Érzelmi érték (Affekjonsverdi/Sentimental value), rendezte: Joachim Trier, szereplők: Renate Reinsve, Stellan Skarsgard, Inga Ibsdotter Lilleaas, Elle Fanning, norvég-német-dán-francia-svéd-angol filmdráma, 133 perc, 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Az otthon hidege
A világ legrosszabb emberének forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölt Joachim Trier ismét együtt dolgozott Renate Reinsvével, aki ezúttal a világhírű rendező apja árnyékában élő színésznőt alakít. Az apa által felajánlott főszerep elutasítása mögött sokkal nagyobb problémák állnak, amit a film művészi módon fejt ki. Norvégia Oscar-nevezettje még versenyben van az aranyszoborért, de már eddig is rengeteg díjat és jelölést tudhat a magáénak. Az apát alakító Stellan Skarsgard számára az Érzelmi érték igazi jutalomjáték. 
Érzelmi érték. Ez a kifejezés – az én olvasatomban – azt az értéket képviseli, ami egy tárgyhoz, személyhez, emlékhez stb. kötődik és elsősorban számunkra bír jelentőséggel, másoknak általában nem mond semmit. Nehéz és talán nincs is értelme beárazni, mert a legtöbbször nem is lehet eladni, de ha mégis, akkor úgysem kapnánk meg érte a kért összeget. Sokszor éppen az erős érzelmi kötődés miatt mondunk irreális árat, nehogy véletlenül mégis meg kelljen válnunk tőle. Érzelmi értéke lehet egy ugyanakkor egy elcseszett gyermekkornak is, amitől elcseszett felnőttekké vál(t)unk.
Gustav Borg (Stellan Skarsgard) sikeres filmrendező, aki sok-sok éve elhagyta feleségeit és lányait. Volt felesége halálakor kénytelen találkozni lányaival, Norával (Renate Reinsve) és Agnesszel (Inga Ibsdotter Lilleaas), de a jelenlévők mindvégig csak feszengenek. Hogy megpróbálja rendbe hozni a dolgot, Gustav meghívja egy kávéra a színész Norát és felajánlja neki legújabb filmjének főszerepét. a lány azonban határozottan elutasítja azt. A szerepet végül a férfi nagy rajongója, a fiatal hollywoodi csillag, Rachel Kemp (Elle Fanning) kapja meg és amíg tartanak a forgatási előkészületek, apát és lányait lelkileg megtöri a múltbéli sérelmek felemlegetése. A családi ház, ahol generációk nőttek fel, ugyancsak fontos szereplővé válik a történetben. 
A sokak által irigyelt jóléti társadalmak polgárainak problémái ugyanúgy szólhatnak a nélkülözésről, mint a kevésbé szerencsés országok esetében, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az itt készült filmek elsősorban az érzelmi nélkülözésről szólnak. Ahol látszólag minden szép és jó, ott is lehetnek súlyos gondok. Az északi filmek a társadalmi problémákra is rendszeresen felhívják a figyelmet, de még inkább szeretnek foglalkozni a család, illetve az egyén szintjén jelentkező – megoldhatatlannak tűnő – bajokkal. A Borg család egyértelműen diszfunkcionális, ami minden kétséget kizáróan a feleségét és lányait elhagyó, az életet nagykanállal habzsoló apának köszönhető.
Az apja támogatását élvező Agnes gyerekként ugyan szerepel Gustav egyik filmjében, ahol egyértelműen bebizonyítja tehetségét, ám ő mégis az unalmasabb történész szakmát és a biztos családi hátteret választja. Nora, aki még beszélni sem hajlandó apjával, ezzel szemben színész lesz, ráadásul sikeres és ünnepelt színész, de folyamatosan kétségek gyötrik saját tehetségét illetően. Ez a súlyos önbizalomhiány az élet más területén is jelentkezik, egy családos kollégával folytat titkos szerelmi viszonyt és szinte mindig mélyponton van. Búskomorsága környezetét is aggasztja. 
Gustav megmaradt (öntörvényű) hippinek, aki még akkor is vadul udvarol a fiatal lányoknak, amikor azok már csak mosolyognak ezen. Bár szíve már egy ideje rosszalkodik, szabadságvágya kiolthatatlan és láthatóan a hányinger kerülheti a jelen filmfogyasztási trendjeitől. Egy kihalásra ítélt faj egyik utolsó példánya ő, aki rendre rácsodálkozik a tényre, kortársai bizony jócskán megöregedtek (ő nemkülönben), sokan közülük már nem is élnek vagy ha igen, régen felhagytak a filmezéssel. A készülő film és Rachel Kemp jelenléte arra készteti, hogy értékeljen mindent újra maga körül. 
Aki nem a család(já)ban találja meg az élet értelmét, az attól még nem szörnyeteg, mint ahogy az sem, aki ugyan a családjában találja meg, de képtelen ezt az érzést, ezt a gondolatot átadni. Gustav a felkínált szerepen keresztül az általa írt, önéletrajzi ihletésű forgatókönyvvel próbál – kétségbeesettem? – üzenni Norának amiért annyi évig nélkülöznie kellett a társaságát, szeretetét és támogatását. Mindez nagyon szép gesztus tőle, csakhogy ezen idő alatt lánya mentálisan tönkrement, talán ezért is tette fel az életét arra, hogy estéről estére mások bőrébe bújjon.
Az érzelmi érték nagyszerű színészi játékkal párosulva egy apa-lánya kapcsolaton keresztül mutatja be a művész magányosságát és az alkotói folyamatot, mint terápiás eszközt. A család életében „jelen nem levés” egzisztenciális kérdéseire próbál választ adni művészi módon, a búskomorságba humort csempészve, némileg kissé elnyújtva. Nem könnyű, de szép film, mely tovább repíti Stellan Skarsgardot a halhatatlanság felé. 
