Wanted dead or alive

A Winters’s Bone előtt csak elhúzták a mézesmadzagot az Oscaron, de amikor már ráharapott volna, csak az állkapcsa reccsent a semmiben. Így legalább nem esett ki a szerepéből. Oscar a nagymonológokat, a könnyeket, a markáns vonósdallamokat szereti, ez a film meg mindennek épp az ellentéte. Nem azt mondom, hogy kaurismäki-i fapofával, sokkal inkább egy az évek során megkeményedett szívű emberek darabolnak benne hullát tökéletesen érzelemmentesen; Penge Borisznak voltak hasonló jelenetei a Blöffben, amikor bosszús volt, hogy össze kell piszkolni a kezét, de azon röhögtünk, itt nem fogunk

Ree (Jennifer Lawrence – hamarosan feltűnik az X-Men – Az elsőkben is) 17 éves, anyja félbolonddá lett inkább, minthogy nap mint nap azon aggódjon, kábítószerfőző férje és a „család” mikor teszik tönkre az életét. A két kisebbik gyermeket így gyakorlatilag a tinilány neveli, aki fát vág, mókust nyúz, eltűnt apa után kutat. A faternak ugyanis csak néhány napja van előkerülni, hogy aztán megjelenjen a bíróságon, máskülönben a házat, a földet elárverezik, a bolond asszony meg a három gyerek pedig mehet az erdőbe. Ree 50%-ig lehet benne biztos, hogy apja halott, hogy valaki a szomszédok, a rokonok, vagy a seftelőtársak közül hat láb mélyre ásta, isten tudja, milyen okból kifolyólag. Jee-nek a kilakoltatás szempontjából szinte mindegy is a háttér, neki az apja élve, halva is megteszi, a bíróság mindkettőt beszámítja, csak ha szököttnek nyilvánítják, akkor van gáz.

Debra Granik filmje egy lassan szoruló hurok a torkon, sokáig észre se veszed, ahogy fogyatkozik a levegő, aztán már csak az elkerülhetetlen marad. Ugyanakkor nem tudom önfeledten lehülyézni azokat, akik szerint a történet lassan halad, javarészt eseménytelenül, a karakterek kidolgozatlanok maradnak, a lógva hagyott szálakról nem is beszélve. Azt gondolom mindössze, hogy mivel mindez kétségtelenül része a koncepciónak, legfeljebb lehet szeretni vagy nem szeretni. Nem a fércmunkát akarom most megideologizálni, a Winter’s Bone alkotói valóban úgy lehettek vele, hogy ha tetszik, ha nem, ezt a történetet mi most félhomályban visszük végig és úgy is zárjuk le. Vagy inkább: hagyjuk abba.

Hozzászólások

hozzászólás