Kié a gravitáció? – Észt Hét filmajánló
Az észt kultúra szerelmesei számára jóval hosszabbnak tűnt az a két év, ami kimaradt az Észt Hetek sorából. A kényszerű szünetnek egyetlen előnye van: az idei filmválogatás nagyobb termésből válogatott, a bemutatott filmek színvonala egyenletesen magas. Az esztofileknek nem szükséges magyarázgatni, aki meg még nem az, most alkalma lehet megtapasztalni, mit értünk „friss észt levegő” alatt. Egyik vetülete a filmekre alkalmazva az, hogy mindegyik alkotás tisztán jelzi, hogy a filmes világ a legkevésbé sem idegenkedik a mindennapok bemutatásától. Ellenkezőleg: a filmek túlnyomó többsége közérthető, mondhatni demokratikus formában fogalmazza meg, ami a közösséget, közönségét foglalkoztatja. A közösség ezt meg is hálálja, számos észt film látogatottsága magasabb, mint a népszerű szuperprodukcióké. Legyünk bátorak, mondjuk ki: volna mit tanulniuk az észtektől a magyar filmeseknek.
2026.09.30-10.04. Toldi mozi
Idén öt film és egy könyvbemutató várja az észt kultúra iránt érdeklődőket a Toldi moziban, ahonnan egykor a rendezvény elindult.
A teljes program itt https://toldimozi.hu/programok/eszt-het-2026
Lépcső a mennybe (Taevatrepp, r: Mart Kivastik, 2023) – szeptember 30. szerda 19 óra
Mart Kivastik saját, idén magyarul is megjelent regényét vitte filmre. Életközépi válság fantasztikus elemekkel: a középkorú mérnök, Ulf (Mait Malmsten, a magyar közönség a Kertuból emlékezhet rá) kényelmesen, talán kissé túl nyugodtan él a feleségével és tinédzser fiával. Amikor idős festő barátja, Georg meghal, szembe kell néznie Uuval, a kamasszal, aki volt. Georg ugyanis halála előtt elárulja neki, ha elengedett kézzel biciklizik, visszautazhat a múltba. Az 1970-es évek, a szovjet időszak mindennapjai Tartuban is nyomasztóak voltak, de a Jenkki rágógumi, a Jawa motor, a hippi nagybácsi sufnituningolta trapéznadrág, vagy a Whiter Shade of Pale hangjai akkor is felültetik Ulfot a nosztalgiavonatra, konkrétan biciklire, ha nem akarja. S miért ne akarná, hiszen gyerekkorában nem nyomasztotta a felelősség terhe, a szülei erejük teljében voltak, most meg az Alzheimeres apja nadrág nélkül jár-kel az utcán. Komolyan el kell gondolkodnia, melyik időszakot válassza.
Új pénz (Uus raha, r: Rain Rannu, 2025) október 1. csütörtök 19 óra
Fényűző környezetbe röpíti nézőjét a középgenerációvá érett, több lábon álló – filmes, befektető, startupos – réteg képviselője, Rain Rannu (tőle a Covid idején távmoziban láthattuk az Unikornisok nyomábant). Kezdése A méhészt idézi, egy idős férfi számláját pucolják ki csalók. Ebből a közegből indul rá Alina (Elina Masing) a hirtelen kriptomilliomossá vált balek, amúgy idegesítően garasoskodó IT-gurura, Taavira (Märt Pius). Még a férfi két lábbal a földön álló tanítónő felesége, Liisa (Steffi Pahn) sem képes megakadályozni, hogy Taavi hatalmas baklövéseket ne kövessen el. A hirtelen indíttatásból vásárolt magángép (!) mindig optimista pilótája a film bölcse: hiába keres valaki sok pénzt, ha nem érett meg még arra, hogy gazdag legyen. Észtország startup-nagyhatalom, fontos tanulság, hogy „semmi sem tax free, nincs ingyen amerikai álom”, ahogy a filmet záró dal összegzi.
