Fejlesztő: Volcano Bytes; Kiadó: JanduSoft S.L.; Platform: PC, Switch1|2, PS4|5, Xbox Series|One
A Trasmoz Legends 40 évvel ezelőtti játékok előtt rója le tiszteletét, aminek minden pixelén érződik a klasszikus platformerek iránti csodálat.
Az 1980-es évek elején jelent meg a műfajteremtő Bomb Jack című ügyességi játék az akkortájt népszerű számítógépekre. A címszereplő szuperhőst irányítva szimpla képernyős, kétdimenziós pályákon gyűjtögethettünk bombákat, miközben darazsak, kísértetek és egyéb rusnya teremtmények ide-oda repkedve vagy mászkálva igyekeztek számunkra megálljt parancsolni. Meglepő módon az utóbbi néhány esztendőben szállingózni kezdtek a hasonló típusú alkotások. Mint ismeretes, remek továbbgondolásnak bizonyult például az Antonball Deluxe vagy a Donut Dodo, de talán a The Fall of Elena Temple sem szégyenkezhet.
Az aktuális platformer franchise-unk először 2019-ben vált szűkebb körben ismertté: a The Curse of Trasmoz c. bevezető epizód kapcsán egy trilógia első felvonásáról beszélünk, mely közelmúltbéli felbukkanása ellenére nem PC-n vagy napjaink konzoljain látott először napvilágot, hanem a 8-bites ZX Spectrum gépeken – éppúgy fizikai, mint letölthető formánban. A története szerint a 13. században járunk, amikor is az éjszaka teremtményei egy gonosz varázsló vezérletével uralma alá veszik a Trasmoz nevű falut. A feladatunk mindhárom játék esetében 100%-ig megegyezik: a pályákon lévő ellenségeinket kardunkkal miszlikbe kell aprítanunk, hogy a belőlük kipotyogó spéci gömböket felhasználva meggyújtsuk a képernyő különböző szegletein megtalálható valamennyi fáklyát.
A két évvel ezelőtt piacra dobott folytatás, vagyis a Revenge of Trasmoz (no és persze a Trasmoz Legends) játékmenetén fikarcnyit sem módosítottak, ám grafika és hangeffektus szempontjából jóformán teljesen más hatással bír. Mindez pedig annak köszönhető, hogy eme rész eredetileg Amstrad CPC-re került kiadásra, és egyszemélyes fejlesztője ügyesen kihasználta a hardver adta, a korábbinál valamelyest korszerűbb lehetőségeket.
A Trasmoz Legends már napjaink legnépszerűbb masináin debütált, amiben immáron akár az előzőektől eltérően új játékmódokat is kiválaszthatunk. A Family és a Classic Mode-ban egyaránt végigjátszhatjuk a játékot, de az előbbiben – családbarát mivolta végett – irdatlan mennyiségű élet áll rendelkezésünkre és a pályákon lévő ellenségeink mennyisége is valamivel kevesebb. Az online ranglistával megspékelt Speedrun Mode-ban az a feladatunk, hogy minél előbb lezárjuk a küldetéseket, míg az Infinite Mode-ban fokozatosan egyre többen akarják a vesztünket az eltérő kialakítású szinteken.
Minden esetben egyedül vagy lokális kooperatív módban visszapenderíthetjük a szellemeket és zombikat a pokolba, míg a játékidő fejenként 10-30 perc hosszúságú. Tehát picivel mélyebben a zsebünkbe bújva egészen baráti áron elérhető DLC-ként a két előzmény is, amelyeket az egyébként ingyenes RetroVirtualMachine elnevezésű emulátor futtat. Így tehát szélesebb körben is beszerezhetővé váltak ezek rendkívül hangulatos retro játékok.
Legutóbb ezt teszteltük:
