Downton Abbey: A nagy finálé (Downton Abbey: The Grand Finale), rendezte: Simon Curtis, szereplők: Michelle Dockery, Dominic West, Paul Giamatti, angol-amerikai filmdráma, 124 perc, 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Változó világ
A Crawly család a televízió után harmadszorra is beköltözik a moziba, és bár a cím arra utal, hogy utolsó alkalommal, az alkotók korántsem zárták le a történetet. A múlt század harmincas éveiben bekövetkező társadalmi és gazdasági változások, ha lassan is, de utolérik az angol arisztokráciát, akik úgy viszik tovább őseik örökségét, hogy közben újra kell definiálniuk saját magukat. A Downton Abbey: A nagy finálé kellemesen szórakoztat, emellett méltó emléket állít a nagyszerű Maggie Smith-nek és kedvet csinál a korábbi részek újbóli megnézéséhez. 
A Downton Abbey harmadik mozifilmes feldolgozásában Maggie Smith tavalyi halála elkerülhetetlenül beépült a cselekménybe, a család Lady Violet Crawly-t gyászolja és nélküle folytatja tovább. A középpontban ugyanakkor Lady Mary Crawly (Michelle Dockery) áll, aki elválik férjétől, ezért nem látják szívesen a legfelsőbb körökben. A cél tehát nem más, mint újra kívánatossá tenni őt és a birtokot az angol arisztokrácia szemében, miközben a saját apjával is el kell fogadtatnia a tényt, elérkezett az idő, hogy átvegye tőle az irányítást.
A Crawly család története szorosan összefonódik a brit történelem meghatározó eseményeivel és ez ezúttal sincs másként. Túl vagyunk egy háborún és egy gazdasági válságon, a világ változóban van, új eszmék terjednek, melyek magukkal hozzák az emberek közötti különbségek megszűnésének igényét is. Az angol arisztokrácia még tartja magát az évszázados hagyományaival és szokásaival, de a fejlődésnek nem lehet útját állni.
Vajon mit szóltak volna a nézők anno, ha az olajmágnás Jockey Ewing a Dallas utolsó évadában a Cadillac Allantéját lecseréli egy negyedik generációs Honda Civicre? A világ talán legnépszerűbb televíziós sorozata, a Downton Abbey mozifilmes feldolgozásának nagy fináléjában legalább ekkora paradigmaváltás történik. Bár a Crawley család mindig is igyekezett jó példával elöl járni a birtok vezetését és a szolgálókkal való bánásmódot illetően, ez a viszony sokat változott az idők során.
A megnövekedett adók miatt a londoni élet egyre drágábbá válik, sorra válnak meg a főúri palotáktól tulajdonosaik, melyeket aztán különféle célokra hasznosítanak. A gazdasági válság sokaknál jelentős vagyonvesztést okozott, a korábbi fényűző életmód már nem tartható fenn. A társadalmi változások felszámolják a feudális állapotokat, az emberek szabadságra és biztos egzisztenciára vágynak.
A nyugdíjba vonuló szolgálók és a helyükbe lépők közötti különbségeket jól mutatja be a film, az alsóbb társadalmi rétegek képviselői egyre jobban hallatják a hangjuk a politikai és gazdasági kérdésekben, valamint aktívan kiveszik a részük a helyi közösségek életében. A szegény-gazdag, férfi-nő különbségek felszámolásának még csak a legelején járunk, de már érzékelhetőek bizonyos változások.
Mary-nek elvált nőként kell helyt állnia ebben a változó világban, amit túlnyomórészt még mindig a régi előítéletek, tabuk, szokások uralnak. Erőt és magabiztosságot kell sugallnia, de elsősorban magával kell elhitetnie, hogy képes átvenni a birtok és a család ügyeinek irányítását. Sokan hisznek benne és támogatják, mások kiközösítik, de olyanok is akadnak, akik kihasználják a sebezhetőségét.
A birtok története emberi kapcsolatok története. A történelem eseményei mellett a szereplők jelleme határozza meg, merre tovább. A Downton Abbey valahol emiatt szerethető. Egy nagyon szép és érzelmes beszélgetés pl. arra mutat rá, hogy a háborúban úr és szolga között megszűnik a különbség, a fegyverből kilőtt lövedék nincs tekintettel a származásra. A túlélőknek a kölcsönös tisztelet és megbecsülés marad, mindegy, hogy a ranglétra melyik fokán állnak. Ennyi szipogásnak bele kell férnie egy sötét moziteremben.
A film végére ugyan minden a helyére kerül, de nagy finálé ide vagy oda, az alkotók úgy zártak le egy korszakot, hogy közben beléptek egy újba. A folytatás lehetősége adott, a nyugdíjba vonuló szereplők helyét a fiatalabb generáció vette át, a történelemben pedig olyan események következnek, melyek jó alapot szolgáltatnak a birtok lakói életének további bemutatásához. A harmadik mozifilm kicsit olyan, mintha a sorozatból néznénk meg egyszerre több részt, talán túl sok minden is történik benne egyszerre, de kétségtelenül jól áll neki a mozivászon.
Nem állítom, hogy ez a világ és ez az életforma minden szempontból irigylésre méltó és a Downton Abbey nem kicsit idealizál, amikor ilyen módon mutatja be a korabeli társadalmi viszonyokat, de ez a fajta hozzáállás a szórakoztatás szempontjából, ha nem is szükségszerű, de mindenképpen elfogadható. Kedvet is kaptam hozzá, hogy újra elővegyem, és hát tulajdonképpen ez a lényeg.
