Boldogok a sajtkészítők (Vingt dieux), rendezte: Louise Courvoisier szereplők: Clément Faveau, Luna Garret, Maïwene Barthelemy, francia vígjáték, 90 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Így lesz kerek a világ
Apjuk váratlan és értelmetlen halálával Totone és kishúga egyedül maradnak, a csávából leginkább egy díjnyertes sajt elkészítése húzná ki őket, de az elszántságon kívül más nem nagyon áll a rendelkezésükre. A Boldogok a sajtkészítők egy kedves és őszinte film a felnőtté válásról, melyben a tökéletes sajt elkészítése a ránk váró nehézségek, kudarcok és véletlen örömök metaforája. 
Totone a francia vidéken él, ahol szinte mindenki gazdálkodik, így a fiú apja is, akinek egy kis sajtkészítő műhelye van. Mikor a családfő részegen ül autóba és egy fának ütközik, kettesben maradnak hétéves húgával. Mivel csak magukra számíthatnak, a fiú pénzzé teszi a műhely berendezéseit és a traktort, majd elmegy munkát keresni. Véget érnek tehát a bulizós hétköznapok, most már ő felel a háztartásért és a tetvéréért. Egy közeli gazdaságban helyezkedik el afféle mindenesként, vesztére pont ott, ahol azok a srácok dolgoznak, akikkel egy buliban nemrég összebalhézott. Nem is marad sokáig, de még így is sikerül felhívni magára a tulaj lányának figyelmét. Mikor megtudja, hogy egy díjnyertes Comté sajtért akár 20-30 ezer eurót is kaphat, készíteni akar egyet, csakhogy a berendezéseken túladott, de az alapanyag és a szaktudás is hiányzik. Na innen szép fordítani.
Ne szépítsünk, Totone rendes gyerek, de nem túl bonyolult és igen, a vidék romantikája helyett egy szórakoztató, de egyben kiábrándító (?) felnövéstörténetet is kapunk. A fiatalok itt ugyanis legtöbbször azt csinálják, amit a szüleik: gazdálkodnak, szexelnek, isznak és arról ábrándoznak, hogy egyszer sok pénzük lesz…aztán vagy igen vagy nem. A korlátlan szabadság csak egy mese, itt bizony korán kelés, kemény munka, későn fekvés és a hétvégéi vásárok várnak az emberre, már ha komolyan veszi a dolgokat és nem csapatja minden este szét magát. A táj valóban szép, a levegő friss, nincs szmog, nincs tömeg, nincs dugó, nincs rohanás, nem cseszeget senki, de az adót és a számlákat fizetni kell, a növény nem terem és a jószág sem hízik magától. Van, akinek bejön és van, akinek nem.
Az embert annyira magával viszi a történet, hogy közben észre sem veszi, a két gyerek tulajdonképpen teljesen egyedül él. Úgy tűnik, Totone nem sok iskolát végzett és igazából rendes szakmája sincs. Hiába készített az apja is sajtot, ha ki is vette a részét a munkából, nem sok minden ragadt rá. Szinte semmit nem tud a sajtkészítésről, így kénytelen a saját kárán tanulni, miközben újra és úja elölről kell kezdenie a folyamatot. Bár apja temetésén többen felajánlják a segítségüket, attól fogva soha senki nem néz rájuk, senki nem kérdezi meg, hogy vannak, szükségük van-e valamire. Sem a hatóság, sem a helybéliek, pedig kishúga már első nap elkésik az iskolából. Bár szereti őt nagyon, képtelen rendesen gondoskodni róla. Az ugyan nem derül ki, az anyjukkal mi történt, de kis közösségről lévén szó, valószínűleg senki előtt nem volt titok, hogy az apa keményen ivott. Mégsem történt és történik semmi. 
Szórakoztató, írtam az előbb és tényleg az. A fiúnak nem csak a sajtkészítésre, de minden másra is magának kell rájönnie és az a fajta „segítség”, amit ilyenkor az ember a hasonszőrű barátaitól kap, inkább csak hátráltatja és összezavarja. Mert barátok ugyan vannak, de hiába a jóindulat, az empátia és az önzetlenség, semmivel sem tudnak többet az életről és a sajtkészítésről, mint Totone. A szerelem pedig sokkal inkább jelent testi vágyat és a fizikai kielégülés érdekében tett tétova próbálkozást. A fiú szeme előtt mindvégig ott lebeg a pénzjutalom, ami egy csapásra megoldaná minden problémáját, de egy díjnyertes sajt elkészítéséhez sajnos sokkal több kell, mint egy – kósza – elhatározás.
A Boldogok a sajtkészítők – úgymond – családi vállalkozásban készült, ha az ember átfut a stáblistán, a Courvoisier nevet több alkalommal is kiszúrhatja és amitől ez a film több, mint őszinte, hogy mindannyian ezen a környéken nőttek fel és a szereplőket is innen válogatták össze. Ha úgy érezzük, a szereplőket láttuk már valahol, akkor csak a képzeletünk játszik velünk, egyszerűen olyan amatőr színészek ők, akik zsigerből hozzák a nagyszerű alakításokat.
A humort sem nélkülöző, őszinte, elgondolkodtató alkotásról van szó, ami részben saját élményeken alapul és a maga rideg valóságában mutatja be az amúgy gyönyörű vidéket és az ott élők szorgos, vágyvezérelt, de a kilátástalanság miatt sokszor lemondó és önpusztító életét.
