Senki 2 (Nobody 2), rendező: Timo Tjahjanto, forgatókönyvíró: Derek Kolstad, Aaron Rabin, szereplők: Bob Odenkirk, Connie Nielsen, Christopher Lloyd, John Ortiz, RZA, Sharon Stone, amerikai akcióthriller, 89 perc, 2025, (18)
Senki nem állhat Bob Odenkirk útjába
Négy évvel ezelőtt Ilya Naishuller (Hardcore Henry, Államfők) Senkije váratlan sikert aratott. A 16 millió dollárból készült akciófilm 57 milliós bevételt hozott, így egyértelmű volt, hogy folytatni kell. A rendezői székbe ugyan más ült, viszont a stáb zöme maradt. Hutch Mansell (Bob Odenkirk) édesapja (Christopher Lloyd) segítségével leszámolt az orosz maffiával, de ez nem új életet jelentett, hanem visszahozta a régit. Kis időre szabadulna ettől a tehertől, ám nála a családi vakáció sem lehet soha felhőtlen.
Az első film végén Hutch új életet kezdhetne családjával, de a férfi nem tud elszakadni múltjától. Újra munkába áll, hogy „visszafizesse” az oroszok pénzének felégetésével szerzett tartozását. Olyannyira beszippantja a munka, hogy közben egyre távolodik családjától. Lekési a közös étkezésekből, kimarad gyerekei fontos eseményeiről, szinte szellemként él a saját otthonában. Ennek ellensúlyozására családi kiruccanást szervez, ahol ismét megtalálja a baj, és akarva-akaratlanul egy bűnszervezet célpontjává lesz. Bár eleinte igyekszik nagy ívben elkerülni zűrt, ám hamar újra belesodródik a forgatókönyvíróknak köszönhetően. 
A sztori nem ír le nagy kanyarokat, egyenes íven, de dinamikusan halad a kissé kiszámítható végkifejlet felé. Az a pár flashback sem töri meg a cselekmény menetét, inkább lendületet adnak neki. A Senki 2 89 perces játékideje kellően feszes, dramaturgiai üresjáratok vagy hatásvadász lassítások helyett, maradnak a vicces egysorosok, jó, 1-2 romantikus családi jelenet, és persze a rendkívül jól koreografált harcok. Mindezek elegye kifejezetten szórakoztató másfél órát alkot. A hatvan felett akcióhőssé nemesedett Bob Odenkirk ismét élvezettel játssza el karakterét, üdítő nézni, ahogy egymásra halmozza a nála sokkal fiatalabb ellenfeleit. A finálé is jól illeszkedik a sztoriba, bár a hangulata inkább hajaz egy Reszkessetek betörők! filmre, mint egy exügynök akciójára.
Hutch figurája hiába hozza a műfajból már ismert klisés főszereplő vonalat (a kettős életet élő hős, ki egyszerre hordozza magában a jót és a rosszat, képtelen egyensúlyt találni a munkája és a családi élete között…), jó pár hasonló volt a filmtörténelemben, de Bob Odenkirk játékában mégis van némi plusz. Egyszerre sugárzik belőle a higgadtság és a düh, a magabiztosság és a sebezhetőség, persze testbeszédében itt-ott újra előbújik a nevével eggyé forrt Saul Goodman is, ezzel kellemes nosztalgiát kölcsönözve rajongóinak. Karakterének egyetlen gyengesége, hogy mostanra szinte teljesen elvesztette azt a titokzatosságot, ami az első filmben még körüllengte.
A mellékszereplőkön sokkal kisebb a hangsúly, mindenki pontosan annyi időt tölt a vásznon, amennyit a cselekmény megkívánt. Connie Nielsen kihozza a maximumot a családja egységéért aggódó anya szerepéből, a kisvárosi seriffet játszó Colin Hanks, valamint Harry (RZA) és David Manssel (Christopher Lloyd) is üde színfoltjai a filmnek. Sharon Stone a „főgonosz” szerepében pedig lubickol: egyszerre vicces és vérfagyasztó (játszott már ilyet korábban is).
A Családi vakáció és egy John Wick szerelemgyerekét idéző mozi erőssége még az operatőri és a hangmérnöki munka, a változatos kameraállások, a dinamikus és színgazdag vizuális tálalás kiválóan tálalják a bunyókat. Erre még rásegít a remekül összeválogatott soundtrack, hol erősítve vagy röhejessé téve az adott jelenetet. Többek között felcsendül a Come Out and Play a The Offspringtől vagy a The Power of Love Céline Dion-tól.
A Senki 2 majdnem teljesen megőrizte mindazt, ami az első részt sikeressé tette, még ha Timothy Tjahjanto rendezése alatt kissé más irányt is vett. Az akciók véresebbek, nyersebbek, testközelibbek, mint korábban, de azért a folytatás összességében így is elmarad az elődtől. Sok panasz persze nem érheti, mert tisztességes visszataps ez, még ha valami hiányzik is belőle. Talán a főhős elveszett titokzatossága, a jóval több komikus elem vagy a túl játékos finálé miatt érződik gyengébbnek. Mindenesetre a Senki 2 nem akar többnek látszani annál, ami: nem felejthetetlen, viszont szállítja azt azt a könnyed szórakozást, amit előzetesen vártunk. Az meg elmondható, hogy még mindig jó nézni, ahogy Bob Odenkirk helyettünk is odacsap.
