13. alkalommal rendezték meg a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált. Az Oscar-kvalifikálóvá előlépett esemény- és vetítéssorozat színes és színvonalas programokkal várta a filmrajongók apraja nagyját. Győzteseket is hirdettek, a legjobb élőszereplős film Komáromy Bese horrorelemekben bővelkedő, látomásos filmje, a Dögsúly, míg a legjobb magyar animáció Sárdi Katalin szemet gyönyörködtető Üvegház alkotása lett (ezek még az arany szoborért is versenyezhetnek jövőre). A legjobb női színész díját Tóth Zsófia kapta Hajmási Péter Világvége filmjében nyújtott alakításáért, míg a legjobb férfi színésznek Lengyel Benjámint választották Szántó Fanni Két felnőtt mozijából. A legígéretesebb 30 év alatti rendezőnek járó díját Tóth Kristóf Zsolt kapta a Túlpart és a Denisa című filmért. Mi is kiválasztottunk további tíz megtekintésre érdemes darabot. Nincs ranglista, mindegyiket meleg szívvel ajánljuk!
Kilépő (r. Tóth Gergely):
Két barát horgászik, közben kiderül, az egyik Pestre megy egyetemre urbánusnak, a másikuk otthon marad vidékinek. Egyszerű, ám intelligensen kivitelezett kisreál a “másfelé sodor az élet”-ről, szép és érzékletes képekkel. Éppen annyi, ahány perc, nem is akarja hogy sűrített nagyjátékfilmnek nézzék, egy egyszerű helyzettel szeretne sokat mondani – és sikerül neki.
(Terep)szemle 3. (r. Simonyi Balázs és Tóth Barna):
Simonyi Balázs és Tóth Barna immár harmadszor néznek helyszínt trendinek szánt filmjükhöz – persze csak azért, hogy ismét kiparodizálhassák a magyar film aktuális trendjeit. Ami az ezredfordulón tarrbélás kozmikus nyomor volt, kétezertizenegyben meg romagyilkosságos szocionyomor, az napjainkban már a történelmi giccs esztétikai nyomora. Sziporkázó mockumentary-werkfilm, abszurd szituációkkal, immár hosszabb kiadásban az első kettőnél. Ja, és pacsi a Mephisto-hommage-ért a végén!
No3. (The Spectacle) (r. Kenyeres Bálint):
Egy szegény családban élő roma fiúnak csodálatos képessége van, ezt pedig a tévében is meg akarják mutatni. A hidegen kocsizó, távolságtartó kamerakezelés, a Csak a szél és a Larry farvizén evickélő rögvaló-ábrázolás és az egész közepén álló abszurd csoda hármasa mozgatja a filmet, meglehetősen szokatlan élményt nyújtva. Rasszista társadalmi struktúráink még a csodák világába is követnek minket.
Világvége (r. Hajmási Péter):
Kata hazalátogat anyjához, együtt töltenek egy estét. Ennyi, semmi több, hagyományos mikroreál, vagy még a hagyományosnál is kevesebb cselekmény. Amiből azonban jócskán jutott erre a huszonegy percre, az a kifogástalan alakításokkal prezentált kifogástalan karakterek, még kifogástalanabb, egyszerre intelligens és humoros párbeszédek, és olyan helyzetek, szituációk melyeket mindenki magáénak érezhet. Tegye fel a kezét, aki még nem lovalta bele magát családi veszekedésbe!
Túlpart (r. Tóth Kristóf Zsolt):
Két barát elhatározza, hogy átúszik a Dunán. Igen ám, de hogyan vissza? A rengeteg súlyos párkapcsolati drámával foglalkozó mozgókép között igazán üdítő egy vígjátéki elemekből építkező darabot látni. Persze azért itt is ott van az elválás témája a háttérben – ám hál’ isten tényleg csak utalás szintjén, ehelyett a fókusz azon van, amin valóban kell: a kreatív poénokon, az egymásra halmozódó jó ötleteken, és a két színész közti, prímán működni képes kémián.
Lilláéknál (r. Lukács Gergely):
Apuka elvált, új barátnője van, aki terhes is, egy este azonban beállít volt felesége közös gyermekükkel. Egy teljesen reális, ám bonyolult lélektani húrokat pengető helyzet, nagyon jól megírt, életszerű dialógusokkal, végig elegáns módon a háttérben tartott érzelmekkel és indulatokkal. Tapintható a feszültség.
Boldog emberek (r. Budavári Balázs):
Végre egy echte műfaji film a sok dráma között, méghozzá egy sci-fi! Az emberek boldogságfokát egy skálán mérik, ami a nyakukon látható. Egy boldogságfelmérő pszichológus-háziorvos rendelőjében (ahol bizonyos időközönként hangulatjavító techno javítja a hangulatot!) egy régi szerelmes pár egymásba botlik. A Boldog emberek birtokolja a legjobb sci-fik tulajdonságát, nevezetesen, hogy a technológiai újítást érdekes mellékízként, afféle “spekulatív fűszerként” használja ahhoz, hogy szakításról és újrakezdésről megfogalmazott érdemi mondanivalóját artikulálni tudja.
Kutyafül (r. Vácz Péter):
Egy kisfiú a valószínűleg dolgos és csellóórával tarkított hétköznapja után hazatér, ám szülei helyett csupán kutyájukat találja otthon – aki azonnal be is költözik a bútorzat alá, nem kis fejtörést okozva a fiúnak. E rövid animációsfilm két szerethető, ám szerethetőségük ellenére sem hibátlan karakter kapcsolatát, veszekedését, megbékélését meséli el, kifejező karakterdizájnnal, kedves poénokkal, a mélységet sem nélkülöző, szép jelenetekkel. Persze itt sem minden fenékig tejfel, ott figyel a háttérben a szülők fájó hiánya, ám még a nem teljesen tökéletes világ sem veheti el szereplőink őszinte kapcsolatát.
Két felnőtt (r. Szántó Fanni)
Egy kevésbé jól sikerült randi után a páros lánytagja beragad egy leélt mosdóba – a fiú pedig megpróbál segíteni neki. Remekül építkező, a lehetőségeket jól kihasználó helyzetkomikum, ami egy idő után hangsúlyt vált, de ez nem zavar minket, mert az átmenet is életszerű és frappáns. Ím a bizonyíték, hogy még egy vécében is lehet szimpatikus és többdimenziós karaktereket építeni!
Élő kövek (r. Ladányi Jancsó Jákob)
Egy fiatal nő és terapeutája kapcsolata, melyben központi szerep jut egy fehér lónak. Traumafeldolgozás, nem épp a legvidámabb formában. Rendkívül erős, minimalistán is sokatmondó párbeszédek, egy megrendítő monológ, atmoszférikus, hosszú beállításokkal dolgozó, kifejező képek és a megfelelő pillanatban bedörrenő zene összjátéka ad nehezen múló élményt.
