú. A háttérzene és a hanghatások tökéletesen illeszkednek a játék atmoszférájához és segítenek még mélyebben belemerülni a történetbe. A zenei aláfestés változatos, és mindig a megfelelő pillanatban fokozza a feszültséget vagy éppen oldja a hangulatot. A szinkronhangok is kiválóak, és hozzájárulnak a karakterek hitelességéhez és a történet drámaiságához.
Összességében tehát azt kell, hogy kijelentsem az Emio – The Smiling Man: Famicom Detective Club egy kiváló játék és bár egy vizuális novelláról beszélünk, remek szórakozást nyújt a kb. 12-13 órás végigjátszás alatt. Az első 18+-os Nintendo játékként pedig semmiképpen sem ajánlott kihagyni, persze amennyiben szerettek olvasni. Majdnem elfelejtettem, de az első 3 fejezet elérhető demó formájában, aminek előrehaladása át is vihető a teljes változata, tehát mindenképpen tegyetek vele egy próbát.
Legutóbb ezt teszteltük:
