Fejlesztő: Inked Pixel; Kiadó: Tuan Publishing; Platform: PC, Nintendo Switch
Klasszikus ötletet karol fel a Firebat: Revolution, de olyan szépen tálalva, hogy az ember könnye is kicsordul.
Anno negyven éve a ZX Spectrumhoz kapott demó kazetta sokáig pörgött annak ellenére is, hogy a család cool nagybácsija jó pár (természetesen másolt) játékkal is ellátott minket. A Horizons névre keresztelt gyűjtemény azonban a gép lehetőségeit próbálta bemutatni (megoszlanak a vélemények, hogy mekkora sikerrel) Basic nyelvjárásban. Az egyik ilyen példaprogram az 1976-os Breakout egy nagyon egyszerű klónja volt.
Édesapámat soha semmilyen videojáték nem érdekelte, de akkor (először és utoljára) leült ez elé és a “falas játék” azóta is néha legendás módon megemlítődik a családban. Persze a történelem során már számos másik feldolgozást is kapott az Atari klasszikusa (melyben még Steve Jobs keze is benne volt valamelyest). S most beszámolhatunk egy olyan kezdeményezésről, amely nemcsak hogy nagyon jól sikerült, de még még magyar kezek is simogatták össze.
A Firebat: Revolution egy igazi retro szerelemgyerek, s különös módon remaster, vagy még inkább remake is egyben. Az eredeti ötlet a projektért 90%-ban felelős Eszik “Coyote” László fejéből pattant ki, mikor is a Havi Egy Játék elnevezésű kihívásra elkészítette a pályamunkáját (ez volt a “sima” Firebat). Az ötlet aztán annyira továbbfejlődött, hogy kis segítséggel (a zenét Végh Zoltán komponálta, a labda fizika Kisfalusi Tibor érdeme, ahogy a kiadást és a grafika néhány elemét Hevesi József egyengette) egy egészen komplex játékká érett, mely tavaly májusban meg is jelent itch.io-n, majd szeptemberben Nintendo Switchen is (a konverzió Punk József munkája).
Roppant igazságtalan lenne annyival letudni az ismertetőt, hogy egy elmés klónnal van dolgunk, mert még ha igaz is, ez annál sokkal több, mondhatni tényleg forradalmi. Mikor belefogtam a Firebat: Revolution tesztelésébe, nem gondoltam, hogy ennyi ötlettel fogok találkozni, kis túlzással amit a játék nem vonultat fel, az a műfajon belül már nem is létezik. Az egy dolog, hogy minden oldalról kell majd lövöldöznünk a lasztit, néha mozgó célpontra, máskor kapukat nyitva, vagy éppen shoot ’em up szerű arcade szegmensen keresztül.
Ami azonban még nagyon jó, hogy nem szimplán egyre nehezedő pályákat kapunk, hanem sztorit és tematikával rendelkező szinteket is. A történet egy Auróra nevű és Firebat fajú állatka főszerepbe pozicionál, akinek a társait kell felszabadítani az alvilágban az azt uraló Morningstar és csatlósainak uralma alól. A játék során fejlesztéseket is megnyithatunk az összeredményünk fejében, valamint a különféle titkos és kevésbé titkos mellékküldetésekben megszerezhető extrákért cserébe. Az olyan bónuszok, mint a pálya széléről lövöldöző ágyúk, az izzó, mindenen átgázoló laszti, vagy a fizikát meghazudtoló elpattanás után is befolyásolható haladási irány nagyban növelik a játékélményt.
Hihetetlenül sok ötlet és nagyon nagy szív jellemzi a Firebat: Revolution kínálta élményt, hamar azon kaptam magam, hogy teljesen ráfüggtem a játékra. A tetszetős pixelgrafika és a hangulatos, korabeli zene teljesen elvarázsol, mindezek mellé pedig nem elég ügyesnek lennünk, de néha egészen komoly stratégiát is ki kell eszelnünk, hogy boldoguljunk néhány pályán. A monumentális boss harcok egészen leejtik az ember állát, hogy aztán a pár órás végigjátszás után úgy álljunk fel a gép elől, hogy “nincs még”?
Apropó, a Steam megjelenés egyelőre még várat magára, de abszolút tervben van, remélhetőleg terjed majd a játék híre, ami mondanom sem kell, hogy sokban segít majd a készítőknek. Részemről csak azt tudom mondani, hogy szívesen látunk mást is, vagy akár egy folytatást, mert a Firebat: Revolution alaposan megmutatja, hogy lehet egy már lerágott csontnak nevezhető műfajba is új életet lehelni, mellé pedig olyan körítést kanyarítani, hogy a látó és halló idegeink is el legyenek kényeztetve. Hitetleneknek egy demó is rendelkezésre áll, hogy meggondolhassák magukat.
Legutóbb ezt teszteltük:
