Fejlesztő: AttritoM7 Productions; Kiadó: IZilla Games, AttritoM7 Productions; Platform: PC
A Blackwood olyan, mintha ötvözték volna a Max Payne játékokat a John Wick filmekkel, de nem mindig úgy sül el a dolog, ahogyan azt készítői várták.
Aktuális játékunk címszereplője nappal saját DVD üzletében ajánlja és értékesíti vevőinek a jobbnál jobb filmeket, azonban éjszakánként bérgyilkosként tevékenykedik. Blackwood e kettős élete egyszer csak nem várt fordulatot hoz és olyan döntéseket kell hoznia, amelyek meghatározzák a hozzá közelállók sorsát is. A Zero Hour taktikai FPS alkotóinak vadonatúj akciójátéka kísértetiesen emlékeztet a Max Payne-re, még John Woo stílusát megszégyenítő lassítások is vannak benne, miközben azért kapott némi John Wick fűszerezést is. A műfajt kedvelő ember abban reménykedhetne, hogy ennyi „lopott ötletből” még ha nem is egyedi, ám tutira valamilyen klassz dolog jön össze – de ez sajnos csak félig-meddig igaz.
A Blackwood indítása után azt gondoltam, hogy végre egy narratív játék felépítettségére hajazó indie cím kerül elém, mivel a bevezető etapban egy egészen ötletes jelenetsorban lövöldözhetünk rosszfiúkra. Közben persze elsajátíthatjuk a játékmechanika csínját-bínját, tehát, hogy karakterünk fizikailag milyen mozdulatokra képes. Viszont ahogy Anton a testén zúzódásokkal felébred, majd feltápászkodik kényelmes ágyikójából az első (kronológia szerint sokadik) megbízatása után, az valamelyest visszavetette bennem a reménnyel teli hitet. Ugyanis az alkotók megpróbáltak némi plusz színt adni a mások által bejáratott formulába, ami valljuk be, egyrészt dicséretesnek mondható, elvégre valami újdonsággal próbálkoztak, de nem biztos, hogy túl szórakoztató napi 8-10 lehúzott óra után, ráadásul a képernyőt bámulva azt játszani, hogy NPC-re DVD-ket sózunk rá.
Márpedig itt ez történik, és Blackwood fontos részét veszi ki az eladás, mely után pénz üti a markunkat. Szerencsére nem feltétlenül kötelező, ámde javallott ez az időtöltés, hiszen a bevétel – egy kollegina jóvoltából – a maga módján jön automatikusan is, a mi feladatunk igazándiból az, hogy felgyorsítsuk a tőke felhalmozását. Közben barátkozunk a társasházban lévő szomszédokkal és megjelenik a romantikus szál is. No, de mégis miért kell a gyarapítanunk a bankszámlánkat? Vehetünk ruhákat és fegyvereket, sok fegyvert. A mezei pisztolytól kezdve a puskákon át a komolyabb gépfegyverekig szinte minden megtalálható.
Ezeket a stukkereket aztán bevethetjük a küldetéseink során, amikre az internetre felkapaszkodva, a csúnyán hangzó „dark weben” jelentkezhetünk. Persze Blackwoodnak nincs konkurenciája, rögtön rá esik a választás, hogy aztán induljon a csinnadratta New York különböző szegleteiben. Sajnos személyesen még nem jártam a tengerentúli városban, így nem tudom ítélni, mennyire hitelesek a helyszínek és pályák, de a kidolgozottságra egy ilyen aprócska játék esetében nem lehet panasz. A jelenetek koreográfiájával szintén nincs probléma, habár egy idő után azt érezni, hogy egyféle sémát követnek és kaptafára tervezettek.
A Blackwoodot a tervek szerint három felvonásos történetnek szánják. Az első nagyjából 5-6 óra alatt letudható és aki most veszi meg a játékot, az a jövőben ingyen megkapja a másik kettőt is. Egyébként pedig a második rész a tervek szerint 2027 márciusában jelenik meg, míg a befejezésre ugyanazon év szeptemberében számíthatunk. Jó kérdés, hogy bizakodhatunk előre lépésben vagy megmaradnak e az eddigi kaptafánál. Az utóbbit semmi esetre sem ajánlom. Ha a fejlesztők elfogadnak tőlem egy tanácsot, akkor javaslom, hogy szabaduljanak meg az eladói melótól, a játékmenet rendben működik anélkül is. Inkább fordítsanak időt a rosszarcúak mozgására és mesterséges intelligenciájára, mert a célzási képességük csapnivaló, arról nem is beszélve, hogy néha csak szaladgálnak, de nem lőnek.
Legutóbb ezt teszteltük:
