Az áttörés (The Breakthrough//Genombrottet), készítő: Lisa Siwe, szereplők: Peter Eggers, Mattias Nordkvist, Jessica Liedberg, Annika Hallin, svéd krimisorozat, 4 rész, kb. 40 perc, 2025., korhatár: 14 év Netflix
Egy gyilkosság 16 éves árnyéka
Nappali sötétben úszó végtelen horizont, makettnak látszó házak, hó, hideg, csönd, és két holttest a park szélén… Egy 16 évig húzódó nyomozás részleteivel Az áttörés nem csak feltámasztja a skandináv krimit, de a túlélőkre fókuszálva közelebb is hozza azt a nézőkhöz. A 4 részes megtörtént eseményeket feldolgozó minisorozat a Netflixen látható.
Az áttörés olyannyira nem tipikus gyilkossági sorozat, hogy már a bemutatóban, de még az első kétsoros leírásban is elmondja magáról, hogy a benne szereplő ügyet megoldották, és azt is, hogy hogyan. Nem marketinges balfogás ez a Netflix részéről, tudatos jelzés arra nézve, hogy mire helyezik ebben a négy részben a hangsúlyt, és ez most egyáltalán nem a gyilkos személye. Mert eddig nagyon hiányzott a krimikből (habár épp a skandináv sorozatok és könyvek mutattak belőle a legtöbbet) az, hogy mi lesz a gyilkosság innenső oldalán maradottakkal, azokkal, akik közvetve érintettek. Hiszen a halál, megölés egy nagyon rövid cselekmény, ráadásul az áldozat sincs már utána, mert utána már csak a családtagok, a szemtanúk, a nyomozók és maga a közösség marad, ahol ez történt. Nekik van idejük és életük arra, hogy ezzel kezdjenek valamit.
2004. október 19-én Linköpingben, Svédországban holtan találnak egy iskolás fiút és egy idősebb nőt a park szélén, egy elég jól belátható helyen. Szemtanú is van, fegyver is, vérrel és DNS-mintával, ráadásul az ügy is akkora nyilvánosságot kap, hogy a második legnagyobb nyomozás lesz az Olof Palme megölése után, mégsem sikerül 16 éven keresztül megoldani, mert egyszerűen nem létezik a gyilkos, míg az utolsó szalmaszálként egy eddig ki nem próbált új tudománnyal, a genealógiával meg nem kísérlik körbekeríteni a génállománya alapján. Már ennek a módszernek a bemutatása is eléggé érdekes ahhoz, hogy nyugodt szívvel ajánljuk a sorozatot, de ahogy mondtuk, az emberi tényező az, ami igazán közel hozza a nézőhöz. És ne feledjük, mindez megtörtént események alapján készült!
Ebben a történetben, ahogy az életben sincs Sherlock Holmes, aki szinte emberfeletti képességekkel összeköti a más által észre nem vett összefüggéseket. Itt csak John Sundin nyomozó van, korábbi olimpikon, mindenórás feleséggel, de egy ígérettel, hogy előkeríti a tettest. Idővel szinte mindent fel is áldoz a sikerért, és elképesztő mennyiségű munkaórával, szisztematikusan haladva minden tőle telhető információt felkutat és rögzít, ami kell is, mert csak ezekre alapozva nyithatnak a bizonytalan új felé. Ekkor jön ugyanis a képbe Per Skogkvist genealógus, aki kis művelődési házakban tart előadást arról, hogy az előttünk lévő generációk adatai alapján mind összekapcsolódunk valahogy, és miután felkérik az elkövető beazonosítására, ezt igyekszik be is bizonyítani.
Azon kívül, hogy szorítja őket az idő, mert le akarják zárni a nyomozást, a szokásos akció szinte ki is marad, ahogy írtuk, a szisztematikus építkezés jellemzi az epizódokat végig, nincsenek csodák, csak jól kiérdemelt segítségek. Lassan csordogál a történet, egy ideig inkább csak a hátteret biztosítja ahhoz, hogy minden szereplőt megismerhessünk. Látjuk a családokat, akik megpróbálnak továbblépni, de mégis benne maradnak ugyanazokban a körökben, amíg az ügy megoldatlan marad. Látjuk Sundin nyomozó életének a széthullását, és azt, ahogy ugyanezt össze akarja forrasztani, de megjelenik a sajtó is, akivel az ambivalens viszonyuk végül nem várt fordulatot hoz.
Az áttörés megjelenítése a szokásos, ha mondhatunk ilyet: hűvös és csendes, a színészek remekek, a 16 év miatt kicsit öregítettek vagy épp fiatalítottak rajtuk, de ezt sem drasztikusan tették, sehol sem állnak el a parókák, vagy peregnek le a műráncok. Érződik a profizmus ebben is. Magas minőségű minden pillanata és porcikája, kellemesen lassú és skandináv módon nyomasztó, ahogy annak lennie kell. 
