

A film megjelenése előtt óriási botrányt kavart egy forgatásról kiszivárogtatott videó, amiben az egyik kutyát erőszakkal próbálják a medencébe kényszeríteni. Az USA-ban a PETA bojkottot hirdetett és felszólította a lakosságot, hogy ne menjenek el a vetítésekre. Bevallom, nem néztem meg ezt a videót, nem is szerettem volna, hogy ez befolyásolja a véleményemet, azonban a vetítés napján már előre féltem, hogy milyen lesz a film, és végig azt lestem, mikor fedezem fel az egyik kutyán a forgatás során elszenvedett kínzás jeleit. Spoiler: nincs ilyen jel az egyik kutyán sem.

Három ember történetét ismerjük meg a filmben a kutyájuk szemszögéből, és pontosan ez az,ami miatt emészthetővé válik a film. Ha az állatokat kivennénk belőle, szinte élvezhetetlen lenne, így azonban a kutyák miatt szívesebben nézi az ember. (Az állatos videók valahogy minden helyzetben életmentők, nem?)
A film mentségére legyen szólva, hogy nem is az volt a cél, hogy az emberekről meséljen, hanem hogy bemutassa, mit jelentünk mi, homo sapiensek a négylábú barátainknak. Hiszen folyton mellettünk vannak, sokszor a legmélyebb ponton is képesek felvidítani minket, vigyáznak ránk, és mi nem tudjuk nekik ezt eléggé meghálálni. Az Egy kutya négy élete lényegében egy nagy, kollektív KÖSZÖNÖM minden házi kedvencnek, legyen az kutya, macska, hüllő,hal, bármi.


