70 évvel Orson Welles rádiójátéka után is nyilvánvaló, hogy a valóságot hazudó formanyelvben bőven van még potentát. Ezzel együtt a District 9 valójában még az áldokut a sci-fi/horror műfajával keresztező filmek viszonylatában sem úttörő. Lássuk, ki mit próbált elhitetni velünk az elmúlt években megtalált felvételt és/vagy dokumentumot hazudva, avagy az interlace diszkrét bája.
Blair Witch Project, 1999 – Az áldoku-horrorok alfájának, a Cannibal Holocaustnak (amit most nem taglalunk bővebben) kései követője, mégis a zsáner, ha lehet ilyet mondani, reneszánszát vezette fel.
A kilencvenes évek filmes kísérleteinek kiemelkedő darabja, egyúttal médiahacknek sem utolsó, hiszen sokan tényleg elhitték, hogy ezt a videót csak úgy megtalálta valaki, s a rajta az erdő szellemeivel viaskodó túrázók valóban otthagyták a fogukat. A posztmodern diszkrét bája, hogy a második rész szereplői épp ennek az igaz/hamis urban legendnek járnak utána, immár szakítva az áldokus jelleggel, hagyományos tinihorror formájában.
Hivatal / Office, 2001 / 2005 – Mind az angol BBC eredetije, Ricky Gervais, mind az amerikai remake a 40 éves szűz, Steve Carell főszereplésével bitang humorú sitcom. Egy angolszász ÁPISZ irodájában egy soha nem látott tévéstáb rögzíti az eseményeket, a dülöngélő kézikamera előtt semmi nem marad titokban, pedig sok mindent annak szántak volna a szereplők. Az áldokut a beszélő fej betétek teszik teljessé. A sorozatok között azóta ezt többen is nyúlják, mást ne mondjak, Az ítélet: család (Arrested Development), csak az szar.
Nesze neked, Pete Tong!, 2004 – That’s All Gone Pete Tong! – hangzik a szállóige a cockney szlengben, aminek lefordítása magyarra kábé annyira kivitelezhetetlen, mint ha az angoloknak akarnánk elmagyarázni, hogy „annyi-meg-egy-bambi”. (Egyébként még ez áll a legközelebb az értelmezéshez.) Szóval Pete Tong nevű DJ valóban él s alkot, Pesten is lépett már fel nagy sikerrel, de a film nem róla szól, hanem egy fiktív lemezlovasról, aki megsüketül és a többi, és a többi. Viszont az emberek – megint csak: valóban létező DJ-k és producerek, mint például Tiesto vagy Paul Van Dyke – úgy „nyilatkoznak” róla, mintha tényleg létezne. Emellett azonban a főszál hagyományos játékfilmes dramaturgiát használ. Míg itt e kettő élesen, jól láthatóan elválik egymástól, a District 9 például a nem direkt a kamerába mondott dokumentáción kívül is rohanós-kézikamerás módszert használ, ami így kissé követhetetlenné is teszi, hogy éppen mit látunk. Nézőpont kérdése, hogy ezt a javára írjuk vagy épp ellenkezőleg.
Lopott képek, 2006 – Van ám hazai fecske is! Lehetünk vagy kétszázan, akik láttuk Pacsovkszy József munkáját anno a Szemlén, mert hogy tudtommal azóta se mutatta be mozi / jelentette meg DVD-forgalmazó. Egy bekapcsolva hagyott kézikamera jár kézről kézre, hol ott felejtik az utcán, hol ellopják, az meg csak rögzít mindent, ami a lencséje elé kerül. Kicsit hosszabb film, mint amit a forma kényelmesen megtűr, de a kísérletezésre való bátorságért jár a piros pont. A magyar babérokat azonban az utána jövő, egy épp napirenden lévő rákszűrés-kampány kapcsán az RTL Klub által is megtámogatott Egy nő igaz története aratta le.
[Rec] / Karantén, 2007 / 2008 – Unalmas éjszakának érkezik ez a spanyol riporternő számára, hiszen operatőrével egy tűzoltó-parancsnokságon forgatnak egy nem vélhetően főműsoridős magazin számára. Aztán csak kiviszik őket terepre, egy bérházba, amit aztán megérkezésük után azonnal karantén alá vesz rendőrség/nemzetvédelem/CIA, szóval mindenki. A bentiek pedig szépen kezdenek zombizálódni. Hogy mi és miért történik, abból csak annyit tudunk meg, amennyit ők ott bent, vagyis amit az operatőr rögzít. Kis európai kult, amiből DVD-re száműzött amerikai remake készült.
Cenzúrázva – Háború másképpen, 2007 – Brian De Palma Redactedjét elsősorban a moralizálása miatt nem szereti, aki nem szereti, én személy szerint a nagy svunggal kezdett kísérletező kedv túlzott megzabolázását kérem rajta számon. YouTube jellegű videók, egy francia tévéstáb riportfilmje, live-chat, biztonsági kamerák, na és persze a „törzsszöveget” adó home-video adja össze a filmet magát, de sajnos egy hangyányit még így is mesterkéltnek hat. Furcsa ellentmondás ez, hiszen épp a szikár valóságosság érzete volt a cél. Jó ötlet volt, egyszer majd valaki kihozza belőle, ami még benne maradt.
Cloverfield, 2008 – Meggyőződésem, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb filmötlete. Egy klasszikus Godzilla-történet home-videóként elmesélve. A film úgy tesz, mintha egy „megtalált felvétel” lenne, amely egy épp ezért közelebbről meg sem nevezett katasztrófát dokumentál. A Cloverfieldet zseniális web-kampány vezette fel, én személy szerint az 1-18-08 blogról informálódtam rendszeresen. Felteszem, a District 9-nal való rokonságát ezek után nem kell túlmagyarázni. Az Asylum-féle változat nagyon büntet…
A Cloverfieldet nagyon bírtam. Emlékszem, ültem ott a zsöllyében, és néha nem tudtam, hogy a gerincoszlopom normális helyén van-e…….úgy betojtam…..de engem könnyű megijeszteni…….hálás közönség vagyok.
Jajaja. Én sem szállnék bele a District 9 hájpolásába, nagyjából az itt felhozottak miatt, plusz még annyit hozzá, hogy az egy dolog, hogy messze nem eredeti az ötlet, de az egy másik, hogy logikátlan a forgatókönyv, gyakorlatilag mindegyik jelenetbe bele lehet kötni, és egy megint másik, hogy azért azt mindenki elfelejti észrevenni, hogy ez azért egy szimpla piffpuff lövöldözős, gyilkolászós videojáték-film. Nincs ebben semmi, anti meg rasszista, meg izé.
@efes: uhhh, ebben a pillanatban tettem le a pontot a D9-kritikához 😛 Holnap terveztem kitenni… Most elveszítünk vele egy törzsolvasónkat? :-O
@zsollancs: 😀 Ennyin múlna?