Időtakarékos világunkban a nebulók a kötelező irodalmat többnyire celluloidváltozatban olvassák. Ha az ember a szabad idejében lel rá egy remek filmre, minek alapját irodalmi mű szolgálja, akkor sem törvényszerű, hogy hanyatt homlok rohan a könyvesboltba.
Sam Mendes rendezése bizonyára biccentésre méltatta volna Richard Yates írót, mert a kötet minden fajsúlyos momentumát precízen mentette át a vászonra, és tollba mondott karakterei is hús-vér emberekként léptek le a papírról. Ennek dacára kár lenne elsiklani a könyv felett.
„Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet.” – röviden így jellemezné környezete Wheelerék családi fészkét. A hely, ahol sikerült megvalósítani az amerikai álmot, ami az átlagpolgár definíciójában takaros házikót, biztos állást, angyalarcú csemetéket jelent. A társadalmi elvárásokból ötösre vizsgázó April és Frank, azonban még korainak érzi, hogy végleg belemosódjon a kertvárosi csendéletbe.
A harmónia áttetsző fátyla mögül felsejlenek az ifjonti célok, félbehagyott tervek. Monoton csordogáló napjaikat egyre gyakrabban mérgezi önmarcangolás, és a keserű elégedetlenségből fakadó vita. Házasságukat már csak egy gyökeres változás mentheti meg.
A sci-fi atyjait csodáljuk, mert egy atomból képesek univerzumokat teremteni, Yates ezzel szemben azzal vívja ki elismerésünket, hogy a hétköznapi makró világot olyan aprólékossággal adja vissza, ahogy ritkán merünk szembe nézni vele. Egy újonnan vásárolt blúz utóéletében képes összefoglalni egy viszony reménytelen ürességét. Sorai présként nehezednek mellkasunkra. Kíméletlen őszinteséggel leplezi le a kapcsolatok hamis játszmáit, a kegyes hazugságok szükségszerűségét, mik adott esetben egynapnyi túlélést jelenthetnek. Kiábrándultan vezet végig a stációkon, hogyan torzul egy szenvedéllyel teli szerelem, klisékkel teli, fojtogató házaséletté (a szerző maga is kétszer vált).
Házasulandóknak kötelező olvasmány!
No Comment