X – A rendszerből törölve – kritika


X – A rendszerből törölve, rendező: Ujj Mészáros Károly, szereplők: Balsai Móni, Schmied Zoltán, Bede Fazekas Szabolcs, magyar thriller, 114 perc, 2018. (16)

(F)élni jó

Az X – A rendszerből törölve a skandináv krimik atmoszféráját ötvözi a magyar rögvalóval. Korántsem tökéletes, de mindenképpen pozitív megerősítés arról, hogy Ujj Mészáros Károly érti a dolgát.

A terepmunkáról letiltott nyomozónő, Éva (Balsai Móni) piszok jó szimattal van megáldva, ezért nem kis riadalmat okoz kollégái körében, amikor már lezárt, balesetnek és öngyilkosságnak elkönyvelt ügyek között szándékosságot és összefüggést vél felfedezni.  Közelednek a választások, a város romokban, senkinek nem hiányzik, hogy házon belül kérjék számon az elvégzett munka minőségét. A vidékről érkező kolléga, Zoltán (Schmied Zoltán) azonban hisz neki és a vezetésnél kijárja, hogy – ugyan meglehetősen rövid határidővel – a dolgok végére járhassanak. A közös nyomozás eredménye sokkoló. Ujj Mészáros Károly filmjével a moziba járók többségét valószínűleg az érdekli, hogy felülmúlja-e a Liza, a rókatündért. Nem, de ettől még nem kell temetni, sőt. Kezdjük azzal, hogy tök más és magához mérten egy elég jól sikerült darab, mindenképpen értékelendő az alapötlet, a kivitelezés és a megújulás képessége. Kifejezetten jól sikerült az „amiben a legjobb vagyok, éppen az traumatizál” állapot ábrázolása, természetesen a filmes eszközökön kívül kellett ehhez egy Balsai Móni is. Budapest nagyon sokszor a feje tetejére áll, ami a főszereplőhöz hasonlóan kizökkenti a nézőt a ritmusból. Nagyon érdekes ilyen aspektusból láttatni és látni a várost, az infrastruktúrát, az egész dinamizmusát. Mindezt egészen különleges (és ebben a műfajban nem túl gyakori) zene kíséri. A film bevallottan az északi mozikra hajaz, ott van benne a mentális problémákkal küszködő nyomozó, a sötét tónusok, a már lezárt vagy megoldatlan ügyek újbóli megnyitása, a fanyar humor, a látszólag egyedi, de mégis egymással összefüggő bűncselekmények, a szerelmi szál és a politikai felhang. Komplexitásánál fogva talán egy kicsit túl is vállalja magát, amikor összekapcsolja a múltat és jelent, illetve egyformán fontosnak tartja a bűn, a bűnöző és a bűnüldöző bemutatását is, ráadásul mindennek a politikai és társadalmi vetületére is kitér.
Nagyon fontos és erős az emberi oldal, az érzések, a gondolatok, a tettek és a motiváció. Hogy ki mit és miért csinál. A bűnüldözést emberek végzik, akiket a mindennapos rutin, a bűnnel, a halállal való mindennapos találkozás megváltoztat. Túl kell élni valahogy a műszakot, de akármennyire is bele vagy fásulva, akármennyire is ki vagy égve, próbálod jól csinálni azt, amire felesküdtél, megoldani az ügyeket, elfogni a jog, a rend, az élet ellen vétőket.

A szarkasztikus humor is valahonnan innen gyökeredzik, a sokadik hulla, a sokadik gaztett láttán már nem az együttérzés, a részvét az első. Ezen a téren a film egész mélyre lemegy és nem csak a szakmai munkát mutatja meg, hanem a nyomozót, mint embert, Éva esetében pl. a veszteséget, a kudarcokat, a szerelmet, a nőként és anyaként való helytállás hiábavalóságát stb. Az X – A rendszerből törölve olyan film, amit érdemes megnézni és lehetőleg moziban. A hazai kínálatot tekintve nem igazán van mihez hasonlítani és idővel az is kiderül, elég-e ahhoz, hogy Ujj Mészáros neve kapcsán ne a „Tudod, aki a Liza, a rókatündért csinálta” jusson az eszünkbe.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Yellowstone 1. évad - kritika
Következő cikk A bűnös - kritika