Underworld: Vérözön (Underworld: Blood Wars), rendező: Anna Foerster, szereplők: Kate Beckinsale, Theo James, Lara Pulver, Charles Dance, Tobias Menzis, amerikai akció-horror, 91 perc, 2016. (16)
Hihetetlen, de az Underworld csinált magának egy ötödik részt, amiben nagyjából ugyanazt kapjuk, mint az eddigiekben, azaz egy nagyon szexi Kate Beckinsale-t latex ruhában, fáradtan bálozó vámpírokat, gonosz vérfarkasokat, pörgős akciójeleneteket, Mortal Kombatra emlékeztető kivégzéseket (FINISH HIM!), kitalált ősi legendákat és még hatszáz dolgot, amit elbír ez a kategória. Akik eddig is szerették az Underworld filmeket, azoknak kiváló guilty pleasure lesz a legújabb rész is, de mély jelentést ne keressünk benne.
A történet továbbra is ugyanazzal a sémával dolgozik, mint eddig, van a fő jó, a szupervámpír, fajának legnagyobb halálosztója, Selene (Kate Beckinsale), aki éppen száműzve van, mert a saját fajtája már kitagadta. Közben tovább dúl az ősi, soha-véget-nem-érő háború a vérfarkasok és a vámpírok között, amiben félő, hogy a vérfarkasok állnak nyerésre, ezért a vámpíroknak szükségük lesz Selene-re, hogy a győzelem útjára tereljék a harcot. Főhősnőnknek lesz egy barátja/társa (Theo James), aki végig a segítségére lesz. Sajnos a film nem tudja eldönteni, hogy összejöjjön e a két szexi vámpír, vagy inkább legyenek csak barátok és hagyják meg Selene-t a gyászoló özvegynek, aki valamelyik előző részben elvesztette szerelmét. Azért pár kacér pillantást megejtenek biztos ami biztos alapon. Közben az egyik vámpírhölgy (Lara Pulver), aki egy femme fataleként van ábrázolva, épp hatalomvágyát, azaz önös érdekeit próbálja kielégíteni, amik az egész vámpírtársadalmat veszélybe sodorják, de ez annyira senkit nem érdekel, mert mindenki csak azt figyeli, hogy mennyire úgy nyomják bele a melleit minden jelenetbe, mint egy akciós Eva Greenek.
A film szerencsére borzasztóan rövid, épp másfél órás, ami azért jó, mert nincsenek benne üres járatok. Folyamatos a mozgás, mindig történik valami, megy előre a sztori, ami tele van csavarokkal. Hatalmasnak szánt csavarokkal, amik végül is tényleg meglepőek már csak azért is, mert nagyjából semmi logika nincsen bennük. De mielőtt fönnakadnánk és panaszkodnánk, gyorsan betolnak egy túlszép vámpírlányt a képernyőre és egyből megenyhül boldog boldogtalan. A történet ott kezd nevetséges lenni, amikor a néző már számolja, hogy hány filmből ollózták össze a készítők ezt az Underworldöt; többnyire a Gyűrűk ura jut eszünkbe, főleg annál a vámpírnépnél, akik valami nagyon letisztult hegyen laknak és hófehér hajuk van, saját nyelvük és mindig valami nagyon bölcset és mélyet igyekeznek szólni. Aztán van egy kis A király visszatér jelenet is, meg egy csöpp Mad Max, mert elmennek egy helyre, ahonnan megváltást várnak, de inkább visszajönnek. Közben persze az Alkonyat-filmeket sem tagadja meg. Szerencsére a Trónok Harca egy tucatnyi szereplőjét is sikerült megszerezniük, ami megint csak leköti a nézőt, mert lehet találgatni, hogy ki mit játszott a kedvenc sorozatunkban.
A vámpírnők amúgy mind végzet asszonyainak vannak öltözve, akik úgy néznek ki, mintha épp szado-mazo klubba indulnának és kábé hárompercenként váltanak dizájner-ruhát, miközben a vámpírfiúk teste olyan, mintha napi 25 órát töltenének az edzőteremben és csirkén meg rizsen kívül semmit nem ennének, ami viszont közös bennük, hogy durvábban égnek el a napfénytől, mint egy benzinnel belocsolt A4-es papírlap. Ráadásul nem elég, hogy vannak halhatatlan szereplők, de a film közben kiderül, hogy akadnak még halhatatlanabbak, pedig nem tudtunk róla, hogy ezt a kategóriát még lehet fokozni.
Az Underworld: Vérözönben tehát megkapunk minden klisét, amit csak el tudunk képzelni, sőt még annál is többet, hihetetlen, hogy még tudják fokozni, de szerencsére olyan, mintha a készítők se akarnának minket meggyőzni, hogy ezt komolyan gondolták és ha valaki ugyanígy képes ezt nem komolyan venni, akkor ki kell hogy mondjuk: ez a rész is szórakoztató lett a maga kategóriájában.
