A keskeny út a mély északra (The Narrow Road to the Deep North) Richard Flanagan azonos című könyvéből készítette: Shaun Grant és Justin Kurzel, szereplők: Jacob Elordi, Ciarán Hinds, Shô Kasamatsu, Odessa Young, Simon Baker, ausztrál történelmi dráma, 5 rész, részenként 40-45 perc, 2025., korhatár: 16 Max
Férfiak magányos szomorúsága
A XX. század hétköznapi áldozatairól szól leginkább A keskeny út a mély északra. A háborúba vitt férfiakról, akik mások céljaiért szenvedtek és haltak meg. Azokról, akik a halottaikat és a múltjukat szavak nélkül mentették át a mai világunkba. Nőkről is szól, saját és mások feleségeiről, akik sohasem érhették meg, hogy mi van emögött a hallgatás mögött. Richard Flanagan azonos című Man Booker-díjas könyvéből készült 5 részes ausztrál minisorozat már elérhető a Max műsorán.
Richard Flanaghan 2013-ban kiadott, 2015-ben Man Booker-díjat elnyert regényét tizenkét évig írta. Nem csupán Dorrigo Evans életét meséli el, hanem nagyapáink-dédapáink múltját is. Akik a nagy háborúk gyomrából ismeretlen emberekként tértek haza, hogy aztán magukban hordozva a soha meg nem ismételhető bajtársiasságot, a ki nem érdemelt szerencsét és végtelen fájdalmat, majd az egész XX. századot meghatározzák a hiányukkal, még akkor is, amikor jelen voltak. A történet két idősíkon játszódik, az egyik a II. világháború alatt kezdődik Ausztráliában. Dorrigo (Jacob Elrodi) leendő orvos, és egyben egy jómódú lány vőlegénye, kinek teljesen felfordul az élete, mikor vidékre utazik a nagybátyjához, ahol találkozik egy másik nővel, valaki más feleségével. Az új és a régi szerelem nem írja fölül egymást, Dorrigo két különböző világban él, ameddig lehet, de aztán elrabolja egy harmadik. A behívója a frontról szinte egyenesen hadifogságba vezeti, a későbbiekben általuk épített thai–burmai vasútvonal melletti kényszermunkatáborba.
A második idősík a 80-as években mutatja meg Dorrigót (Ciarán Hinds), egy sikeres sebészt, a társadalom nagyrabecsült tagját, aki látszólag mindent elért az életében, de a felszín alatt mégsem tudott elszabadulni Burmától, és a másik nő emlékétől. A két időbeli helyszín felváltva festi elénk a háború embertelenségeit, a jelen érzéketlenségét vagy éppen az érezni akarását. A jellemek komplexek és igazán esendőek, mindenkinek igaza van a saját szemszögéből, mégis mindenki elbukik közben. Kimondottan felnőtteknek készült sorozat ez, ahol senki sem rossz vagy jó, és (a plakáton látható kép téves benyomások ellenére pedig) sem a románc, sem a háború nem menti fel az embert a bűnei alól. A színészek kiválóak, rengeteg kevéssé ismert tehetséges ausztrál és japán színésszel, de itt van Ciarán Hinds például (Terror, Belfast), vagy a méltán friss tehetségnek kikiáltott Jacob Elrodi. A nagybátyja szerepében pedig A mentalistából ismerős Simon Baker, és a barátnőjét játszó Olivia DeJonge, akire az Elvisből emlékezhetünk. (Érdekesség, hogy ő Priscilla volt ebben, míg Jacob Elrodi pedig Elvis, csak ő a Priscilla című filmben.)
Ha másért nem, hát az ausztrál történet miatt is szívesen ajánlanánk a sorozatot, hiszen átlagos nézőként kevesebb ilyen helyszínt és történetet ismerünk. Az atmoszféra végig egyenletesen fullasztó, izzadt vagy homokos, míg a jelenben játszódó részekben pedig grandiózus és üres. Amit talán fel lehet róni hibájának, hogy szinte egységesen túl van sötétítve, persze ez is lehet az emlékezés vizuális bemutatásának része. A történet lassú folyású, mert elsősorban a jellemek változására épít, de nem unalmas, érezhető, hogy egy erős vázakra épített könyv az alapja. A háború velejáróinak megmutatásában nem finomkodik, erre érzékenyebbek ezzel számoljanak, mert ebben az öt részben a szenvedés több mélységével is találkozhatunk. Az egész történetet is ugyanez jellemzi leginkább, ez az élveboncolás. Dorrigo és a többiek jellemének feltárása és az igazságuk könyörtelen keresése a célja, még akkor is, ha egyedül maradnak vele. (Férfi-női, de fogoly és fogvatartó összefüggésében ugyanígy.)
Nem könnyű sorozat a Keskeny út északra, a nehézségeiben még csak a megható megkönnyebbülést sem kapjuk meg végül, annál összetettebb a történet, viszont jó, nagyon. És talán egy kicsit mesélni tud nagyapáink-dédapáink helyett nekünk arról, hogy milyen volt férfinak lenni a XX. században, azon az igaz és könyörtelen módon, különböző szerelmek árnyékában.
