Fejlesztő: brlka; Kiadó: Ysbryd Games; Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One|Series
Precíziós platformer keveredése a szerepjáték zsánerével, de mégis miként lehetséges ez? A Love Eternal tinédzsereket érintő pszichológiai témákat boncolgat különleges előadásmódban, ami gondolkodóba ejt.
A Love Eternalban a tinédzser Mayát irányíthatjuk, kit szülei nagyon szigorú burokban próbálnak nevelni, míg – talán ennek hatására – az iskolában elzárkózik társaitól. Azonban egyszer csak elragadja őt egy gonosz ősi istenség és egy zavaros dimenzióba száműzi. Ebből adódóan az időben és térben váltakozó történet során megismerhetjük a múltbéli eseményeket a lány szemszögéből, aki az események előrehaladtával a lelki fejlődés rögös útjára lép.
A DJ-ként is tevékenykedő brlka debütáló alkotása két különböző videojátékos műfaj keveredésével született meg. A játékmenet sava-borsát a precíziós platformer részek töltik ki: aki szereti próbára tenni reflexeit és kellő higgadtsággal tudja kezelni, hogy az egyképernyős feladványokat nem sikerül teljesíteni elsőre, huszadikra vagy ötvenedikre, az – a körülbelül 3 és fél óra hosszú – végigjátszás során remekül fog szórakozni a Love Eternallal. A legtöbb hasonló stílusú játékkal szemben ezúttal nem kell versenyt futnunk az idővel, s a lineárisan felépített pályákon a küldetésünk pusztán annyi, hogy a tüskéket és lézercsíkokat kikerülve elugrabugráljunk a képernyő elejétől a végéig. Előrehaladásunkat javarészt a fordított gravitáció felhasználása nehezíti meg, amit talajhoz érkezés előtt mindössze egyszer használhatunk. Mindez azonban változik, ha a levegőben található, soron következő piros gömböket felvesszük, ekkor ugyanis még egyszer, illetve pontosabban annyiszor módosíthatjuk a vonzási irányt, ahányszor azt variáltuk.
Mielőtt a sok repkedés végleg őrületbe kerülgetne, pihentetésképpen hosszabb-rövidebb időre jóval egyszerűbb feladatok hárulnak ránk. Az ügyességi szcénákat felváltva belekóstolhatunk az RPG-k világába, ugyanis hősünket egyik helyiségből a másikra lépkedve kontrollálhatjuk. Itt főleg beszélgetnünk kell a sztori szereplőivel, de olykor egyszerűbb teendőink is akadnak, mint például oda kell adnunk valakinek valamit vagy be kell kapcsolnunk egy számítógépet és még folytathatnám. Játékunk ezen része – teszem azt, a megfelelő angol nyelvtudás birtokában – nem jelent kihívást, hiszen főleg csak olvasnunk kell és az ég világon nem tudunk elrontani semmit.
Az egyszer biztos, hogy a Love Eternal kísérleti jelleggel született. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy szerencsés húzás volt az említett zsánereket fuzionálni, de azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy az egyszemélyes készítő bátorsága megsüvegelendő. A játék összességében klasszul működik, még ha furán is hat, hogy egyik pillanatról a másikra hirtelen teljesen mást kell csinálnunk. Az erős mondanivaló miatt viszont jár az elismerés, mivel többek közt azt (is) taglalja, a fiatal generáció napjainkban a telefonok és a tech kütyük rabja. Olyannyira, hogy egyre inkább elborzasztanak a jelen világunk társadalmi és szociális problémái.
Legutóbb ezt teszteltük:
