Mozi a fülnek (4.)

Most két tiszavirág életű produkció filmzenéjét szedtük elő.

Hannibal 

A film, ami megváltoztatta a velős pirítósról alkotott elképzelésünket. A bárányok tizenegy évig hallgattak, ám az öt Oscar és a 273 milliós bevétel mást diktált, így Hannibal újra a mozikapuk előtt toporgott. A történet vérvonala Firenzébe csordogált, hol Lecter tisztes polgári létbe burkolózva várta Clarice Starling újbóli feltűnését. Anthony Hopkins másodszor mártózhatott meg pályájának legkiválóbb szerepében. A Ridley Scott által vezényelt filmoperát főleg képileg sikerült tökéletesre komponálni, amúgy a végeredmény erősen megosztotta a közönséget, és ebben valószínűleg Jodie Foster kényszerű lecserélése is közrejátszott.

Ezért történhetett meg az, hogy Hans Zimmer éteri zenéje igazságtalanul kiveszett a hallójáratokból. Pedig a filmtörténelem legelegánsabb kannibálja csak ilyen muzsikára tüsténkedhetett, legyen szó az esti vacsorához való szervírozásról vagy egy hasfal mögé való spontán betekintésről.

Kiadó: Decca Records

Játékidő: 56:22

http://youtu.be/5ykPzOwhXTA

Sir Anthony orgánuma akár egy elegáns hangszer…

 A mexikói

Gore Verbinski jókora ballépéseként maradt meg ez a mozi. Julia Roberts és Brad Pitt filmes randevúja jegyeladási szempontból jó ötletnek tűnt, csak hát annyi kémiát érzékeltünk bennük, mint Zimány Linda és Sebeők János párosában.

Jerry piti csicskás, a nagymenők jojója, földi karrierje válaszúthoz érkezik: szőnyegbe csavarva saját kocsijában végzi  vagy leugrik Mexikóba egy antik mordályért. Erre Samantha mérgesen vonja össze szépen szedett szemöldökét, és a hatodikról repteti kedvese bőröndjét. A könnyes búcsút kiadós tortúra követi a kaktusz hazájában.  Szőkített hősünkre olvad a póló, nyeli a port, töri a spanyolt, szert tesz a világ legcsúnyább kutyájára, hadakozik egyivónyi tequilán edződött los huligánosszal, kik ugyancsak áhítják a rozsdás flintát. S akár a mexikói országút, a film is végtelen és számtalan ponton javításra szorul. A bő lére eresztett mesefolyamba belefulladtak az ötletcsírák, maradt néhány tarantinóskodó dialóg, deszperádós szájíz, sokat látott tucat amígók, töltetlen fegyverek, rengeteg filmes deja vu, bosszantó rutin színjátszás fél gőzzel. Kultfilmet készíteni igenis nehéz. Giga sztárok, mini móka.

Az erős középszerből szigetként emelkedik ki Alan Silvestri Morricone western himnuszait idéző kísérőzenéje. Az összes stílusjegyet felvonultatva: fütty, gitár, bendzsó, trombita harsog, no meg a jó öreg szájharmonika. Dicsérően lenghetjük a cowboy kalapot, mert enélkül már szóba sem hoztuk volna ezen celluloidterméket.

Kiadó: Decca Records

Játékidő: 59:01

http://youtu.be/6p-7FnxhPkg

Hozzászólások

hozzászólás