Szenvedélyes nők (Szenvedélyes nők), rendezte: Herendi Gábor, szereplők: Básti Juli, Balsai Mónika, Varga-Járó Sára, Lengyel Benjámin, Lenygel Tamás, Bányai Kelemen Barna, Scherer Péter, magyar romantikus vígjáték, 115 perc, 2025., korhatár: 16 év
Romkom kiaknázatlanul
Megérkezett a Netflixre a Szenvedélyes nők, amit akartunk szeretni, de ha a film nem szerette eléggé önmagát, úgy nehéz. Nincs nagy baj vele egyébként, talán csak hiányzik belőle a címében ígért szenvedély, hogy kihozzon magából mindent, amit lehet.
Amikor a film nyolcadik percében azon gondolkodsz, hogy a blazírt faszik túl olcsó cím lenne-e a cikknek (az), akkor ott nincs minden rendben. Erről lent bővebben, de még gyorsan önként jelentkezem, hogy igen, én voltam az, aki innen a Sorról a jobb kritikát írta a Futni mentem kapcsán, amiről egyébként tartom is, hogy összeszedettebb, mint a Szenvedélyes nők. Viszont azt is rögzíteném gyorsan, hogy míg az elsőt moziban láttam, ráadásul egy nagy, lelkes tömeg részeként, addig ezt most a Netflixen, otthon. Tudom, hogy evidens, de közösségben egyszerűen más élmény az egész, mert az ember átveszi a többiek rezgését. Míg itthon, egymagadban neked kellene ezt produkálnod. Persze még ez sem lehetetlen, mert itt volt például az elmúlt időszakból Az álmok vágányán, ami attól függetlenül is meghatározó filmes élményem lett, hogy ugyanott ültem közben a kanapémon, mint ez alatt. 
Most viszont fészkelődtem, telefonért nyúlkáltam, és idióta címeken tűnődtem. Ez azt jelenti akkor, hogy ennyire rossz a Szenvedélyes nők? Dehogy. Ennyire nem jó inkább. Például a címben említett szenvedély, hát az hiányzik belőle. Ez az egyetlen dolog egyébként, amiért haragszom is rá. Mert nem a zsánerrel van baj, hiszen lehetne jó, sőt kiváló minőségű romkomot forgatni, olyat, amiben életigenlés és öröm van. Olyat, amiben bölcsesség, vagy legalább emberismeret van, és akkor nézőként azon nevetsz, hogy magadra ismersz, vagy még jobb, ha inkább a szomszédodra. De persze végül mindegy is lesz, mert a film arra már elhiteti veled, hogy te is, és ő is csak emberek vagytok, akik megérdemlik a happy endet a végén. Mert romkomokat leginkább akkor néz az ember, amikor egy megbízható, meleg ölelésre vágyik.
Ennek a filmnek pedig hideg a bőre, és merev, mint egy próbababa. Talán nem az ötlettel volt baj (Bár, azért ne felejtsük el, hogy a Futni mentemhez hasonlóan ez is egy cseh vígjáték (A nők megkísértése) újrája), rosszabbakat is láttunk már jól elsülni, lehetett volna ezzel is nagyobb szívvel jól kezdeni valamit. Viszont az átdolgozott forgatókönyv is inkább hasonlít vásári komédiára (vaskos igazságok nélkül), mert egyszerűen csak lebutította a karaktereket, ahelyett, hogy kiemelte volna a főbb jellemvonásaikat. Persze mondhatjuk, hogy ez nem egy királydráma, de inkább tűnik első vázlatnak. Így aztán a színészek is játszhatnának bármennyire jól, ha nincs mibe, vagy kibe kapaszkodniuk. Végül aztán egy elnyújtott, stúdióban felvett reklámfilm lett az egész (a vidéki részek is). Habár a berendezése éppen nem üt el olyan durván a valóságtól, a ruhák is tüchtigek (minden mindig tüchtig), de a műfényekkel lehetne akár ez a Barátok közt is. Tudjuk, kis pénz, meg ha nem is a nagyvásznon, hanem a kisképernyőn ez pláne megbocsátható. Nem is ez a fő baja, legfeljebb összeadódik a többivel.
Az a baja, hogy a szenvedélyes nők nem ilyenek. (A nők úgy önmagukban sem.) Ez pedig nem Balsai Móni vagy Básti Juli hibája. Divinyi Rékáé, mint forgatókönyvíróé, már lehet, hogy kicsit jobban. És ha már itt tartunk, a szenvedélyes férfiak sem szegény Lengyel Tamás műhaja vagy Bányai Kelemen Barna jófiús szemüvege. Mert természetesen Bridget Jones sem élő személy, de benne mind ott vagyunk. Míg ezekben a karakterekben viszont nincsen senki. Még úgy sem, hogy azért a második felére kezdi összekapni magát a film, és a végkicsengéssel sincs baj. Csak akkor már kevesen figyelnek oda.
Kár érte. Lehetett volna ezt jobban is, és meggyőződésem, hogy tudtak volna jobbat is. Elsiethették? Jó ideje drótokkal körbehúzott akadályfutás önerőből filmet forgatni, itt sem volt elvetélt gondolat, hogy az előző sikerén felbuzdulva egy újabb mozit hozzanak tető alá hozni, pláne, ha van forgatni való anyag. Ha meg kicsit előrenézünk, Herendi Gábor szűk három éven belül idén a Karácsonyra megjövökkel harmadszor is rendezéssel jelentkezik az ünnepi szezonra, és ez még hollywoodi léptékkel is nagyipari tempó.
