Fejlesztő: Dogubomb; Kiadó: Raw Fury; Platform: PC, Xbox Series X|S, PS5, Nintendo Switch 2
Másnak is kimaradt a tavalyi év egyik legjobb videojátéka? A Blue Prince Switch 2 változata ugyanolyan jó, mint a többi platformon, szóval érdemes fejest ugrani.
Óriási közhely, de manapság nagyon nehéz már újat és egyedit alkotni a szórakoztatóipar bármelyik szegletében, így a videójátékoknál is. Még ha nincs is szándékosság mögötte, akkor is rá tudjuk aggatni, hogy minek a klónja az adott játék, vagy enyhébb módon kifejezve is honnan ihletődött, mire emlékeztet. Teljesen egyedi, műfajteremtő, korszakalkotó címek ritkák, mint a fehér holló – jó ha pár évente találunk egy ilyet.
A Blue Prince megjelenéséről csak meglehetősen későn, mondhatni a huszonnegyedik órában értesültem, tavaly tavasszal. Mivel volt demó, villámgyorsan ránéztem és egyből átjött, hogy valami különlegessel van dolgunk. Sajnos azonban technikai okok miatt (talán az idő rövidsége is közrejátszott) nem sikerült már tesztpéldányt szerezni. A játék ugyan bekerült a PS Plus szolgáltatásába (sőt, a Game Passba is), így rá tudtam volna menni, de a gond az idő hiánya volt. Folyamatos másik 5-6 teszt mellett nem volt idő elmélyedni benne, az pedig látszott, hogy ez egy időigényes darab. Maradt sajnos a backlog és a reménykedés, hogy egyszer majd csak sorra kerül.
A Nintendo (idén) március elején megtartott Indie World showcase-e viszont ledobta a bombát, miszerint a Blue Prince immár Switch 2-n is debütál, ráadásul shadow drop formájában azonnal meg is jelent. Éreztem, hogy eljött az én időm, mert most az leterheltség is gyengébb és a kiadó is gondolt ránk, szóval végre belevágtam, mivel most ez a feladat. Ha lehet spoilerezni (bár aki leskelődött a pontszámnál már tudja), nem bántam meg. A játék hihetetlenül kreatív, ügyesen kitalált és átgondolt, valamint addiktívvá tesz. Az élményt leginkább a Talos Principle, illetve a The Witness hangulatához tudnám hasonlítani, de csak annyiban, hogy adott egy nagyobb terület, ahol puzzle-öket kell megoldanunk, maga a játékmenet már erősen különbözik az említettektől.
A sztori szerint rokoni alapon egy méretes örökséghez jutunk egy tetszetős vidéki kúria képében. A néhai nagybácsi azonban fura és egyben kemény feltételeket is szabott. A 45 szobából álló kastélynak ugyanis meg kell találnunk a titkos, negyvenhatodik helyiségét, különben mindennek búcsút inthetünk. Hogy ne legyen egyszerű a dolog, külső eszközöket nem hozhatunk, csak ami a helyszínen rendelkezésre áll, azt használhatjuk, továbbá aludni is minden nap végén egy piciny sátorban kell, nem a hatalmas vityilló falain belül. Már csak azért is, mert a szobák minden éjjel átrendezik magukat, így a térkép rajzolást nyugodtan el is feledhetjük.
A roguelike mechanika tehát már eleve izgalmas alapot kölcsönöz, de a Dogubomb csapat gondoskodott további izgalmakról is és egy hihetetlenül szövevényes, agyafúrt puzzle gombócot gyúrtak nekünk. Minden nap úgy indul a Blue Prince-ben, hogy 50 lépésünk van. A kastély előszobájából három ajtó nyílik, amelyek el állva válaszút elé állunk. Minden lehetőségnél ugyanis három opciót kapunk, amely pontosan megmutatja milyen szobát kapunk, ha azt választjuk. Látjuk annak tulajdonságait, felszerelését, meg hogy hány további szoba felé nyílik. Egy 9*5-ös hálón kell így észak felé haladni, ahol van egy különleges helyiség. Arra azonba viszonylag hamar rájöhetünk, hogy szaladni nem érdemes, hanem jobb felfedezni milyen szobákat is rejt as kúria, amelyekből egyre több rejtély esik ki, valamint további feladatok.
Nagyon részletesen nem mennék bele az ismertetésbe, már csak azért sem, mert több tíz oldal is kevés volna, másrészt a játék lényege pont ezek felfedezéséből adódik. Vannak kulcsok, gyémántok, amiket az ajtók nyitásához kell majd használni, illetve ami még fontos, hogy minden nap a rendelkezésre álló lépések elfogyásáig tart, vagy addig, amíg már nem tudunk újabb szobát nyitni, mert bezárjuk magunkat (ez gyakoribb). Fontos kitétel még, hogy minden helyiség, egy adott napon csak egyszer választható, így ha valamivel, akkor ezzel lehet stratégiailag számolni. No meg azzal, hogy bizonyos szobák csak az alaprajz bizonyos részein hajlandóak spawnolni.
Szóval taktika ide vagy oda, a szerencsének is jelentős szerepe van abban, hogyan fogunk haladni. Mondjuk tennivaló rengeteg akad, úgyhogy a játékos akkor jár jól, ha szemfüles és annak a puzzlenek a megoldásához fog neki, amelyhez éppen az adott szoba leosztás szerint van esély a megoldására. Egy idő után szerencsére permanens fejlesztéseket is megnyithatunk, vagy időnként egyik futamról a másikra át tudunk vinni tárgyakat – ezekkel is tudni kell élni. Menteni azonban csak a napok végén lehet, ami miatt egy-egy nekirugaszkodással 20-50 percet el fogunk tölteni a játékkal, így a Blue Prince-nek nem igazán érdemes úgy nekiülni, hogy most van 5 percem. A teljes végigjátszás simán 20-30 órára is elnyúlhat, aki pedig igazán alapos, ennek többszörösére is a vidéki kúria rabja maradhat.
Nem is kétség, hogy korszakalkotó stuffal állunk szemben és kivételesen biztatom azokat is a kipróbálásra, akik eddig idegenkedtek, vagy a műfaj annyira nem áll hozzájuk közel. Ha valaki egy kicsit is szereti törni a fejét és élvezi a fifikás, jól kitalált feladványokat, az el fog tudni veszni a Blue Prince világában és a blueprints-ek (vagyis tervrajzok angolul – sajnos nem magamtól jöttem rá, egy külföldi cikkben világosodtam meg a címről) szövevényes tengerében. Mivel portról van szó, gyorsan tisztázzuk, hogy a Nintendo Switch 2 változat semmiben nem szenved hiányt, a grafika és a teljesítmény pont ugyanolyan jó, mint a nagy testvér konzolokon, vagy PC-n. A szövegek handheld módban talán már picit nehezen olvashatóak, de ez nem igazán a platform hibája. Én meg megyek vissza, mert még akadt néhány felfedezni való, amíg a Dogubomb ismét előáll egy hasonlóan zseniális remekművel.
Legutóbb ezt teszteltük:
