Fejlesztő: Bozó Attila Bertold; Kiadó: Akupara Games; Platform: PC
Különös műfaji egyveleget ötvözött a Repose magyar alkotója, aminek rideg atmoszférája sem éppen hétköznapi.
Bozó Attila Bertold második hivatalosan kiadásra került fejlesztése landolt PC-re. Bő két esztendővel ezelőtt először az ingyenesen elérhető Out of the Blue-val mutatkozott be. Ám sajnos akkortájt nekem kimaradt az életemből, viszont a most megjelent Repose kapcsán – az aktuális cikk írása előtt – elvégeztem a szerénységem által kijelölt házi feladatot, és azt kell, hogy mondjam, műfaji szempontból a mai napon egy nagyon hasonló játékkal rukkolt elő. Ez volna a dungeon crawler vagy némileg leegyszerűsítve, a szerepjáték zsánere, tehát a világban rutinosan mozogva nem tántorított a jól bevált formulától. Azonban a korábbi dolgozatához viszonyítva ezúttal sem egyszerű RPG került boncasztalunkra, amely első ránézésre, persze a mechanikájának egy nyúlfarknyi részét figyelembe véve a maga módján talán a klasszikus Lands of Lore címekre emlékeztet (legalábbis engem a trailerek alapján talán valami ilyesmivel foghatott meg), s elképesztően kreatívan bánik a sci-fi és a horror stílusjegyeinek ötvözetével.
A Repose története meglehetősen ködösen sikerült, maga a szinopszis sem árul el túl sokat, ugyanis főszereplőnkkel éppen egy cég újdonsült alkalmazottjaként kezdtük meg első munkanapunkat, ahol meghibásodott (?) energiatartályokat kell összeszedünk ahhoz, hogy… na, és itt jön elő a kérdés, hogy pontosan miért muszáj nekünk ilyenekkel pepecselnünk. De ahogyan haladunk egyik szobából a másikba, úgy bukkannak fel kérdések, majd válaszok és mindenféle sötét alakok, akik valamilyen bizarr okok apropóján nem akarják, hogy mi felhalmozzuk ezeket a palackokat és hát könnyedén kiiktathatnak bennünket.
Ahogyan említettem, maga a játékmenet klasszikus RPG-kre hajaz. Előre vagy hátra tudunk menni és közben helyben állva 360 fokban forgolódhatunk. Továbbá a zsebünk mélyén akad három „útitársunk”, ugyanis rögvest a játék kezdeti fázisában szert tehetünk pajszerre, lámpára és pisztolyra, amik az előrehaladásunkat tekintve végig hasznos felszerelésnek bizonyulnak. Minden egyes lépéssel ugyanennyivel csökken a megtehető képernyők mennyisége, míg lövéskor öttel kevesebbre redukálódik. Ez pedig azért piszkosul fontos tényező, mert a közlekedésünk precizitást és kőkemény memorizálást igényel: meg kell jegyeznünk, hogy merre szükséges baktatnunk (ebben egy kezdetleges térkép is segünkre van) és ha lenullázódunk, akkor pedig szimplán visszatérünk az automatikus mentést szolgáló helyre (egy ágyba). Viszont, ha valamit átkapcsoltunk vagy mondjuk kinyitottunk egy zárt ajtót, akkor elhalálozásunk esetében azok továbbra is úgy maradnak. A lépésünk száma időnként újra maximalizálható, noha ehhez korábban magunkhoz kellett, hogy kapjunk egy csésze teát (!), melyet a megfelelő időben javallott benyakalnunk.
Megjelenítését tekintve a Repose kézzel rajzolt, de felbontása alapján újfent retro élmény tárul elénk élükön a 480×360-as vagy 640×360-as felbontással, míg a játék csupán két különböző színből tevődik össze. Sikerült egyedi atmoszférát teremteni továbbá a zene és hanghatások révén, és persze hazai készítésű játék révén kiválaszthatjuk a magyar feliratot is.
Legutóbb ezt teszteltük:
