The Precinct – játékteszt


the precinct 1503t

Fejlesztő: Fallen Tree Games Limited; Kiadó: Kwalee, Microids; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S

Bűnözőnek lenni már nem menő, ezért a The Precinct a rendőrség munkájába ad nekünk alapos betekintést.

Mindenki Grand Theft Auto lázban ég, noha épp mostanában halasztották el a hatodik részt jövő tavaszra. De nem is csoda, hiszen a még mindig aktuálisnak mondható epizód, vagyis a több mint tíz esztendős ötös minden idők eladási listáján stabilan a második helyen tanyázik és csak a Minecraft előzi meg, mögötte meg az a Wii Sport “kullog”, amit ingyen adtak a konzolhoz – (több)száz milliós eladásokról beszélünk. A sorozat a harmadik résszel lett igazán széles körben ismert, de már az első is szépen muzsikált a kasszáknál.

Az eredeti GTA pedig még ugye egy felülnézetes játék volt (az meg már csak a hab a tortán, hogy egy masszív bugnak köszönheti a születését, amely az eleinte Race N’ Chase címre keresztelt játékban jelentkezett, ami inkább olyan versengős dolog lett volna). Ugyan a cikkünk egyáltalán nem Rockstar játékról szól, de a nosztalgia azért indokolt, mert a The Precinct szinte egy az egyben a legendás sorozat nyitó darabját idézi. A kameraszög mondjuk inkább döntött és a grafika is 3D, de az érzés teljesen olyan, mintha a régi kedvenc térne vissza.


Egy apróbb csavarral, ugyanis a The Precinct a rendőrséget főszerepelteti, nem véletlenül jelenti azt a cím, hogy “a körlet”, vagy “az örs”. Egy kezdő srácot fogunk megszemélyesíteni, akinek édesapja a helyi kapitányság legendás alakja volt (ennek a sztoriban később jelentősége is lesz). A feladataink viszont eleinte járőrözésben, parkolási büntetések kiszabásában, és gyorsahajtók hajkurászásában merül ki. Minden reggel egy eligazitáson kiválaszthatjuk a napi menüből, hogy melyik szimpatikus és utána már neki is állhatunk a munkának. Van azonban egy sztori szál is, amely két vonalon mozog. Az egyik, hogy a városrészben két nagyobb bűnbanda is tevékenykedik, ezeknek kell a háromszintű főnök hierarchiáját felszámolni. A dolog úgy működik, hogy először bizonyítékokat kell gyűjteni (a standard munkánk során egyes esetekből esnek ki ezek), aztán ha összegyűlt a megfelelő mennyiség, akkor jön egy speciális, scriptelt küldetés.

Azt mondjuk eddig még nem említettem, hogy bármilyen bűncselekményt is büntetünk, annak van egy bürokratikus módozata, amit pontoz is a játék (és amelyről külön szabálykönyv érhető el). Elsőként ha már a delikvens lenyugodott és előállítottuk, akkor az igazolványát kell a központtal leellenőriztetni, majd érdemes átkutatni, ha pedig autóval van, akkor a csomagtartóba is bekukkantani, valamint a szondát is megfújatni. Ennek eredményeképp kiderül, hogy van-e nála illegális fegyver, lopott pénz, vagy tárgy, netán narkó, meg persze hogy körözés alatt áll-e. Ha mindezek megvannak, akkor letartóztathatjuk (kisebb bűnöket elengedhetük pénzbírsággal is), de pontosan ki kell választani mi a vád (több is lehet). Leggyakrabban az rendőri ellenszegülés lesz műsoron, ezen felül pedig az autólopáson keresztül a grafitizésen át a támadás, gyilkosság, ittas vezetés, gyorshajtás és ki tudja még hány finomság szerepel az “étlapon”.

A delikvenst mi magunk is bevihetjük, vagy hívhatunk neki egy külön meseautót. De a lényeg, hogy több napon keresztül kell majd dolgozunk, hogy felszámoljuk a bandákat és közben azért különféle skilleket is fejleszthetünk (gyorsabb, erősebb lehet a karakterünk, vagy több fegyvert, esetleg segítséget – útblokádok, szöges csapda a gyorshajtóknak és hasonlók). Viszont van a másik, sztorisabb szál, amely néha, nagyjából az elért teljesítményhez időzítve jelentkezik. Ilyenkor gördül tovább a The Precinct fő szála, vagyis a főszereplő apasztorija is. Kár, hogy amíg a bandákkal foglalkozunk ezek csak hébe-hóba jönnek, a végén meg szinte egyben a nyakunkba kapunk egy rakás ilyen küldetést – szerencsésebb lett volna ezeket jobban elosztani.

Már csak azért is, mert bármennyire is sokféle dolgot lehet csinálni (helikopteres megfigyelés, támogatás is akad), egy idő után unalmas lesz a rendőrösdi. Pláne a hihetetlenül sok bürokrácia. Emellé jön, hogy az átvezető részek sem túl izgalmasak, mert nagyon is sablonos az összes dialógus, a történet meg klisés. A másik nagy gond, hogy a térkép rendkívül picike. A prológus után megnyílik ugyan egy második sziget, ahová három hídon is átjuthatunk, de nagyjából 3 perc alatt simán eljuthatunk a terep egyik végéből a másikba.

Cserébe a grafika hangulatos (vannak különféle időjárási viszonyok és napszakok is), a terep elég részletesen berendezett, de azért a minőség inkább csak átlagos. A karakterek futása kissé béna és nehézkes, az animációk pedig nem annyira pöpecül kidolgozottak, és a tereptárgyak, karakterek is gyakran lógnak egymásba. A verdákat alapvetően jó vezetni, de eleinte szokni kell a kissé motorcsónakos érzést. Azt tudom mondani, hogy a The Precinct-nek van egyfajta “B filmes/játékos” bája, amit ha valaki elfogad, akkor onnantól már nem fogja semmi zavarni.

Kisebb bugok is akadtak a tesztelés során, a már említett egymásba lógások és grafikai “egyszerűségek” mellett. Egyszer például kurtán furcsán ért véget egy küldetés és a rendőrautóval együtt a rendőrörsön belül találtam magam. Gyakran előfordult, hogy noha volt vád az előállítottal szemben, nem engedte letartóztatni a játék, utána meg pontot vont le, mert elengedtem pénzbírsággal. A legzavaróbbak azonban a mesterséges intelligencia hiányosságai. A segítő zsernyákok úgy vezetnek mint az igazi idióták, illetve hiába kérünk segítséget, hogy például vigyenek be valakit, egész egyszerűen nem érkeznek meg. De ha meg proaktívan beültetünk egy (nem saját) rendőrautóba egy elítéltet, akkor annak a sofőrje már lefagy és nem megy sehová onnan. Persze egyik dolog sem tragikus, de azért hosszútávon tudnak ezek az apróságok hangulatrombolóak lenni.

A Fallen Tree Games nem újonc már a szakmában, korábban az igen hasonló American Fugitive-vel hódítottak, csak ott inkább a rosszfiúk voltunk. Azt tudom mondani, hogy az új játék, a The Precinct nagyban hasonlít az elődre, de közben azért rengeteg fronton előnyére változott. Ugyanakkor tökéletes nem lett, el kell például fogadni, hogy van aki szemetelés miatt is hajlandó az egész körzeten átívelő, tetemes anyagi kárral és bűnlajstrommal végződő autós üldözésbe kezdeni. Úgyhogy ha a kedves játékos otthon hagyja a magas elvárásait és ellátogat Averno City-be, talán még jól is fog szórakozni

7 szék

Legutóbb ezt teszteltük:

Onimusha 2: Samurai’s Destiny – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az ifjúság forrása - kritika
Következő cikk A hét röhögései (561.)