Suicide Squad; író és rendező: David Ayer; szereplők: Will Smith, Margot Robbie, Jared Leto, Cara Delevingne, Joel Kinnaman, Viola Davis, Jai Courtney, Jay Hernandez; amerikai képregényfilm, 131 perc, 2016 (16)
Aljas nyolcas
Rick Flagg szárnysegédével és hat életfogytiglanossal elmegy szembenézni a főnöke, Amanda Waller által keltett világvégével. Waller Flagg-get és boszorkány megszállta barátnőjét küldte felderíteni egy földöntúli entitáshoz. De nem kellett volna megvárni ezzel az Igazság ligát? Ja, hogy még nem álltak össze… akárcsak ez a film sem igazán.
A DC eddigi filmes univerzumára a legjobb szó talán a megosztó. Az Acélember majd a vele összeeresztett denevér is megtalálta saját közönségét, és nyilván az Osztag is megleli majd, de hogy ebben sokkal több volt, az is biztos. Lásd a bővített változatát a titánok harcának.
Persze nem tudjuk mennyivel, mert bár a második előzetes után a promóció vett egy 180 fokos kanyart és egy laza, badass hangulatra cserélte a baljós, keveset mutató első kedvcsinálót. Mondjuk a csapat felhozatala inkább előbbit sugározta magából már a film bejelentése óta a szereplőket ismerőknek, ezért is volt hangos minden a „Queen trailertől”.
Csak aztán jöttek az olyan hangok is (nem csak a Harley fejében lévőek), hogy ez volt minden poén, a többi már tisztára mosott nettó sötétség és brutalitás lesz a javából. Már ami a PG-13-ba belefér persze. Azért a stúdiónál okosan megvárták az utóforgatásokat Batfleckék fogadtatásával, ami a moziból túl hosszú játékidőre hivatkozva kivágott plusz félóra nélkül nem lett túl fényes (bár a rajongók körében megtalálta nézőit, mint már említettük), így az amúgy teljesen normális „második forgatásnál” rohamtempóban kellett elsőre nem feltétlen tervezett poénokat beiktatnia a Haragról ismert David Ayernek, pláne Mr. Pool sikere láttán. Talán így lett az egész olyan, mint Harley Queen eredeti bohócmaskarája: felemás.
Érthető volt persze a nyomás a Warnernél: ha végig csak sötét előzeteseket mutattak volna, akkor nem csigázzák föl a népet Joker és Harley párosa ellenére sem, no meg a kreált imázsuk skatulyájából sem törtek volna ki. De akkor úgy egy kellemes meglepetést okozott volna a karakterek közti „shaneblackeskedés” és a finom humor egy jól kitaposható ösvényen való első lépésként tehetett volna szolgálatot. A fenti felemás persze csak azt tükrözi, hogy érezhető, miket vettek fel később, de mivel azok stílusukban passzolnak a korábbi beszólásokhoz, így ki nem lógnak. Legalábbis nem mindenhol. És nem csak azért felemás…
Kellett egy erős casting, nem is ez a problémás. Oké, Will Smith az Will Smith, mármint Deadshothoz hasonló figurákat láttunk már tőle (ettől még nincs vele gond), csak a többiek frissessége elnyomja. Ezt úgy kell érteni, hogy vagy nem elhasznált arcokat, vagy a nagyoktól eddig nem látott karaktereket kapunk. A legnagyobb meglepetést talán a sokat szidott Jai Courtney jelenti, hisz a feltehetőleg Hollywood legjobb ügynökével rendelkező színész végre talált egy testhezálló szerepet. Nem kimagasló az alakítás, de önmagához képest fejlődés.
Még mielőtt a nagyokra térnénk, lássuk a többieket: Joel Kinnaman hozza az átlag parancsnok képet, sokat láttunk már hasonlót, talán egy picit lehetett volna tökösebb is, de nála legalább volt karakterfejlődés a film során. Itt még gyorsan megjegyezném, hogy a Scott Eastwood körüli pletykákat most már végérvényesen a „Jena Malone Batgirlt/Robint játszott” elmélet mellé tehetjük. Az árgus szemekkel figyelő Amanda Waller eleve nem igényelt nagy erőfeszítést, de azért aki a Zöld íjászból megismert vezetőt várta volna, azt ki kell ábrándítsam: itt a képregényhű változatot kapjuk, akit animációs filmekben/sorozatokban és a 2011-es Zöld lámpásban is tapasztalhattunk már. Ja igen, mert abban anno benne volt ám.
