Luke Cage, készítő: Cheo Hodari Coker, szereplők: Mike Colter, Simone Missick, Theo Rossi, Rosario Dawson, Alfre Woodard, Erik LaRay Harvey, Mahershala Ali, színes, amerikai akció- képregény- és dráma-sorozat, 55 perc, 1 évad, 2016-
A Netflix a Marvellel karöltve elhozta a harmadik a szuperhősös sorozatát is. Ezek a hősök továbbra sem kívül hordják az alsógatyát, mint holmi Superman és a saját morális válságaik miatt sokkal közelebb állnak az egyszeri nézőhöz. Luke Cage az a fekete férfi, akinek a képessége abban merül ki, hogy golyóálló és az ereje számottevően nagyobb, mint amit egy konditerembérlettel össze lehet szedni. Főszereplőnk úgy lesz hős, hogy ő maga nem kérte, hogy az legyen, viszont a körülmények nem hagytak neki más választást.
Jessica Jones és Daredevil mellé megérkezett Luke Cage is a képregények oldalairól és a gépezet már beharangozta nekünk Iron Fistet, továbbá jövőre ki van írva egy crossover, a Defenders, ahol a főgonosz szerepét Sigourney Weaver kapta meg, szóval a hype érthető. A lokális szuperhősök, akik valami elemi igazságért vívják mindennapi harcaikat addig is magabiztosan raknak rendet a saját körzetükben. Ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődést, a Netflixnek muszáj nagyon jól átgondolt és igényesen megszerkesztett évadokat készítenie ezeknek a hősöknek. Luke Cage esetében sincs ez másképp és bár vészesen kevés hibája van a sorozatnak és talán kicsit képmutató ezt mondani, de mégis amiatt van a hiányérzet a nézőben, mert túl biztosan és precízen vannak kivitelezve a történetek.
A stílus pontosan meg van határozva, ahogy Cheo Hodari Coker készítő is megmondta, a Luke Cage egy sötét dráma, aminek minőségi hip-hoppal és klasszikus szuperhősös jelenetekkel van tele. Ráadásul az egész sztori társadalmilag is borzasztóan aktuális, hiszen heti szinten kapjuk a híreket Amerikából a feketékkel szembeni rendőri túlkapásokról, szóval a világ tényleg megérett rá, hogy kapjunk egy olyan hőst, aki egy kapucnis pulcsiban sétálgat Harlem utcáin azzal a képességgel, hogy golyóálló. Kár is túlmagyarázni, hogy ezzel annyit akartak kifejezni, hogy nem minden afro-amerikai potenciális bűnöző Amerikában; és igen, ezért is választották az ikonikus pulcsit és hagyták a képregényből ismert sárga inget és tiarát, mert reagálni szerettek volna a jelenlegi állapotokra. Amúgy is sok kritika éri ezeket a TV-műsorokat a viszonylag kevés etnikum felsorakoztatása miatt, így Harlembe helyezni a történetet az egyik legjobb fogás volt, amit tehettek.
Luke Cage már a Jessica Jones-ban feltűnt (hiszen ezeknél a sorozatoknál elég alap, hogy megjelennek, vagy utalnak a többiekre) és Cage továbbra is hozza azt a biztos tulajdonságát, hogy minden lépésénél leesik valamelyik főszereplő nőről a bugyi, amint feltűnik, azonban ennél jóval komplexebb és okosabb módon tálalják a címszereplőt. A 13 részen keresztül vitt történetben nagyjából mindent megtudunk Luke Cage-ről; a motivációját, a múltját, az érzéseit, a gondolkodásmódját és ez tényleg elismerésre ad okot, mert nem hagynak feleslegesen kérdéseket a nézőben. Kezdetben nem akart részt venni semmi univerzális igazságszolgáltatásban, de mint mindig, ésszerűen beépítettek egy személyes veszteséget, ami az egész bosszúhadjáratának kiindulópontja és amire lehet építeni. Aztán behozták a gonoszokat, akik szintén saját hierarchiában működnek.
Az aktuális probléma mindig könnyen értelmezhető, ráadásul elég autentikus is, hiszen az a lényege, hogy az egyszerű kisemberek nem bízhatnak senkiben, mert a nagy játszmákat a fejük felett vívják, miközben ők végig meg vannak vezetve. Arról van leegyszerűsítve szó, hogy a politikusok korruptak, a rendőrök mindig meg vannak zsarolva és a hatalmat a pénz mozgatja. A fegyverkereskedők ugyanazt árulják, mint a helyi polgármesterek: félelmet, hiszen ez az egy mód van rá, hogy az irányító szerepüket megtarthassák. Ebben a közegben kell rendet raknia Luke Cage-nek, ahol természetesen magát is be kell mocskolnia, hogy nemes szándékai célt érjenek és ebből következve csatlósokra van szüksége, akik kockáztatnak miatta. A szuperhősök történetei mind erről szólnak és mindig erről fognak szólni; a folyamatos mérlegről, aminek mind két oldalát meg kell pakolni érvekkel és ellenérvekkel, hogy végül okosnak tűnve, kellő tudással drukkolhassunk a főszereplőknek.
Persze a történet nem elég, ennél sokkal több összetevő kell, amit a Luke Cage alaposan átgondolt, ezért kaphattuk a baromi jó díszletet, az értelmezhető és látványos metaforákkal. A párbeszédek okosak, viszik előre a sztorit. A színészek Mike Colteren kívül nagyon jól illenek a szerepükbe. A Sons of Anarchy-ból megismert Theo Rossi hatalmas és pozitív meglepetés volt, csak úgy, mint a másik gonosz, Mahershala Ali a Kártyavárból. Rosario Dawsont, aki a többi marveles műben is feltűnik, nem csinál magából olcsó kelléket, hanem jelentőségteljessé teszi a szerepét. Misty, akit Simone Missick alakít, képes képviselni azt a fajta erős nőt, aki nem fog csak azért csöndben maradni és elgyöngülni, mert egyszer lefeküdt a főszereplővel. Belegondolva, a női karakterek talán még erősebbek a golyóálló férfiaknál is, álljanak akár a jók, akár a rosszak oldalán. Például Alfre Woodard, a polgármesterasszony, aki nem azért viselkedik kőkeményen, mert a férfiakkal akar egy ringbe szállni, hanem ő alapvetően egy erős nő, csupán a rossz oldalon harcol.
Bár a sorozat folyamatosan halad előre, a közepén mégis érzünk rajta egy kis fáradást, főleg mert néha nem egyértelmű, hogy merre megy a történet. Persze a hosszú, feszes és flegma akciójelenetek és az irgalmatlanul gondosan megválogatott zene nem hagyják, hogy elengedd a sorozatot. A Luke Cage valójában egy jó sorozat, a Netflix valamiért nem hajlandó különösebben hibázni ebben a kategóriában, viszont ha őszinték akarunk lenni, akkor azt érezzük, hogy ebből a műfajból kiástak mindent, amit lehet, viszont nem mertek soha kockáztatni, inkább csak biztonsági játékot játszottak. Kicsit olyanok ezek a szuperhősök, mint a street food forradalom: amíg meg tudják teremteni az igényt a májkrémes kenyérre pirított fenyőmaggal, addig be fogja kajálni a néző, aztán ha ráunt a nép, akkor a Netflix elkezd új ízeket gyártani, ami köré biztosan tud majd megfelelő nagyságú hype-ot csinálni.
