
Pofon az élettől
A tizenéves Marielle a szünidőre készülve még kap egy pofont az iskolában búcsúzóul, melynek hozadékaként a nap 24 órájában látja és hallja szüleit, akár ott vannak vele, akár nem. Mivel a felnőttek világa hazug és kegyetlen, újonnan szerzett képességét senki nem éli meg áldásként. A Marielle mindent tud alapötlete felkelti az ember érdeklődését, de maga a film inkább a humorra épít és a nevetés mellett a probléma is velünk marad. 
Egy biztos, mostantól háromszor meg kell gondolniuk, mit válaszolnak arra, hogy mi volt ma a munkahelyen. Mert bizony van takargatnivaló. Kérdés, mi a helyes megoldás, ha őszinték maradnak vagy ha csalnak és mindezt tetézve kihasználják lányuk új képességeit az egymás után való kémkedésre. Talán nem is létezik helyes megoldás.
Normális körülmények között (ezt azért hangsúlyozzuk ki) a gyerek számára a szülő az isten, még a lázadó kamasz számára is. Apa a legerősebb, anya a legszebb stb. Idővel persze letisztulnak a dolgok, de ettől még senki nem kíváncsi a szülei jellemhibáira, kudarcaira, konfliktusaira és botlásaira, mert mindez olyan kiábrándító, különösen, ha otthon látszólag minden a legnagyobb rendben.

Sajnos az ötletben sokkal nagyobb potenciál van, mint amit a film végül kihoz belőle. A közel másfél órás játékidő alatt kizárólag az apa konfliktusára és az anya románcára koncentrál a munkahelyükön. Azon túl, hogy sok minden más is belefért volna a történetbe, a behozott nagymama és a barátnő szál elvarratlanul tűnnek el a semmiben, de Marielle érzései is gondolatai is sokszor kimondatlanok maradnak.
A Marielle mindet tud alapfelvetésében és részletmegoldásaiban jól működik, de a fekete komédia műfaji besorolás az esetében leginkább azt jelenti, hogy a fennálló helyzet szülte problémával nem igazán tud mit kezdeni és valódi megoldás helyett humorral igyekszik elfedni azt. A humor tehát már túlmutat azon rendeltetésén, hogy a feszültséget oldja, ugyanakkor a humoros jelenetekkel párhuzamosan a probléma is mindvégig megoldatlan marad.


