Fejlesztő: Choice Provisions; Kiadó: Atari; Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One & Series
A Breakout Beyond már a sokadik felvonása a közel 50 éves franchise-nak és ilyenkor van igazán nehéz dolguk a fejlesztőknek, akiknek a veterán játékosok mellé újakat is toborozniuk kell.
Az eredeti, 1976-os Breakout a Pong című asztalitenisz játék egyjátékos változatának tekinthető. A téglatörő játékok legelső (minta)példánya olyan műfajának elismert címeinek létrejöttét ösztökélte, mint például az Arkanoid vagy a Space Invaders, de rovatunk megalakulása óta mi is foglalkoztunk felemás minőségű koppintásokkal. Természetesen napjainkig bezáróan, s ilyen hosszú idő során számos „folytatás” látott napvilágot: a mára már csupán megrendelőként funkcionáló Atari legutóbb a Recharged sorozat részeként 2022-ben jelentette meg a sorozat legutóbbi felvonását. Nem kellett sokáig várnunk a következő etapra, ugyanis megérkezett a Breakout Beyond. A fejlesztést a BIT.TRIP trilógia alkotói vállalták magukra és a tengerentúli bagázs alapvetően a jól bejáratott receptet kotyvasztotta össze, de találunk benne több frissen ható újítást is.
A 16:9-es kijelzőkhöz alkalmazkodva a Breakout Beyond ezúttal horizontálisan felépített pályákon zajlik, vagyis a Voyage elnevezésű mód alatt összesen 72 különböző szinten rombolhatunk téglákat. A gameplay közben van egy függőleges formájú ütőnk, amelyet fel/le kell mozgatnunk úgy, hogy az ide-oda pattogó golyót visszaverve az ne haladhasson át a „szerszámunk” mögött lévő üres sávon. A lehető legmagasabb pontszám megszerzése érdekében fontos, hogy a minél több téglát megsemmisítsünk (s ezzel egyidejűleg a játékmenet egyre sebesebbé válik), ám a Breakout Beyondban nem az az elsődleges feladatunk, hogy minden egyes példányuktól megszabaduljunk, hanem hogy a golyónk áthatoljon a képernyő jobb oldalán látható célvonalon. Ehhez átlagosan 40 másodperc és kettő és fél perc közötti intervallum áll rendelkezésünkre, de megfigyeltem, hogy az idő lejárta után az ég világon nem történik semmi.
A szintek nem csupán egyetlen képernyőből állnak, hanem ahogy zúzunk, a kijelzőnk úgy scrollozik balról jobbra és ilyenkor ütőnknek a téglákkal is meggyűlhet a bajuk, hiszen átmenetileg elakadhatunk bennük, így pedig könnyedén életünket veszíthetjük (melyekből alapvetően mindig összesen hármat pazarolhatunk el). A zsáner sajátossága, hogy egyik-másik tégla valamiféle poweruppot rejt (például három felé osztódó golyót, röpke ideig automatán tüzelő ágyút vagy az ütőnk mögött elterülő pajzsot stb.): minden nyolcaik pályán bővül a repertoár (tehát összesen kilencszer), ami valamennyiszer megújuló színvilágot is jelent. Grafika és hangeffektusok szempontjából alapjáraton a ’70-es és ’80-as évek hangulatvilágát idézi a Breakout Beyond. Az egyik legizgalmasabb újdonsága, hogy ütőnk gyors mozgatásával immáron csavarhatjuk is a golyót, viszont, ha túl sok spéci cuccot szerzünk fel, akkor stroboszkópot megszégyenítően villog a képernyő és szinte alig látunk valamit a történésekből. A félreértések elkerülése végett a tesztalanyunknak sztorija persze nincs, de valamelyest a kaotikus pislákolást próbálja enyhíteni a gombnyomásra bevethető lassítás funkció, habár ennek használatával kevesebb pontszám üti a markunkat.
A Breakout Beyond helyi multiplayer módban is nyüstölhető, PC-n tesztelve az egyik játékosnak egeret+billentyűzetet, míg a másiknak gamepadot kell ragadnia. Az alapjáték végigjátszása után kiválaszthatjuk Infinite módot, amelyben a végtelenségig rombolhatunk és az eredményünket összevethetjük a többi játékoséval, miközben az 1976 mód alatt újra átélhetjük az eredeti játék varázsát, de a korábban tapasztaltakhoz képest talán egy kicsit gyorsabb sebességgel.
Legutóbb ezt teszteltük:
