Társ (Companion), írta és rendezte: Drew Hancock, szereplők: Sophie Thatcher, Jack Quaid, Lukas Gage, Rupert Friend, amerikai sci-fi thriller, 97 perc, 2025., korhatár: 18
Életed legrosszabb szakítása
Szemtelenül őszinte, finoman bizarr, jólesően végzetes és üdítően friss: ez a Társ című sci-fi thriller Jack Quad és Sophie Thatcher főszereplésével, ami olyan, mint a barátaiddal egy becsípett másfél órás őrült bosszúsztorizás életetek legrosszabb szakításairól.
Az író és rendező neve (Drew Hancock) nem csenghet túl ismerősen, de talán már az is megmutathatja ennek a filmnek a stílusát, ha elmondjuk, hogy a legutóbbi saját sorozata egy tinirománc volt, amiben a lány nem tudott dönteni két fiú között, pedig az egyik már teljes mértékben halott volt, csak visszatért hozzá, miután az óriásplakátra kiírt szerelmi vallomása közben a mélybe zuhant. Na, ez a film is hasonló lett, csak felnőttekkel eljátszva. Van itt vér, hulla, de leginkább szex, szerelem, csalódás és az a fránya felnőtt kapcsolat, ami anélkül is nehéz, ha az ember nem akarná titokban megölni a szeretőjét vagy nem egy szerelemrobot lenne, akinek a programját gyilkolásra módosították.
Szerencsére a film már az elején elmondja a végeredményt, és elég gyorsan meg is mutatja a dinamikákat ahhoz, hogy mély együttérzést ne keltsen azért bennünk egyik szereplő iránt sem, és így hátradőlve élvezhessük a bársonyosan-bordón bugyogó vért, és a világtól távol eljátszott macska-egér játékot, amiben Iris (Sophie Thatcher) és Josh (Jack Quaid) igazi érzései, és még inkább igazi jelleme a napvilágra nem kerül. Persze a film mélyebben igenis szól valamiről: ezekkel a torz és szórakoztató hasonlatokkal mesél a mérgező kapcsolatokról, a kihasználásról, az egyenlőtlen szeretetről, de ezt okosan a háttérben teszi, így aki csak limitált számú, de horrorfilmes esztétikájú halált akar látni, és egy közepesen pörgős akciót, az sem csalódik.
A színészek jók, ami egy ilyen minimális karaktermélységgel dolgozó alkotásnál már önmagában kiemelkedő. Sophie Thatchert a Túlélőjátszmából vagy az Eretnekből ismerhetjük már. Akinek van lehetősége eredeti nyelven nézni a filmet, az a hangjába is könnyen beleszerethet, kicsit olyan, mint Scarlett Johanssoné. Valószínűleg itt Jack Quaid a húzónév, ő már korábban bizonyította is, hogy nem a szüleié az érdem, hanem megdolgozott érte. Most nem a nagyobb munkáit, hanem egy alulértékelt romkomját ajánlanánk soron kívül, ami ehhez hasonlóan atipikus, de nagyon szerethető és elképesztően jó benne a kémia: Plusz egy fő (2019) a zseniális Maya Erskine-nel.
A mozi képi világa rendben van, amolyan semmi extra, habár a Társnak van sci-fi besorolása is, de nem kell repülő autókra, és ultramodern effektekre gondolni (eleve csak 10 millió dollárból készült), olyan inkább, mint egy Fekete tükör epizód. Annyi futurisztikus dolgot használ csak, amit a történet megkíván, de összességében inkább egy kamaradráma kevés szereplővel és minimális helyszínnel, amit egy szép, de nem túl különleges helyszínen meséltek el.
Azoknak ajánlunk, akik kedvelték az Ígéretes fiatal nőt, vagy a Játsszunk gyilkosost! És mindenki másnak, aki szeretne egy kicsit mást és máshogy látni a mozikban, mint a szokásos filmek, de azért nem akar nagyon aggódni sem, inkább csak egyszerűen kikapcsolódni egy kicsit, és jól szórakozni. Frissen szakítottaknak pedig kötelező, de csak baráti társasággal!
