Robert Lantos, a decemberben mozikba kerülő Barney és a nők magyar származású producerétől megtudtuk, egyedül Dustin Hoffmant volt problémás megszerezni a produkciónak, nem számít a fiatal közönségre és hogy miért volt fontos Cohen-dalt rakni a filmbe.
„Már nem olvasok forgatókönyveket… Régen rengeteget olvastam, most is küldözgetik nekem, de nincs türelmem hozzájuk. Ha van egy ötletem, elkezdünk rajta dolgozni, inkább így születnek a filmek.” Puff neki, gondolták többen, akik a kabátjuk alatt talán régóta őrizgetett scriptjüket rejtegették, hogy a beszélgetés után az Odeon kávézójában egy haveri hátbaveregetés mellett átnyújtsák azt Robert Lantosnak, aki Amerikában többek között a Csodálatos Júlia, Az igazság fogságában és az Eastern Promises című filmeket is tető alá hozta. Lantos most legszívesebben Mordecai Richler tíz évvel ezelőtt limitált példányszámban nálunk is megjelent „Barney’s Version” című könyvének adaptációjáról beszél, amelyet itthon december 1-től láthatnak a nézők. „Amikor elolvastam a könyvet, még nem tudhattam, hogy ez lesz utolsó regénye. Csak azt tudtam, hogy az egyik legjobb.” A szerző a kanadai zsidó kultúra egyik legismertebb alakja, a zenész-énekes Leonard Cohen mellett. „Ők ketten nem csak hogy egy városban, jelesül Montrealban nőttek fel, de ugyanazon a környéken is. Ezért aztán ragaszkodtam hozzá, hogy a filmben szerepeljenek Cohen-dalok.”
A Barney és a nők főszereplője, Paul Giamatti idén elnyerte a Golden Globe-ot is alakításáért, mégis több szó esett a karakterének apját játszó Dustin Hoffmanról. Lantos elmondta ugyanis, hogy egyedül őt volt nehéz leszerződtetni, mert eleinte hetekig-hónapokig elolvasni sem volt hajlandó a forgatókönyvet. „Csak az ügynökével kommunikáltam, aki széttárta a karját, mondván, ő nem kötelezheti rá, hogy elolvassa. Aztán felhívtam egy barátomat, aki közel áll Dustinhoz és arra kértem, vegye rá, hogy foglalkozzon a filmmel. Így is lett, és hamarosan találkozóra hívott, ahol rögtön azzal kezdte, nem fog szerepelni a filmemben. A szerepet ugyanis túl kicsinek tartotta, szerinte hozzá Barney karaktere illene jobban. De lássuk be, ez legfeljebb harminc évvel ezelőtt lehetett volna elképzelhető.” A producer elmondta, csak egy későbbi találkozásuk alkalmával vetődött fel, hogy a színész nagyon hiányol egy jelenetet a forgatókönyvből, amit a regényben nagyon szeretett, de kihullott a rostán. (Lantos számításai szerint a könyv történetének kevesebb mint a fele került bele a filmbe.) „Alkut ajánlottam neki, ha elvállalja a szerepet, visszakerül a kedvenc jelenete.” Így aztán Dustin Hoffman előadhatta azt a monológját, amelyben fia esküvőjén a rabbinak meséli, rendőrként hogyan tett rendet egy kuplerájban, amikor egy magyar skinhead nekitámadt.
Robert Lantos olyan érdekességeket is megosztott a jelenlévőkkel, mint például hogy miként lett a párizsi színből római: „A regényben Barney Párizsban veszi el az első feleségét, de ezt már a munkák legelején tudtam, hogy ezeket a részeket áthelyezzük Rómába. Egyrészt a Párizsban festő vagy író művészek képe számtalan alkalommal előkerült már, nem akartam én is megismételni. Másrészt Franciaországban nem is volt különösebb visszhangja a könyvnek, ellenben Olaszországgal, ahol imádták és óriási bestseller lett. Kicsit az olasz közönségnek akartunk kedvezni azzal, hogy beemeljük őket a filmbe.” És hogy szerinte kik kíváncsiak majd a filmre? „A plázák közönsége, a 19-25 év körüliek bizonyosan nem fognak érdeklődni a Barney és a nők iránt. A célközönség inkább a felnőtt, leginkább 35 feletti nézők. Úgy tudom, itt Budapesten sajnos kevés ilyen művészmozi működik, mint amilyen ez is, ahol most vagyunk. Azt hiszem, a filmemnek ez az igazi közege.”
No Comment