Mayday, rendező, forgatókönyv: John Francis Daley, Jonathan Goldstein, operatőr: Barry Peterson, vágó: Jamie Gross, John Lee, zeneszerző: Colin Stetson, producer: David Ellison, szereplő: Ryan Reynolds, Kenneth Branagh, Marcin Dorocinski, Maria Bakalova, David Morse, Wendy Crewson, amerikai akcióvígjáték, 110 perc, 2026, forgalmazó: Apple TV, bemutató: 2026. szeptember 4.
Top Gun a Junosztyon
Az ősi orosz közmondás szerint jó ómen, ha egy film felvezető képsorában a kormorán halat eszik. A Mayday sokszor húz 19-re lapot, de a mainstream őrangyala és a szerencse nem hagyja el. Ám hasonló szerencséje annak van, aki nagyon tud filmet készíteni.
Az említett vízi madár benyeli a halat, az Outlaw harci gépek pedig huss, elszállnak fölötte. A pilóták meglett, marcona férfiak, sisakjaikon Assassin, Longshot, majd jön Mullet, Boomer is. (Az ajánló legtöbb állításához fűzhetnénk egy „Érted?”-összekacsintást, kéretik odaképzelni.) Amikor a nem veszélytelen légi gyakorlat közben a játékbabák evolúciójáról értekeznek, érezzük, kész, itt meg is vagyunk, bízvást remélhetünk jó folytatást.
Assassin, azaz Troy Kelly főhadnagy (Ryan Reynolds) ügyes manőverrel megmenti az egyik gépet, kitüntetést érdemel. 1987. a hidegháború 40. éve, s Troy magabiztosan fújja a bevett amerikai szentenciákat: helyes, hogy a kommunizmusban nincs jutalom a jó pilótáknak. Aki nem harcol a szabadságért, nem is érdemel semmit, a lakosság pedig csak szívjon, mert a hallgatás beleegyezés. Ők, a Top Gun (Tony Scott, 1986) hősei viszont az élet császárai, nekik minden jutalom dukál. Meg is kapja: szenzációs mentőakciójáért a Nagy Madár akció keretében kémkedni küldik a Szovjetunió szibériai tájai fölé Ramsteinből (Németország) a Blackbirddel, a világ leggyorsabb és legmagasabban szálló gépével. Óriási megtiszteltetés! Felszálláskor tudja meg, hogy csak másodpilóta és kamerakezelő lesz a fa- és Star Trek-arcú Pete Sandersen (Louis Cancelmi) mellett. Troy csalódott kötekedése látszatra lepattan társáról, ám konfliktusuk hozzájárul ahhoz, hogy a szovjetek kilövik őket (Mayday 1. a segítségkérés egyezményes jele). 
Troy Top Gun plakátos szobában tér magához, van ott minden amerikás gagyi az I (szívecske) NY-tól az amerikai zászlóig, előtérben szovjet vekkerrel. Nyikolaj Usztinov (Kenneth Branagh, a Jack Ryan – Árnyékügynök és a Tenet után ismét orosz szerepben) ex-szuperKGB-s bemutatkozásképpen leszögezi: „Áj edmájr jór kántri veri máccs, jór demokrászi, kulcsör.”Usztinov vágyálma, hogy Amerikában éljen, hippimódra lakóautóban, bejárja és megismerje az országot. Amit azonban Troy ekkor lát (Barry Peterson kiváló kameramunkája) megmentőjében, az a Tortúra alaphelyzete: megsebesült, le van kötözve, s a torzonborz szakállas házigazda sem nevezhető különösebben barátinak vagy éppenséggel százasnak, amint üvöltve kéri kedvesen, hogy ő nem Nyikolaj!, hanem Nick!
Nick elkötelezettsége bizonyítására a Top Gunt is beveti, csempészett VHS-en játssza le kényszerű vendégének a (feltehetően) Junoszty készüléken. A sebesült Troy egyedül nem tud elmenekülni a nagy orosz télben, a legközelebbi, a finn határ kétezer kilométerre van. A tetejébe a jó- és régivágású sztálinista KGB-s, Volkov (Marcin Dorocinski) is akcióba lendül. Meg akarja buktatni Gorbacsovot, akiben a szovjet birodalom tönkretevőjét látja (nem mellesleg joggal), s ehhez kapóra jön a lezuhant amerikai gép, hogy lám, ide vezet az a nagy nyitottság. 
A forgatási helyzet egy vicc felvezetése is lehetne:„És azt hallottad, amikor egy lengyel és egy ír oroszul beszélget egy amerikai forgatáson?”) A fantáziadúsan pontos production design Nora T. Ekberg, azaz Takács Nóra (Viharsarok, Balaton Method, Retúr) tervei alapján készült, s a film Montreal és Párizs mellett Budapesten is forgott. A Hősök terén álló hatalmas Lenin-szobor a magyar nézők számára az amúgy látványban nem épp szűkölködő produkció egyik legfelejthetetlenebb pillanata lesz. A film autós üldözéses jelenetei igazi csemegék, nem csupán amiatt, mert a szovjet ipar remekeiben jól szól Nick másik illegális kincse, Bruce Springsteen Born in the USA-albuma audiokazettán, hanem mert egy valódi atomrakéta-hordozó is kardinális szerepet kap, egyenesen a moszkvai május elsejei felvonulásról (úgy is, mint Mayday 2.).
A sztori folytatása természetesen nagy vonalakban kitalálható: céljaik érdekében a két férfinak minden bizalmatlanság, konfliktus és valószínűség dacára össze kell fognia. Hangsúly a nagy vonalakon, vétek volna a Maydayt eredetiségdetektorral vizsgálni. Értékei a kiváló részletek sokaságában rejlenek. Mert mik az első mondatai? A „Dammit! Stay back!” tételmondatok. Az Amerikában korlátoltra és előítéletesre nevelődött Troy valódi kalandja, hogy az ellenség is ember-e.
Pompás alakítások, kiváló repülés- és autózásfelvételek, szépen, pontosan koreografált verekedések, remek sziporkák – a John Francis Daley-Jonathan Goldstein író-rendezőpáros (Pókember – Hazatérés, Dungeons and Dragons) közelítőleg mindent tud a közönségfilmről. Még azt az elegáns gesztust is, hogy a főcímben elsőként Branagh neve szerepel, az abszolút főszereplő Reynolds neve pedig ugyanazon az oldalon, ám kicsit följebb látható. Csakúgy, mint Walter Hill, aki a filmjük előképének is tekinthető Vörös zsarut készítette csaknem 40 éve (1988). Budapest már nála is Moszkvát játszotta, ám akkor a Vörös tér még „személyesen” is szerepelhetett, ami óriási dolog volt akkoriban.
A Mayday-ben jó adag USA-Szovjetunió nosztalgiát is láthatunk, amikor a két szuperhatalom fenyegető volt ugyan, de legalább valamelyest kiszámíthatóan sakkban, egyensúlyban tartották egymást. A jelen folyamatos Dancing in the Dark, és ebben igazán nincsen semmi biztató. Ami örök: Bruce Springsteen egészen másképp szól a fagyos tajgán szamogont kortyolva vagy éppen autózva, mint egy biztonságos, jól temperált bevásárlóközpontban. Ahogyan az is örök, hogy a hősök imidzsét gyakorta nem publikus események formálják: a film nem csupán elárulja, de be is mutatja, hogyan tett szert Troy az Assassin becenévre. Nagy kár, hogy a Föld pokol-országainak vezetői nem hasznosítják a közönségfilmek ezen tudását.