Újabb kellemes meglepetést okozott a promócióban égetően kispadra szorult Diablo is. Jay Hernandez szerepe tökéletes példa arra, hogy miképp hatott volna az eredetileg leforgatott humor, ha azt is visszafogják. Mert az ember nem várná az előzetesen csak épp-épp felbukkanó kopasz, tetkós gengsztertől, hogy az ilyen jelentős szereppel bírjon majd (erre mindjárt visszakanyarodunk), ráadásul mindezt még egy jól megírt egyéniséget is társítsanak. Akinek alapvetően értjük motivációját, de megfejteni az utolsó kérdőjelet a fejünkben vele kapcsán… na, azt csak a legvégén fogjuk tudni (átlagnézőként). Szerencsére!
Hisz a trailer nem lőtte el nyilvánvalóan a film főgonoszát, vagy végső csatáját, mint a… már nem is tudom melyik DC film csinált ilyet. Szóval ez jó dolog, a bökkenő már csak az, hogy úgy összességében mégsem volt semmi, amit úgy nagyon durván elspoilerezhettek volna. A két dologból az egyik könnyen kikövetkeztethetően, még a humoros reklámkampány előttről meg lett fejtve, de szerencsére ezzel viszonylag hamar szembesülünk, így a megoldás vagy egy esetlegesen felbukkanó univerzumépítő/promózó amazon nem jön egyből a képbe. Feltehetőleg azt láttuk volna már valamelyik előzetesben is, bááár, van valaki… Na mindegy!
Nem oda került az a múlthétig titkolt szereplő, ahová vártuk. Itt nem lövöm el, szerencsére megmaradt sima easter eggnek, mint az utóforgatáson beerőltetett elemnek. Mind Batman, mind az ő feltűnése igazából csak ahhoz köthető, hogy milyen gonoszok alkotják az X különítményt. Van még pár kevésbé hype-olt tag, de se a szegény ember Steven Seagalja (Kötél), se a szamuráj testőr (Katana), se Gyilkos krok nem ad sokat az összképbe. Illetve a krokodilnál pozitívum, hogy nem full CGI-ben gondolkoztak, sőt, vannak pillanatai is, de azért egy utalást vártam volna e klasszikus jelenetére (bár egy dobása volt a végén)…
Na és akkor elérkeztünk az A ligába, a szereplőkhöz, akiket Deadshoton kívül mindenki várt. Kezdjük a Papírvárosokból (vagy a modellszakmából, esetleg a bulvárhírekből) ismert Cara Delevingne Varázslónőjével. Nos, tegyük mindjárt hozzá, hogy ez az első olyan szerepe, aminél nem tanult színészi tudását is meg kellett csillotatnia szemöldökein kívül. Ez részben sikerült, biztosan ráérzett a boszorkányra is, csak ezt a smink alatt nem igen látjuk. A doki és a boszi közötti különbség nagyon éles (és itt egyedüli), pont amennyire kell egy ilyen filmnél.
Már többet láttunk a kevesebb sminkje alatt a film egyértelmű fénypontjából, Margot Robbie-ból. Jó, nem annyit, mint A Wall Street farkasában, de ez inkább a korhatáron múlt, mint Harley eredendő jelleméből. Ami vicces, mert ő a fent is látható rajzfilmhez készült, de már ott is voltak erős „felnőtt utalásai”. Itt ugyan annyira nem, de amennyire Robbie ráérzett Joker barátnőjére, abból klasszikus képregényes casting lesz. Meg póló divat. Spin-offot (vagy női Batman gonoszokból álló filmet) MÉG nem adnék neki, de bűn lenne kihagyni onnan, ahová legalább csak beköszönés szinten beillene. A film vége úgyis erősen megnyitja mind az Igazság ligáját, mind a következő Batman filmet számára, szóval hajrá! Aztán jöhet még…
De mi van a Bűn Bohóchercegének ötödik mozis reinkarnációjával? (Mark Hamill kétszer volt hangja vásznas futású animációban.) Maradjunk annyiban, hogy szokni kell. Tekintve, hogy Leto lesz az első (húsvér), aki több filmben is árnyalhatja Jokert, így még van esély rá, hogy javuljon. Illetve pont ezt a kifejezést kerülném a „szokni kell”-lel. Nagyon jó, hogy egyik korábbit sem akarta lekoppintani és talán ezért is karakteridegen még így elsőre, de akár Harley, úgy az ő szála is előkészített két további filmre, ahol már nagyobb hangsúlyt kaphat. De még nem tudom hová tenni. Csalódás se igazán, noha csak mert nem vártam tőle semmit.
