A nyár utolsó napja (Volveréis), rendezte: Jonás Trueba, szereplők: Itaso Arana, Vito Sanz, Fernando Trueba, Andrés Gertrúdix, spanyol vígjáték, 114 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Szakítószilárdság
A nyár utolsó napja a Spanyol Filmhéten mutatkozott be nálunk tavaly novemberben néhány vetítés erejéig, Valentin-napra időzítve pedig hivatalos moziforgalmazásba került. A különválását megünneplő pár története nem gondolja túl az alapötletet, tulajdonképpen végig ezzel játszik. Különlegessé inkább az teszi, hogy a filmen belül forog egy másik film is, és ha nem figyelünk, könnyen elveszíthetjük a fonalat, melyikben is járunk éppen. 
A filmrendező Ale és a színész Alex régóta együtt vannak, de most úgy döntöttek, elválnak útjaik. Mindezt teljesen higgadtan és kulturáltan, egyetlen hangos szó nélkül. Nincs kiabálás, ajtócsapkodás, tányértörés, ahogy ők ketten ezt a dolgot intézik egymás között, az egészen zavarba ejtő. Persze ezt is van még hova fokozni, a szakítást ugyanis egy hatalmas bulival akarják szentesíteni, ahová minden rokont, barátot, ismerőst meghívnak.
Ale apjának mondása szerint ugyanis nem a házasságot, hanem a válást kell megünnepelni, amikoris a felek belátják, hogy a dolog már nem működik együtt és szabadon élik tovább az életük. Az eseményt a nyár utolsó napjára időzítik, hogy ezzel zárjanak le egy korszakot az életükben. A meghívottak azt hiszik, hogy ez az egész csak vicc és amikor rájönnek, Ale és Alex nem viccelnek, csak legyintenek, mert szerintük úgyis együtt fognak maradni, vagy újra össze fognak jönni. 
A közel kétórás játékidő leginkább arról szól, hogy miközben mindketten dolgoznak, megpróbálnak mindenkit értesíteni a buliról (egyben a döntésükről), akikkel tudnak, azokkal személyesen is találkoznak, keresnek egy megfelelő bulihelyszínt, valamint egy lakást az egyiküknek (hogy melyikük költözik az újba, még nincs eldöntve) és szétválogatják a személyes dolgaikat. Mindezt természetesen a legnagyobb egyetértésben.
A döntés okát nem ismerjük, lényegében már meghozták a döntést, mire bekapcsolódunk. Erről nem beszélnek senkinek, de még egymás előtt sem említik. Nincs vita, nincs szemrehányás, együtt alszanak, megbeszélik, kivel mi történt aznap, mint két normális felnőtt ember, akik együtt élnek és szeretik egymást. Nem tudjuk, milyen volt előtte, mi az, ami megváltozott, mert ha így élne minden pár, ahogy most ők, akkor ez egy sokkal jobb és boldogabb világ lenne. Előkerül egy videó is egy néhány évvel ezelőtti párizsi kirándulásról és tulajdonképpen ugyanazt látjuk, mint most, csak csók nincs.
Már maga az alapötlet is zavarba ejtő, mert ugyan Ale apja részéről elhangzik, hogy bizonyos kultúrákban a párok tucatszor is elválhatnak és összeházasodhatnak, mi azért nem ebben nőttünk fel, nem ehhez vagyunk szokva. Nálunk tényleg a házasságot és nem a válást szokták ünnepelni és az a legritkább, hogy az ember szabadságként éli meg, mert addigra kábé mindenhogy tönkremegy. Egy különválás minimum fájdalmas, de a legtöbbször nem mentes az indulatoktól és egyáltalán nincs mit ünnepelni rajta.
A film nem mondja ki, hogy ez a két ember még mindig szereti és tiszteli egymást, nem mondja ki, hogy egymásnak lettek teremtve, de valami ilyesmit sejtet és mintha ezt rajtuk kívül mindenki tudná (spanyolosoknak az eredeti cím is sokat segít). Valami oka ugyanakkor még is van, hogy így döntöttek. Igazán csak ők ismerik egymást, de talán, aki kívülről szemléli ezt a kapcsolatot, az máshogy látja. Nem is nagyon kérnek tanácsot, egyszerűen csak bejelentik a döntésük.
A cselekmény tulajdonképpen az alapötletre épít, ezt görgeti maga előtt a kulturális, filmes, szociológiai és filozófiai utalások, illetve okfejtések mentén haladva, miközben az intellektuális síkból egyetlen egyszer sem lép ki, még a humor esetében sem. Nem űz gúnyt a párkapcsolatokból és a kényszerű vagy kényelmes együttélésből, nem mutat fricskát a megszokott dolgoknak, a szokásoknak és hagyományoknak. Bár fordítva közelít a dolgokhoz, nem rúgja fel a hagyományos vígjáték szabályait, A nyár utolsó napja szelídségével és bájával, valamint szimpatikus szereplőivel szórakoztat. 
