Fejlesztő és kiadó Elliott Dahle; Platform: PC
Kertvárosi békaként különös slamasztikába kerülünk, a Frog Legs viszont csak néhány pillanatában tűnik érdekesnek, máskülönben pedig csak egy kísérleti játék.
Egy szokványos napon békaként éldegélve – közúti incidens kapcsán – szörnyű balesetet szenvedünk, ami arra ösztönöz bennünket, hogy teljesen megváltoztassuk az életünket. Ám arra senki nem számított, hogy családunkkal együtt egy rég nem látott ellenlábasunk révén a múlt és a jelen különös fogságba esünk. A Frog Legs a Frogger című klasszikus játékból fejlődött valamiféle bizarr egyveleggé, ugyanis a ’81-ben készült eredetiből tovább fejlődve a boomer shooter és a puzzle zsánerével együtt ötvözték. Ez a nem hétköznapi keveredés mindössze 30-40 perc hosszúságú játékidő zárására odáig fajul, hogy valószínűleg a készítője sem igazán kapizsgálta, hogy összességében mi célja volt az első valamire való munkájával.
A Frog Legs-ben számos remeknek ígérkező tulajdonságot találunk, hiszen az említésre került békás ügyességi videojáték-sorozat legelső változatára sokan vidám nosztalgiaként emlékeznek vissza. Sőt, tesztalanyunk alkotója eleinte a lehető legideálisabb érzékkel közelített a témához, hiszen a kissé egyszerű, szarkasztikus humora egészen addig képes szórakoztató lenni, amikor nagyjából félút tájékán röpködni kezdenek a bélgázos poénok. Azonban attól a perctől kezdődően nincs megállás és maga a játékmenet is kuszává avanzsálódik annak ellenére, hogy picikét talán közhelyes, de még emészthető prezentációban emlékezik meg a Doom széria korai felvonásairól.
Elliot Dahle játéka néhol mezei FPS-ként funkcionál mindamellett, hogy az egyszerűbb fejtörőktől sem riad vissza: csupán minimális angol tudásra és logikai érzékre van szükségünk. Meg persze arra is, hogy fejben – majd végül a kivitelezés kapcsán – megfelelő sorrendbe tegyük az utalásként funkcionáló dolgokat. Különös módon ezek a puzzle elemek nem igazán képzik a történet szerves részét, inkább csak komikus elemként szolgálnak. Végül valamelyik tréfás(nak tűnő) pillanat vagy bejön, vagy nem, ez leginkább ízlés kérdése, de ha a saját példámból akarok kiindulni, akkor sajnos az utóbbira szavazok.
A jól összevágott előzetes alapján nagyjából sejthető volt, hogy mire számíthatok, azonban arra véletlenül sem gondoltam, hogy az elfogadható külső dacára a „Békacombok”-ra technikai bemutatóként tekinthetünk.
Legutóbb ezt teszteltük:
