Mozi a fülnek (3.)


Szörnyek keringője (Monster’s Ball)

Amerika felhőkarcoló-mentes déli részén állóképekben rögzült az élet. Szakállas dogmák, fehér lepedő mögé bújt eszmék, egy nőmentes csonka család torz harmóniájának feszített víztükrébe belekönyököl Isten.

XXI. századi love story, hol a reményvesztettség és a kisgömböcként elnyelő magány kerget egymás karjaiba két sorscsapásoktól megtépázott lelket. Marc Foster rendező keményre fújt lélekmentőövébe kapaszkodó Halle Berry Oscart kapott, amit Billy Bob érdemelt volna.

Az album négy country számmal indít (ha már a szülőhelyén játszódik), ezt köszönjük szépen, de összpontosítsunk inkább a mozihoz íródott score-hoz. Az olvadó aszfaltra ragadt időhöz egy eddig még ismeretlenül csengő alkotógárda Asche & Spencer talált hangokat. A percek alatt születő műfajok korában kinevezhetjük őket a chillout filmzene úttörőinek. Az egyszobányi stúdióban szintetikusan kikevert malíciához basszus, akusztikus gitár, néhány finom ütőhangszer társul, és már ez is elég, hogy képet fessen az éjszaka kabátujjából előbukkanó kompról, fűben hasaló sírokról, egybeolvadt szerelemszobrokról.

Kiadó: Silva Screen Records

Játékidő: 49:34

 

http://www.youtube.com/watch?v=s3BPjddo_9s&feature=related

 

Ilyen szép az alkotási folyamat:


A hűtlen (Unfaithful)

Jan A.P. Kaczmarek (Sátáni játszma, Washington Square, A vágy) nevében hordozza származását. Az Én, Pán Péter végül meghozta neki a jól megérdemelt szobrocskát.

Adrian Lyne mozijában a szenvedélyek viharában kiszakadt harisnyával lépcsőn üldögélő Diane Lane elbűvölő. A negyvenes anyuka, ki újfent megmerítkezik a szerelem fiatalító habjaiban, kockára téve ezzel a törékeny családi harmóniát, teljesen átlagos történet.

Kaczmarek stílusa közel áll Gabriel Yared műveihez. A hűtlen, akár egy átszeretkezett, hátba karmolós éjszaka. A tangóharmonika életkeringőre hív, míg a zongoraleütések a lopott percek varázsát igazgyöngyként gyűjtögetik egy kristálypohárba. A hegedű lágyan simogat, a cselló selyemtakarót borít a meztelen hátra, a női vokál elcsukló hangon a tarkódra lehel, végezetül lelkedbe hasít a csend.

Kiadó: Varése Sarabande

Játékidő: 44:14

 

http://www.youtube.com/watch?v=YvlnSc1B-Js&feature=related

 

Bár a lemezre nem került fel, de ebben a filmben hallottam először Brad Mehldau Radiohead feldolgozását (Exit Music)…szintén hibátlan:

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Csalfa karma
Következő cikk A trailerek nem azok, amiknek látszanak (2.)

No Comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .