Börtönregény (Get the Gringo) r.: Adrian Grunberg, sz.: Mel Gibson, Peter Stormare, Dean Norris, amerikai akció-vígjáték, 95 perc.
A hollywoodi Nyírő József most már majdnem mindegy, hogy jobb vagy rosszabb filmekben fog szerepelni a következő évtizedekben, renoméját 100%-osan már sosem fogja tudni visszaállítani, ami egyébként lehet még ilyen-olyan új karrier alapja is. Főleg, ha a harmadik George Bush elnöksége alatt majd kötelező tananyaggá teszik.
Amikor a Driver nevű fickó először berobog a vászonra, épp bohócnak öltözve menekül a határőrök elől egy zsák pénzzel és egy láthatóan halálos sebet kapó (szintén bohóc) tettestárssal. A nyitányban így rögtön ízelítőt is kaphatunk bajtársiasságból és empátiából, amikor Gibson odaveti partnerének: ha még egyszer leköhögöd vérrel a pénzt, megöllek. Helyben vagyunk, tudjuk, mire számítsunk a következő bő másfél órában. Mel Gibson a Börtönregény főszereplőjeként pont azt teszi, amiben eddig is első osztályú volt, egy olyan sármos rosszfiút alakít, aki játszi könnyedséggel ver át és agyon rosszarcú rosszfiúkat és segít a bajba jutottakon, mert a férfibecsület ezt így kívánja. A gyorsítással-kimerevítéssel megbolondított üldözés-jelenet, valamint a felfokozott hangulat ellenpontjaként Gibson higgadtan búgó narrációja épp elég is ahhoz, hogy meg legyünk véve, kilóra.
Mondhatjuk, hogy a Halálos fegyver veszélyt nem ismerő és ellenállhatatlan elmebetege tért vissza a főhős Driver képében, ám szó sincs róla, hogy retrózáson kapnánk az öreget, a Börtönregény minden elemében friss 2012-es hangulatú mozi. Viszont amilyen lazán értelmezte az írott szabályokat és közmegegyezést rendőruniformisban, épp úgy tesz itt is rabruhát hordva, bár ezt erősen idézőjelbe téve tessék érteni. A mexikói börtön hátsó udvara ugyanis majdhogynem egy komplett falut rejt, ahol a hozzátartozók is együtt élnek az elítéltekkel, s a rendelkezésre álló szerény keretek között még a drogkereskedelem és a prostitúció is majdnem úgy pezseg, akárha odakint volnának. A korrupció és a bűnözés színvonala, bármennyire is hülyén hangzik ez adott helyszínen, tényleg alig marad el a latin-amerikai mindennapokban tapasztaltaktól. A kemény tökű amerikai tehát egy vastökű mexikói börtönben edződik tovább, mely milliő megkapóan alkalmas rá, hogy mind saját ügyében eljárjon a kedves zsivány, mind a helyi elnyomottaknak segítő kezet nyújtson.
Kicsit tehát sok minden zsúfolódik össze a Börtönregényben, de kevéssé a realisztikus történetmesélés, mint inkább a hatásdömpingig előrenyomuló ábrázolásmód, amiben Adrian Grunberg – első filmes – rendező utazik. A Börtönregény nem egy hérosz passiója és nem is egy kultra törő utópia, viszont egy jópofa és hangulatos mozi, amibe alig-alig lehet belekötni, feltéve, hogy nem az örökkévalóságot keressük benne.
No Comment