Mit szeretünk a Doktor House-ban, amikor minden epizódot ugyanarra az egy kaptafára húzott dramaturgia határozza meg? Min változtat Franka Potente feltűnése?
House szemétségeket mond. Eset. Először nem érdekli, mert sima atípusos tüdőgyulladás egy leveli békától plüssmackóra terjedő vállfajának tűnik, aztán kiderül, hogy mégis inkább a félrelépett a sógornő miatt jöttek ki kékeszöld kelések a ball térd alatt. House szemétségeket mond. Számba vesszük a lehetőségeket, legkésőbb itt elveszítjük a fonalat, fogalmunk sincs, mi az a pansinusitis chronica. Valaki lefekszik valakivel, vagy legalábbis fűzi. House szemétségeket mond. Kipróbálnak egy tuti gyógymódot, ami ugyan nem működik, de House közben elsüt valami szemét viccet egy rákos beteg kárára, és mindjárt bánja a fene az egészet. Folyik valami mellékszál, talán épp a ki-fekszik-le-kivel ív mentén, amelyről heves vita folyik a kantinban. A mondat közepén House-nak egyszeriben elakad a szava, mint egy tv2-s műsorvezető a Korda Gyuri-riport után, de az állatkínzós bejátszás előtt, összehúzza tekintetét, picit balra dönti a fejét, és parányi csillogás sejlik fel tekintetében: mégis csak az ágy alatti poratkák a felelősek. C-vitamin kúra, gyógyulás.
És ez megy évek óta, mi meg zabáljuk két pofára. De miért?
A válasz egyértelmű: Hugh Laurie. A sikerét nyolcvanas években a BBC égisze alatt futó Egy kis Fry és Laurie sorozatban megalapozó – most 50 éves – komikus az angol abszurd gyönyörű momentumait tárja a nézők elé; ha jól tudom, ezt még mindig el lehet kapnia Comedy Centralon – tudjátok, ez az az adó, amelyik negyvenhetedszerre kezdte újra az Így jártam anyátokkalt, ahelyett, hogy megvenné végre azt a nyomorult utolsó évadot, amit már mindenki letöltött. Laurie ezzel párhuzamosan a későbbi Mr. Bean, Rowan Atkinson mellett is nyomult, bár a szintén beteg Fekete vipera szériák inkább utóbbiról szóltak, és emberünk volt szükséges mellékbolond. A Doktor House az USA-ban 2004-től, nálunk 2006-tól látható a tévében.
A magyar csatornára idén megérkezett új évad azonban még a fenti sablonnal is szakít, hiszen House egy vérkomoly évadzárót követően immár elmegyógyintézetben csücsül, bár a megbomlott dualista beteg/gyógyító felállásban elég nehezen találja új helyét. Nem most próbálnak először új ruhát varrni Gregoryra: pár éve a nézettségi visszaesést megelőzendő az alkotók előbb kidobták (háttérbe helyezték) House eredeti segítőit, így néhány epizód elment azzal, hogy új négereket castingol magának egy kvázi kiszavazó show (ő szavazott egyedül) szintjén. De ez nem igazán jött be. Végül aztán a régiek szép lassan visszaavászkodtak, az újak elkezdtek hullani, amiből végül kijött egyfajta katyvasz a brigád összetételét illetően.
Legkésőbb itt kellett belátnunk, hogy a sorozatban bármi történhet House körül, úgyis azért szeretjük, mert a 2000-es évek televíziózásának egyik legjobban kitalált karaktere a maga végtelenül szarkasztikus, bunkó, beszólogatós, ergó: menthetetlenül imádnivaló modorával. Az igazi újítást azonban a jelenleg futó évad hozta meg: bár már korábban is sok szó esett House gyógyszerfüggőségéről, ezúttal már egyenesen egy elvonókúrán láttuk viszont a múlt héten. Helyesebben: az elvonókúrából, illetve annak gyötrelmeiből sajnálatos módon csak a főcím alatt kaptunk ízelítőt, mert mire ténylegesen belevágtunk az első epizódba, House máris összecsomagolt, hogy akkor ő köszönettel, de gyógyultan távozna. Ez persze nem történt meg, így most keseríti a bentiek életét – és mi ezt is imádni fogjuk.
Kellett a vérfrissítés a Doktor House-nak, ez nyilvánvaló, és ahogy fentebb említettük, a karakter népszerűsége úgyis mindent túlél. De ha csak nem áll neki minden egyes részben meggyógyítani egy bentlakót, amíg végül egyedül nem marad az orvosokkal, az új köntös is csak jót tesz a szériának. Biztos, ami biztos, egy látszólag tökéletesen idegen testet is beleszőttek az új részekbe Franka Potente (A Bourne-rejtély, A lé meg a Lola) személyében, aki az egyik beteg hozzátartozójaként teszi tiszteletét időről időre az elmegyógyintézetben, és már meghatóan pislognak is egymásra House-zal. Persze, tudjuk, hogy ez az ő esetében mit jelent. Adás, ma este, az érthetetlenül késői időpontban adott Született feleségek előtt, épp még mielőtt bealszunk.
u.i.: a Real Madrid meccseikor elhangzó, megunhatatlan (?) „reális az eredmény” mellett a címben is feldolgozott szóvicctől hányok epét leginkább, nincs rá mentségem, miért használtam mégis, én kérek elnézést.
Ez most akkor ilyen diliházas lesz? Én nem szerettem az első részt. A Vicodinos Houset akarom!
NIncs! Erről szól az elvonókúra! Neki sincs vikodinnnya, neked sincs :-PPP
@zsollancs: De ez meg uncsi. A diliházas renitensről meg amúgy is mindig Nicholson jut eszembe..