Csupán annyit, hogy lepjen meg. Ez egyértelműen pedig se a filmnek, se neki nem sikerült. Sajnos. S a film szempontjából ez már bizony apró, de a promóció hatására, kellemetlen csalódás. Mert hiába ez a sok jól működő karakter, ha a forgatókönyv egyszerűen megbicsaklik. Az elején kapkodva bemutatják a szereplőket (azok a menőnek szánt, de néhol kínos vágások, te jó ég! Néha jó, néha rossz értelemben), sietünk egyik szálról a másikra, kapkodjuk a fejünket össze-vissza, aztán persze az Osztag összeállásától szusszanhatunk.
Egészen a film végéig… Mert amint lemennek a flashback részek, illetve a Belle Reve-i szuperbörtön főőre (na, ő még egy jó figura a mellékszereplők között) sem csapong már rabjai között, onnantól leegyszerűsödik és lelassul az iram. Utána is lesznek még visszatekintések, hallucinációk, de jobban elszórva, nem hirtelen, töményen. Ez viszont azt is magával hordozza, hogy onnantól kezdve tényleg egy bevetés a sztori, botegyszerű konfliktussal, néhol fájdalmas lelkizéssel (mondom ezt úgy, hogy nekem még a Martha dolog se fájt!), rosszul megmagyarázott világpusztítási motivációval (ezt mondjuk többnyire az MCU is csak a Polgárháborúval nőtte ki), átlagos akciókkal, és nem várt CGI puccsparádéval a végén. Ejj…
Itt látszott igazán, hogy mennyire nincs egyértelmű koncepció. Hiába a hangulatos, A galaxis őrzőivel egyenértékű betétdalok (mintha valami Scorsese film válogatása lenne!), a jól működő antihősök és a körülményekhez képest mentett lazaság, ha egyszerűen a környezet és a többi tálalási összetevő nem az igazi. Erről pedig Ayer tehet, noha a Warner utólag belepiszkált a szkriptjébe. A hirtelen jött fejetlenséget pedig a jó kémia csak részben segíti át.
Az alapvető technikai blockbuster elvárások kipipálása után mintha minden jó pontra jutna egy rossz, ami így teljesen átlagossá teszi az alkotást, ám még így is megvan a maga bája: elvégre ebben a megközelítésben, a gonoszok szemszögéből még nem láttunk nagy képregényfilmet. Tessék figyelni Batman ábrázolását, aki nem hős, hanem inkább gonosz.
És ez viszont alap lefektetésnek jó. Hogy miért? Sokan vádolják majd meg a Warnert, hogy képtelen tanulni a hibáiból, de ezen film nagyja még a múltkor tapasztalt hibák kijövetele előtt született. Hiába az utóforgatás, azzal akárhány poént tesznek bele utólag, nem mentik meg az alapvetően majdnem kész nyersanyagot. Itt még nem volt idő igazán reagálni a fanyalgókra, és túlzottan még a Csodanő esetében sem lesz. Az is nagyban forgott a BvS kijövetelkor.
Szóval, ha sikerül tanulniuk, azt leghamarabb csak az Igazság ligájában fogjuk meglátni. Az első lecke talán az lesz majd, hogy Snyder hosszabb vágását küldjék moziba jövő novemberben. Mivel az Osztag (és talán Joker) feltehetőleg beköszön ott is – nem kimenni a stáblistán! – így szinte biztos, hogy a folytatás pletykált lámpája legkésőbb akkor vált majd.
Persze zöldre. Remélhetőleg.
Na, arra lesz ez egy jó alap!
Van még mit építeni, hogy az elképzelt csúcsra jussunk, de kis tanulással ez megoldható lesz. Elvégre a karakterek közti dinamika már kész (ez fontos) és csak a többi lyukat kéne befoltozni.
Lesz mit…
