The Housemaid – A téboly otthona (The Housemaid), rendezte: Paul Feig, szereplők: Sydney Sweeney, Amanda Seyfried, Brandon Sklenar, Michele Morrone, amerikai thriller, 131 perc, 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Rémálommeló
A 2022-ben megjelent sikerkönyv filmes adaptációjára nem kellett sokat várni. Úgy tűnik, a Sydney Sweeney körüli hullámok is elcsendesedtek. A közelmúltban bemutatott mozijainak zömét fújolás és bukás kísérte, viszont a világ több országában karácsonyi időszakban debütáló The Housemaid – A téboly otthona végre kritikailag és anyagilag is sikeresnek bizonyult. Bár sok helyen – köztük nálunk is – még csak most mutatják be, de már hivatalosan is bejelentették a folytatást, van is miből meríteni, hiszen az írónő azóta megtoldotta két regénnyel. 
A múltja elől menekülő, csóró, de fiatal és szexi Millie (Sydney Sweeney) egy gazdag családnál, Winchesteréknél kap munkát házvezetőként. A New York-i nyüzsgéstől se nem túl közel, se nem túl messze lévő hatalmas telken álló gyönyörű és minden luxussal felszerelt házban látszólag nem sok a tennivaló, de Nina (Amanda Seyfried) gyermeket vár, így nagy szüksége van egy segítő kézre. Millie-t a tetőtéri szobában szállásolják el, a jó fizetés mellé mobiltelefon és szabadidő is jár, ráadásul használhatja az autót és a bankkártyát is.
Sokan ölni is tudnának egy ilyen állásért (ilyen filmből sincs kevés), ám mindennek megvan az ára. Nina kedélyállapota percenként változik és a legrosszabb pillanataiban porig alázza őt. Az anyagi biztonságot megteremtő, jóképű Andrew (Brandon Sklenar) egyfajta villámhárítóként van jelen, kedvessége ugyanakkor zavarba ejtő és indokolatlanul sokat bámulja Millie-t. Lányuk, az elkényeztetett egyke Cece minden erőfeszítése ellenére ellenségesen viselkedik vele és ha ez nem lenne elég, a házban is rendre para dolgok történnek. 
A felállás tehát klasszikus, adott egy álomotthon, ahol látszólag minden szép és jó, de a valóságban egyáltalán nem az. Mindenki furcsán viselkedik, a házban furcsa dolgok történnek, éjszaka furcsa zajok vannak és a kertész (Michele Morrone) is azt hajtogatja, hogy menekülj, amíg tudsz. A film a thrillerek szinte kötelező elemeivel operál, a tetőtéri szóba ajtaja időnként beragad, az egyetlen ablak nem nyílik, a kés véres, a fürdőszoba szekrény tele van gyógyszerekkel és a legváratlanabb pillanatokban jelenik meg valaki a semmiből.
A gazdagok furcsák. Nem csak a kevésbé gazdagok, hanem saját maguk szerint is. Hogy miért? Mert irigylésre méltó életük tele van negatív, piszkos és sokszor beteg dolgokkal. Ez vonatkozhat a vagyon eredetére, illetve annak megtartására, a családi háttérre, a zsarnoki szülőkre és/vagy az érdekházasságokra, de a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, a felszínen, az elit klubban való megmaradás kényszere is képes felőrölni a gazdagok idegeit, ahogy paranoiát szül stb. Vezesse akár jó, akár rossz szándék az ide kívülről megérkezőt, a konfliktus, az összeütközés elkerülhetetlen. 
A cselekmény nincs túlgondolva, de nem titok, hogy Millie, Nina és Andrew sem az, akinek megismertük őket, mindegyiküknek megvannak a maga titkai és sötét múltja, veszélyt jelentenek egymásra. A cselekményt Millie narrálja, aki naplót is vezet (ennek is megvan az oka), amiből rengeteg minden kiderül, ebbe később Nina is bekapcsolódik, aki a lányához intézett levélben meséli el, mit is látunk (láttunk) valójában. Nos igen, ez a film garantáltan a kezdő thriller és a lusta mozinézők kedvence lesz, de van annyira jó, hogy bár túl sokat árul el a titkokból, mégsem válik unalmassá és érdektelenné.
A játékidőt meghosszabbítja a sok múltidézés, a film ugyanis a dolgok közepébe vágva kezd bele a cselekménybe és közben fejti vissza a látottakat, magyarázza el az okokat, a motivációkat (lásd fentebb). Ettől egy picit különlegesebb, de nem kiugróan különleges. Sweeney, Seyfried és Sklenar teszik a dolgukat, de a család kislányát alakító Indiana Elle is hamar ráérzett a thriller műfajának ízére. A The Housemaid – A téboly otthona valószínűleg nem lesz egy sokat emlegetett klasszikus, viszont megnézésre mindenképpen érdemes darab az izgalom, a társadalomkritika, a humor és az erotika üdítő egyvelege okán. 