Fränk (r: Tõnis Pill, 2025) október 2. péntek 19 óra
A válogatás legmegrázóbb, s talán legjobb alkotása. Pill rendezőasszisztensként (Tenet, Melchior-sorozat) szerzett jártasságot a filmszakmában, s első nagyjátékfilmje díjai biztató visszajelzések, hogy inasévei haszonnal teltek. Figyelmeztetéssel indul: „A filmben gyerekek káromkodnak, isznak, cigarettáznak, szipuznak, verekszenek, és zavarják a közrendet. Kellemetlen lehet nézni. Valós történet alapján.” Pault az anyja a 13. születésnapja előtt egy nappal passzolja le Aivarnál (ismét Märt Pius), a falusi tesitanárnál. A helyzet egyikük számára sem örömteli, a férfi gyerekmegőrzőnek tekinti magát, a fiú pedig zabolátlansággal reagál arra, hogy úgy érzi, senkinek nem fontos. A környék Paulhoz hasonlóan mélyszegény családokból származó gyerekekből verbuválódott bandájához csapódik, egyre durvább csínyeket eszelnek ki. Fő céltáblájuk Fränk (Oscar Seeman), az orosz értelmi sérült, akit a kíméletlen kölykök Frankenstein szörnyéről neveztek el. Paul felnövéstörténete motivikusan is tükrözi azt a folyamatot, ahogyan lassan képessé válik kilépni az egyedül a világ ellen önsorsrontó pozícióból. Amikor a Moon Rivert játssza az anyjától kapott szájharmonikáján (az Álom luxuskivitelben című filmből), bizakodhatunk. A közismert dallam a film bumfordi, nehezen szavakba foglalható líraiságának összegzése. Erős metaforával kezdődik és zárul: műanyag zacskó szálldos a síneken, tehervonat jön, a zacskó tovább lengedez. A repülő zacskót végül Fränk állítja meg, és dobja a szemétbe.
A vetítés vendége a film operatőre, a Tallinnban tanult és dolgozó Kollányi Péter fotós, színházi alkotó lesz. A Fränkért 2026-ban elnyerte a legjobb operatőrnek járó elismerést az Észt Film- és Televíziós Díjátadón, a Rahamaa színházi előadásért pedig Észt Színházi díjra jelölték.
Aurora (r: Rain Tolk, Andres Maimik, 2025) október 3. szombat 18 óra
Maimikot a Cseresznyés dohány óta a magyar közönség is a szívébe zárta, a szintén sokoldalú filmes gyakorlattal rendelkező Tolk talán színészként lehet ismerős. A zárt, elitista vallási kisközösségben felnőtt Aurora (Maarja Johanna Mägi, a Melchior talpraesett, csibész női főszereplője, mindkettőért legjobb színész díjban részesült hazájában, joggal) öt éve Joonas (Ott Kartau) felesége. A közösség puccos ünnepséget szervez nekik, amit Mia (Rea Lest-Liik) zavar meg. Aurorát akkor érintette meg a szabadság szele, amikor megismerkedett a színházi ember, ízig-vérig művészlélek Lenny-vel (Jörgen Liik, November). A film a lány önmagával, kettős kötődésével való viaskodásának krónikája, egyszerre darabos és kifinomult, remek alakításokkal és következetes dramaturgiával. Az alkotók a filmet a tavaly 35 évesen elhunyt Jörgen Liik emlékének ajánlották.
A vetítésen a nézők Rain Tolk és Andres Maimik rendezőkkel találkozhatnak.
Hosszú papír (Pikad paberid, r: Meel Paliale, 2024) október 4. vasárnap 18 óra
A Hosszú papír (Pikad paberid, r: Meel Paliale, 2024) is fiatalok útkeresésének krónikája, ezúttal a pörgős tallinni buliközegben. Sebastian (Mihkel Kuusk) habozás nélkül hagyja ott a sarki kisboltot, amikor Silo (Karl Birnbaum) ellenállhatatlan szélvészként lecsap a célját nem találó fiúra. Silo és barátai szerint Észtország reménytelenül provinciális, alapvetően egy nagy frigó, ahonnan meleg helyre kell költözni: Brazíliába, a pálmafák és a szamba hazájába. Sebi hamar része lesz a művész és bulis szubkultúrának, akik partikon, jakuzzikban vagy a havas utcát járva a világról és filmekről értekeznek, Sebastian kedvence az Éjféli cowboy. Nora (Maria Helena Seppik) pincérként dolgozik, jogot tanul, de nem azért, mert annyira érdekli, hanem mert vinni akarja valamire. Kettejük kapcsolatának dinamikája mindkettejük felnövéstörténete.
S hogy kié a gravitáció? A kérdést Lenny teszi föl az Aurorában. Nem kicsit hatásvadás, ám mindig osztatlan sikert arató válasza Newton 4. törvénye alapján az, hogy a gravitáció azoké, akik hisznek benne. Lenny nagyívű kijelentése igazság- és valóságtartalmának azonban hamar utána lehet járni, nem mellesleg a magunk érdekében érdemes is.
