Fejlesztő: Naughty Dog, Nixxes Software, Iron Galaxy Studios; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PC, PS5
A tévésorozat 2. évadához időzítve végre PC-n is megjelent a The Last of Us Part II Remastered, amit a korábbi konzolos tesztünket követően kicsit más szemszögből elemzünk.
Bő két esztendő várakozás után végre megérkezett a The Last of Us Part II Remastered számítógépes változata, a viszonylag rövid időszakot tekintve kicsivel kevesebbet vártunk, mint amennyi a nézettségi rekordot döntögető tv-sorozat két szezonja között eltelt. A portolásért ismét az Iron Galaxy Studios igyekezett a legjobb tudása szerint eljárni: mint ismeretes, ők azok, akik a – kronológiailag öt évvel korábban játszódó – Part I kapcsán bőségesen kaptak hideget és meleget a meglehetősen összecsapott, kvázi félkész munkájuk miatt. Persze a debütálás után, néhány hónap leforgását követően a narratív akciójátékuk az ideális konfigurációkon már úgy futott, ahogy egy ilyen nagyszabású produktumtól elvárja az ember. Talán a Sony háza táján az újabb blamát próbálták megelőzni azzal, hogy az átírásban a PS címek PC-s változatainak eddigi legmegbízhatóbb brigádja, a Nixxes Software is beszállt a fejlesztésbe. Sajnos mostanában az ő teljesítményükkel sem lehetnek maradéktalanul elégedettek a rajongók, mivel nem kis meglepetésre a Marvel’s Spider-Man 2 pályafutása sem indult makulátlanul.
A sok negatív élményt hátrahagyva a The Last of Us Part II Remastered két különböző – közép- és felsőkategóriás – eszközön tesztelve szuperül fut és a teljes végigjátszás alatt csak akkor tapasztaltam kilépést, amikor az álommanók rákényszerítettek, hogy nyugovóra térjek. Ellie és Abby PC-s utazása néhány pompás és egyben alaprételmezettnek mondható extrával gazdagodott, bár Pókember második harmadik kiruccanásához hasonlóan újfent viszonylag friss remekmű került terítékre, éppen emiatt kizárólag ebből a szempontból egetverően izgalmas újdonságokra ne számítson senki. Maga a játék viszont a platformon korábban nem volt hivatalosan elérhető, tehát már az is megsüvegelendő, hogy PS fejesei lemondtak az exkluzivitásáról.
Mindenesetre új tulajdonságnak minősülnek például a platform specifikus teljesítményfokozó technológiák, vagyis a felskálázási és képkockagenerációs funkciók (NVIDIA DLSS 3, AMD FSR 3.1, Intel XeSS) megléte, így a gyengébb vassal rendelkező játékosok is közel ugyanabban, ha nem inkább hasonló minőségben élvezhetik a posztapokalipitkus kirándulást, mint a minőségi specifikációkkal rendelkezők. Természetesen a grafikai beállítások széles spektruma mellett (mint például az ultraszéles monitorok támogatottsága) az irányítást is testre szabhatjuk. A DualSense támogatás adott (és itt jegyezném meg, hogy más PC-s fejlesztők is igazán gondolhatnának már erre a jobb sorsra hivatott kontrollerre), de ha valaki egérrel plusz billentyűzettel vágna bele az időben ide-oda ugráló játékba, akkor talán még precízebben használhatjuk fegyvereinket. És persze ott van a PlayStation Network fiókba való opcionális belépés, amelynek révén 50 tapasztalati pont a jussunk amellett, hogy Ellie gardróbját egy vadiúj dzsekivel gazdagíthatjuk. Érdekességképpen ez a ruha a Naughty Dog következő nagy dobása, az Intergalactic: The Heretic Prophet inspirálta és örömteli hír, hogy PS5 konzollal rendelkezők sem maradnak le róla.
Hogy egy picikét a játékmenetről is szót ejtsünk: ebből a szempontból a The Last of Us Part II Remastered gyakorlatilag az első részben megszokott prezentációban folytatja (talán a legjobb összehasonlítási alap a God of War: Rangarök). A készítők csak apróságok tekintetében egészítették ki a jól bejáratott formulát, miközben azért ügyesen belecsempésztek egy-két apró újdonságot, de összességében ismételten pompásan ötvözték a modern kori videojátékos mechanikát a filmszerű átvezető animációkkal. Ezúttal az általam fölöslegesnek tartott gomb nyomkodásos akciószcénák sem bizonyultak túl zavarónak, mindamellett, hogy engem általában valamelyest az őrületbe lehet kergetni velük, ugyanis alapvetően szimplán kényelmes, olcsójános megoldásnak találom egyik-másik feszültebb jelenet (vagy boss harc) bevetése kapcsán. Gustavo Santaolalla nagyszerű muzsikája és a PC port kedvéért – a megfelelő hardver birtokában – felturbózott háromdimenziós hanghatások remek atmoszférát teremtenek.
A The Last of Us Part II Remastered minden szempontból elképesztően magas minőséget képvisel, részlet- és ötletgazdag játék, aminek – a lineáris történetvezetés ellenére – karakterei életszerű jellemfejlődésen mennek keresztül, míg mondanivalója sokak számára tanulságos lehet. Örvendetes, hogy egy kicsit más aspektus(ok)ból is megismerhetjük a két főszereplő történetét miközben Joel személyiségét is még jobban megismerhetjük. Neil Druckmann rendező nyilatkozata szerint a harmadik rész megjelenése egyelőre várat magára, de talán jobb is így, ha pihentetik a játékos franchise-t.
Legutóbb ezt teszteltük:
