KIX, rendezte: Mikulán Dávid, Révész Bálint, operatőr: Mikulán Dávid, vágó: Yaël Bitton és Szalai Károly, zene: Kalotás Csaba, magyar-francia-horvát dokumentumfilm, 92 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Amikor Dosztojevszkij Pestre költözött
A Nagyi Projekt után itt egy újabb érdekes dokumentumfilm Révész Bálinttól, ez tulajdonképpen már párhuzamosan készült azzal, hiszen 12 éven át forgott, és ebben az embert próbáló vállalkozásban rendezőtársként és operatőrként Mikulán Dávid is elkísérte. A KIX bitang erős és hiánypótló alkotás, egy kissrác kalandjaival indul, ám idővel a kissrácból fiatal felnőtt, a kalandból pedig bírósági ügy lesz. 
Mit sem törődve másokkal, gyerekek deszkáznak a Borároson, akikre felfigyel egy náluk idősebb. Beszédbe elegyednek és elkezdi őket filmezni. A kisiskolás forma srácokkal bejárja a várost, miközben azok folyamatosan rosszalkodnak és káromkodnak, valamint megosztják vele mindazt, amit az életről és a jövőről gondolnak. Évek telnek el, a gyerekcsínyt súlyos bűncselekmény váltja fel, ami a főszereplő Sanyi sorsát egy életre meghatározza. A KIX ezt az utat járja be.
Szerencsének semmi esetre sem nevezném azt, amikor a filmes meglátja a potenciált egy elkallódó gyerekben, akiből nagykorúvá válva köztörvényes bűnöző lesz. Sanyi nem született annak, amivé válik. Bár tény, a körülmények adottak hozzá: egy földszinti, zsúfolt önkormányzati lakás, egy egyre rozogább nagymama, egy látástól vakulásig dolgozó anya, egy munkanélküli, alkoholista apa, egy kishúg érkezése a nyomorba, na meg a minden felelősséget magáról lerúgó iskola és gyámügy. 
Sanyi előtt nincs követendő példa és nincs, aki azt mondja, itt és most meg kéne állni, mert ez már tényleg sok. Apja nem akar, anyja pedig nem tud foglalkozni vele, nincs, aki megtanítsa a szépre, a jóra, az udvariasságra, a helyes beszédre, a jó modorra, az alkotás örömére. Ahogy Sanyi nem hasznos a világ számára, úgy a világ sem hasznos Sanyi számára, mégis meg akarja váltani azt és nagy terveket szövöget, miközben folyamatosan lázad, káromkodik, tör, zúz, rombol. Amit érzékel és felfog az életből, a felnőttek világából egyáltalán nem nyűgözi le.
A két filmes, Mikulán Dávid és Révész Bálint ugyan az évek alatt bizalmi kapcsolatba kerül Sanyival és családjával, de nincs hagyományos kérdezz-felelek, inkább csak beszélgetnek, nem interjúznak. Amolyan külső szemlélőként vannak jelen, talán kezdetben terelgetik is a srácokat és nem hagyják, hogy Sanyi és barátai valami igazán nagy hülyeséget csináljanak.
Sanyi tipikus példája annak, akit magára hagy a társadalom. Semmit nem kap az élettől, mégis elvárják, hogy viselkedjen és alkalmazkodjon. Tanuljon, dolgozzon, fizessen adót, szavazzon, alapítson családot, kövesse a szabályokat, tartsa be a törvényt. Csak éppen senki nem készíti fel erre, senki nem támogatja ebben.
Szomorú és tanulságos történet az övé, ám a KIX egy sokkal nagyobb, rendszereken átívelő problémára világít rá, mellyel senki nem akar igazán foglalkozni. Ki tudja, hány olyan gyerek kallódik el, aki tehetséges valamiben és többre hivatott az életben. A körülmények áldozatai ők és bár saját bevallásuk szerint a felnőtté válást próbálják minél tovább elodázni, valódi gyermekkoruk soha nem volt, a felelősségre vonást pedig nem lehet csak úgy elkerülni. 
