2012: ugyanaz pepitában
Hétvégi apuka: lúzer, az új bika: menő. (Kihez húznak a kölykök?)
“Te jó ég… Biztos ebben…?”
Titkos kormányközi egyeztetések.
Több diplomás tudós, aki nehezen tudott becsajozni; művelt lányka, aki a szigorú papa miatt nehezen tudott bepasizni
Dalban utalok a világvégére. (Vicces!)
A gyereknek enyhe fogyaték, vagy afféle. (Többnyire asztma, ezúttal éjszakai bepisi – a katasztrófa mindig jó hatással van rá.)
Az őrült mindenről tud. (Őt miért nem nyírták ki?)
Csak a főhős családja menekül a jó irányba.
Csak olyan híres épület dőlhet romba, amit 8 osztállyal is nagy valószínűséggel felismerhet a néző.
Az első csapás.
Az elnök tévébeszéde.
A monitorokon megjelenő nagyon tudományos ábrák, azt hivatottak alátámasztani, hogy legalább két, a Columbiáról kirúgott professzor is ette a szendvicseket a forgatáson.
Az oroszok egymás között is angolul beszélnek. (Kivéve, ha káromkodnak, ill. alapszavak: davaj, da, hárásó.)
Az orosz szereplő röhejes magyar szinkronja.
Az előre bekalkulált is váratlan, mértéke alábecsült, következménye felbecsülhetetlen, sebessége irdatlan, de tetemes veszteség dacára is megoldható.
Plasztikázott Barbie-szerető, aki valaha aranyos kislány volt.
Gazdijukat is túlélő háziállatok.
2 repülési órával bíró pilóta, aki a következő pillanatban már éremesélyes a Red Bull Air Race-en.
Egy telefonhívással megoldható évtizedes családi viszályok, de a legtöbb válásból is lehet újrakezdés.
Bölcselkedő fogatlan láma, aki törökülésben várja az apokalipszist.
“Ezt nem teheti!”
A hős beszédet mond – a szívek megenyhülnek.
A katasztrófa csak a visszaszámlálás utolsó 3-5 mp-ében hárítható el.
“Sikerült!” – a stábtagok egymás kezét szorongatják. (Közük nem volt hozzá.)
A második (az igazi nagy) csapás.
A Sony túléli az apokalipszist is.
Tömör, szuper összefoglalás. 🙂
+ A mobiltelefonok még az apokalipszis idején is működnek. Ha fenn vagy a Himalájában, és kilométeres hullámok közelednek feléd: akkor is.