Fejlesztő: Mega Cat Studios, Santa Monica Studio; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PS5
Visszatért Kratos, de a God of War Sons of Sparta bizony csiszolatlan, ráadásul nem egy gyémánt, hanem csak egy jókora kavics.
A God of War vitán felül a Sony egyik legfontosabb és legismertebb franchise-a. De még ha páran máshogy is vélekednek, azt leszögezhetjük, hogy a top ötben egészen biztosan ott van. Épp ezért volt fontos, mikor (jó) hír érkezett a sorozat kapcsán nagyjából két hete a State of Play keretein belül. Mégpedig, hogy az eredeti trilógia remake-et kap, s noha ezen ígéreten kívül semmit nem tudtunk meg, mindenki elégedetten nyugtázta a bejelentést. Volt azonban még egy dolog – a sokat pletykált 2D-s spin-off is előkerült, amelyet nem csak bemutattak, hanem nagy meglepetésre azon nyomban meg is jelent.
A God of War Sons of Sparta-t a Mega Cat Studios követte el, de egyáltalán nem kell szégyenkezned, ha még nem hallottál róluk. Egy viszonylag kicsi, de annál termékenyebb indie stúdióról van szó, akik mintegy tíz esztendős fennállásuk alatt több tucatnyi pixelgrafikás retro játékot gyártottak el NES-re és Sega Megadrive-ra (ráadásul cartridge-ra), ismertebb címeik pedig az Angry Video Game Nerd 8-bit, illetve a Backyard sportjáték sorozat remasterei. A srácok ennyi tapasztalattal már elég bátornak érezték magukat, hogy miután végtelenül kedvelik a God of War szériát, próba szerencse alapon küldjenek egy pitchet az egyik kedvenc stúdiójuknak. A többi már történelem.
A sztori végül a Santa Monica Studio hathatós segítségével készült el (vagyis Matt Sophos és Richard Zangrande Gaubert, az eredeti írók dolgoztak rajta). A játék Kratos zsenge ifjú korába kalauzol el, ahol szintén tizenéves fivérével, Deimosszal bonyolódnak különféle kalandokba Spárta környékén, hogy megmutassák elszántságukat és rátermettségüket. Az egyik küldetés azonban mélyebbnek ígérkezik a többinél, egy eltűnt társukat kell megkeresni, de a nyomok (ahogy lenni szokott) egy sor érdekes szituációba sodorják őket. Különlegesség, hogy a narrátor maga Kratos (és egyben a legelső, eredeti hang, TC Carson), aki sokkal később, felnőttként, de még emberként, az első God of War történései előtt meséli el a kalandot lányának, Calliopének, hogy az képet kapjon a kötelességtudatról.
Metroidvania a műfaj, amiben a God of War Sons of Sparta indul, s ez jól is állhatna neki, hiszen számtalan példa mutatja, hogy a zsáner népszerű. Sajnos azonban ez több okból sincs teljesen így. Kevéssel a megjelenés után a sorozat „minden lében kanál”, kissé (vagy inkább nagyon?) toxikus David Jaffe (a sorozat atyja) szedte le a játékról a keresztvizet, mondván ez nem God of War. Az egykori szakembert úgy szeretjük, ahogy van – jó meglátásai mellett bizony sokszor sok sületlenséget is összehord. Jelen esetben viszont nem csak a szakmai féltékenység munkál nála, hanem sajnos van a szavaiban igazság. Hivatalos licenc, profi hangszínészek és eredeti írók ide vagy oda, sajnos a játék inkább középszer, minden téren.
A harcrendszer korrekt, de nem hoz semmi különlegeset. A kezdeti lándzsa és pajzs mellé hamar kapunk más eszközöket, illetve játékszereink természetesen fejleszthetőek is, de sajnos a meglehetősen repetitív ellenfelek sem segítik azt, hogy a harci élmény kiemelkedő, vagy élvezetes legyen (egy idő után inkább kifejezetten unalmas). A bossok hoznak azért némi új színt, ám talán túlságosan is nagy a kihívás helyenként, ami hullámzóvá teszi a játék nehézségét. A végigjátszás vérmérséklettől függően 20-30 órára is rúghat, tehát tartalom éppenséggel akad, mégis a 30 eurós ár címke túlzásnak érződik.
Pláne, hogy azért hibák is akadnak szép számmal a God of War Sons of Sparta-ban. Sok gameplay megoldás szokatlan, átgondolatlan, vagy csak szimplán nincs eléggé elmagyarázva. A menükben rengeteg helyen átfedések vannak a gombokon, ami által olvashatatlanok lesznek az opciók maguk. Néhány helyen érthetetlenül be is tud lassulni a játék (ami kapcsán eleve kérdéses, hogy miért csak PS5 verzió van, PS4 miért nincs). Magyar nyelvet meg kapunk ugyan, de a fordítás hemzseg a hibáktól, vagy szimplán lokalizálatlanok. Az meg már nem hiba, hanem csak körülményesség, hogy automata mentés csak elhalálozáskor van, a táborhelyeken kell manuálisan elvégeznünk egyébként.
Sok-sok apróság rontja tehát az összképet, ami egy amúgy is minden szempontból meglehetősen középszerű stuffnál nem jó ajánlólevél. Félreértés ne essék, összességében nem az a gond, hogy nem egy AAA GoW-ot kaptunk, hanem hogy a minőség bizony nem méltó a Sonyhoz, inkább olyan, mintha egy átlag mobiljátékkal játszanánk. Ha a prezentáció elérné a Prince of Persia: The Lost Crown szintjét (ami ironikus módon sok kritikát kapott, de egy kiváló játék), akkor alighanem egy szavunk se lenne. Nem tett jót az sem a hírverésnek, mikor kiderült, hogy a beharangozott co-op mód sem teljesen azt takarja amit, csupán egy challenge mód, ráadásul a játék végigvitele után nyílik meg (ez utóbbi mondjuk mostanára korrigálva lett és elérhetővé tették a fejlesztők alapból is). Azt gondolom, hogy a God of War Sons of Sparta csak a rajongók részére lesz igazán élvezhető, mindenesetre nekik és másnak sem érdemes rohanni a kasszához, talán még havi ingyen játék is lehet belőle egy fél éven belül a PS Plusban.
Legutóbb ezt teszteltük:
