A manoszféra belsejében (Louis Theroux: Inside the Manosphere), készítette: Louis Theroux és Adrian Choa, szereplők: Louis Theroux, Harrison Sullivan, Ed Matthews, Justin Waller, amerikai dokumentumfilm, 91 perc, 2026., korhatár: 16 év
Az én akaratom
A tavalyi év mindent elsöprő sikerű sorozata, a Kamaszok megmutatta, hogy társadalmi szinten miért muszáj zéró toleranciát hirdetni a manoszférával szemben. A Netflix új dokumentumfilmje pedig azt próbálja megkeresni, hogy egyénileg, miért kellene mégis empatikusnak lennünk, ha változást szeretnénk elérni. Louis Theraux A manoszféra belsejében járt, és a fentiek mellett még arról is felvázol (igaz, hogy csak nagy vonalakban) egy képet, hogy kik építik ezt.
Fegyverek, pénz, dekoratív nők, akiket és amiket ezek a férfiak mind-mind birtokolnak. Ha ezek az értékes dolgok az övék, akkor ők is értékesek. Ha követőik és rajongóik vannak, akkor látszanak. De ennek a hatalomnak ára van: egy pillanatig sem adhatják át az irányítást, mert akkor szétfuthat alóluk ez a nehezen felépített, instabil elefántcsonttorony. Ezért kell hát a folyamatos kontroll, a mániás bizalmatlanság, a folyamatos a megalázás, hogy mindenki tudja, hogy ők az intézők. Az ő akaratuk érvényesül.
Mintha a Harry Potterben lennénk, csak itt nem a 9 és ¾ vágányhoz kaptak belépést ezek a férfiak az értelmetlen gyerekkori szenvedésükkel, hanem A Tudás lett az övék. Úgy hiszik, hogy egyedül ők azok, akik átlátnak a mátrixon. (Lásd még laposföldesek, oltástagadók, xenofóbok satöbbi.) A Bojack Horseman sorozat vége felé (s06e10) van egy zseniális rész erről, amiben Diane ráeszmél arra, hogy nincs olyan, hogy hasznos fájdalom. Nem azért kapott nehéz gyerekkort, mert kiválasztott volt, aki kárpótlásul valami fantasztikusat fog majd elérni az életében. Lehet persze az is a végeredmény, de nincs szoros ok és okozati összefüggés a kettő között. A rossz gyerekkor egyszerűen csak szívás. Nem predesztinál semmire. Viszont nehezebbé teszi a felnőtté válást. Főképp akkor, ha nincs körülöttünk segítség.
A filmben szereplő férfiak is egytől egyig ezzel küzdenek. Bármit is mutatnak a külvilág felé, ezek csak rettegő kisfiúk, akik félnek attól, hogy valaki előbb-utóbb leleplezi őket, ezért kiabálnak hát olyan hangosan. Egy ilyen valaki pedig éppen most érkezett a dokumentumfilmes világból. Louis Theroux-nak hívják, és több dolgot is érdemes tudni róla. Ami kevésbé fontos, az az, hogy Justin Theroux unokatestvére, és A Moszkitó-part könyv írójának, Paulnak a fia. Ami ennél érdekesebb, hogy saját jogán is ismert filmes, ráadásul előszeretettel időzik a többségi társadalom peremén. Forgatott már például a szcientológiai egyházról, a nácikról, a pornósokról…
Viszont a habitusából adódóan nem konfrontatív jellem, egyszerűen csak kíváncsi. Odaáll ezek elé a biztonsági őrökkel védett, drága ruhákban pompázó, izmos fiúk elé a maga cingár, szemüveges, értelmiségi tartásával, és azokat a dolgokat kérdezi tőlük, amiket mi is kérdeznénk. Nem akarja őket csőbe húzni (habár a kiugró visszásságokra azért felhívja a figyelmet). Nincs benne semmi kattintásvadászat, megérteni akar. Ez pedig valószínűleg a legnehezebb a riportalanyainak, hiszen többen is azonnal bizonygatásba és fitogtatásba kezdenek. Később persze vissza is támadnak.
De ennél bővebben a filmben megszólaltatott férfiak életéről és kétes ügyeiről nem is írunk itt, őket tényleg érdemes előítélet nélkül, magából a dokuból megismerni. Főképp azért, mert sok más nincs is benne. A feszültséget is egyedül a riportalanyok változó hozzáállása jelenti, mert Louis Theroux a legtöbbször csak odamegy eléjük és nézi őket, várva a válaszokat. A konzekvenciák már a nézőé.
Ahogy pedig a bevezetőben is javasoltuk, a manoszféra igazi súlya miatt érdemes újra elővenni hozzá a Kamaszokat. Mert az igazi düh nem emiatt a másfél óra miatt gyűlik majd fel a nézőben (persze itt is összeszorulnak öklök és gyomrok a végére), hanem a teljes képet látva. Hogy kik miatt történik mindez. Mert az a borzasztó, hogy az olyanok, mint az ebben a filmben szereplő férfiak még mindig rengeteg elveszett fiúnak segítenek. Hiszen ők legalább ott vannak az életükben, ahol most éppen senki más nincsen. Bármennyire is káros társadalmi szinten ez.
