
Csak legyetek kedvesek
Melvin Kaminskyként született, megjárta a II. világháborút, televízióra mentette át a klasszikus komédiát, felfedezett 2 David-et (Lynchet és Cronenberget) is, kiapadhatatlan humorával és filmjeivel örömöt adott a Föld több generációjának. Éljen hát Mel Brooks a 99 éves ember, aki joggal érdemelte ki ezt a lélekemelő két mozihosszúságú dokut, hogy még többen meg és legfőképpen elismerjék.

Az életrajzot éppen ezért kétféleképp is lehet nézni, és mindkettő releváns. Filmszeretőként egy elképesztően gazdag anyagban dúskálhatunk, megigézve a legnagyobbakat. Mel Brooks önmaga is tökéletesen tiszta tudattal és humorral mesél, miközben látszólag egyáltalán nincs megilletődve magától. Judd Apatow (egyben a doku egyik rendezője is) pedig kérdezi, aki ráadásul szintén az ő köpönyegéből bújt elő.
A film, ami egyébként 2 részre van szedve, de érezhetően még így is szétfeszíti a mondanivaló, szóval a film magában is egy élő filmes kurzus a vígjátékról. Kronologikus sorrendben halad, élvezhetően és érthetően építi fel magát. Habár nincs túl sok idő az anekdotázásra, de azért minden fontosabb műnél akad belőlük egy-egy. (Archív felvételek David Lynchről, Gene Wilderről, és a két Reinerről: Robról és Carlról. Melyik filmszerető ne dobna el mindent ezekért?)
A kétrészes sorozat egy nagyon jó minőségű, alapos és kiválóan összerakott, de legfőképp boldogsággal teli hálautazás lett végül a filmkészítés és a történelem elmúlt évszázada körül. Olyan fantasztikus emberek tolmácsolásában, akiket így egyben látni is egészen elképesztő. Kinek is jönnének össze a szakma legjobbjai, ha nem a 99 éves csodaembernek?


