Újabb parajelenségek

Az ezer-sütőtök-fejű kritikus gyorsabban felejt, mint egy magyarországi szavazópolgár, és minden érdektelen konyhabelsőben halott szellemeket lát.

A kilencvenes évek tinihorrorjait idéző urban legendával próbál tartalmat adni a formának a Paranormal Activity 2., ráadásul nem csak saját magát rántja le a szarba, de az első részt is utólag. Nem mintha azt többre tartanám egy jópofa blöffnél – ami azonban nem kevés. Az izraeli bevándorló rendező pár ezer dollárból csinált vele százmilliókat, ha vannak underground nemzetvédő lapok az USA-ban, nyilván jópofákat cikkeztek erről.

Több mint tíz éve annak, hogy a megtalált kazetta imidzsével sikeresen kilincselő Blair Witch Projekt tarolt a maga megrendezett, home videónak álcázott felvételeivel, amelyeken, írd és mond, a világon semmi nem látszott, viszont néha a szereplők megijedtek, a végén hülye hangok jöttek az erdőből és embereink a kamerát bekapcsolva hagyva rohantak a fák között. Ma az ilyenek már YouTube is visszaköpné, akkor utat tört egy műfajnak, ami aztán mégis évekig szunnyadt a felszín alatt, és csak épp a webkettő térhódítása idején mászott ki zombiként a koporsóból. Jött a Cloverfield, jött a Rec, mert egyszeriben izgi lett effektek helyett a valóság érzetét adni, a kukkolás élményét korábban vásznon/képernyőn nem tapasztalt mértékűre tornászva fel. És mindezt horroban? Awsome! A Paranormal Activity szerintem ehhez képest későn jött, mert tíz évvel a Blair Witch után semmi poén nincs abban, hogy biztonsági kamerák felvételeit bámuljam másfél órán keresztül, hogy aztán egyszer-egyszer magától kinyíljon egy szekrényajtó. Az internetfüggő földlakók azonban rácáfoltak erre, és a kamuhorror óriási siker lett. Pedig míg a Blair Witch idejében én személy szerint is beszéltem olyan egyébként orvosilag szellemi fogyatékosnak nem nyilvánított felnőtt emberrel, aki elhitte, hogy azok eredeti megtalált felvételek, addig 2009-ben ezt már viccből sem mondja senki.

Az Újabb parajelenségeket azért utálom mint a másnapos szart, mert ugyanazt adja el megint, és ez a lenyúlás olyan minősített esete, hogy Hunvald György megnyalná a tíz ujját. Mert a dollárok ismét csilingelnek, ami persze már az emberek hülyeségét igazolja.